2022. november 23. 07:00 - Danube Institute

Megromolhat a török-amerikai viszony

November 13-án vasárnap robbanás történt Isztambul egyik legnépszerűbb sétálóutcáján – a legtöbb áldozatot követelő az elmúlt öt évben. A történtekről a The American Conservative cikke számol be.

shutterstock_2226789493.jpg

Kis mennyiségű TNT egy táskában, a város egyik legforgalmasabb sétálóutcáján – ez okozta november 13-án hat fő halálát Törökországban, valamint további 80 főt meg is sebesített. A robbanást követően Recep Tayyip Erdoğan török államfő is megszólalt: nyilatkozatában aláhúzta,

szándékos támadásról van szó, valamint felesküdött arra, hogy megkeresi az elkövetőt, aki el is nyeri büntetését.

„Azok a törekvések, amelyek Törökországot és a török népet meghátrálásra kényszerítik, meg fognak hiúsulni, ahogy ma is, és a múltban is.” A török hatóságok szerint a robbantást pont a legforgalmasabb időszakra tervezték – ehhez még párosult az is, hogy az egyik török első osztályú futballcsapat aznap játszott, így lényegesen nagyobb tömeg volt az Istiklal sétálóutcán.

A hatóságok már 46 személyt tartóztattak le, akiknek közük lehetett a merénylethez, egyikük pedig a potenciális robbantó lehetett. Azóta róla kiderült, hogy Ahlam al-Bashirról van szó, aki

Szíriából érkezett, majd illegálisan átlépve a török határt a Szír Demokrata Egység Pártjától (PYD) megkapta az utasításokat a robbantás kivitelezéséhez.

Al-Bashir azt bevallotta, hogy ő hagyta ott a táskát, viszont nem tudta, mi van benne. A török hatóságok a PYD-t a kormány ellen dolgozó Kurdisztáni Munkások Pártjának (PKK) szövetségeseként tartják számon. A PKK tagadta a robbanáshoz való közét, közleményében felhívva a figyelmet arra, hogy civileket nem támadnának meg.
Még aznap, a Fehér Ház közleményében együttérzését fejezte ki a történtekkel kapcsolatban.

Törökország azonban az amerikai részvétnyilvánítást visszautasította,

a török belügyminiszter pedig Washingtonról úgy vélekedett, „mint a gyilkosról, aki legelőször jelenik meg a bűntett helyszínén.”

A hatóságok továbbá hangsúlyozták, a terrorizmus elleni küzdelem sokkal nagyobb nemzetközi figyelmet érdemel. Kiemelték, hogy a lakosságot célzó direkt és indirekt terrortámadások annak a következményei, hogy egyes országok még mindig támogatnak különféle terrorszervezeteket.

Az egyes országok alatt elsősorban az USA-t értik, amely eltekintve attól, hogy a PKK-t is terrorista csoportnak tekinti, folyamatosan támogatja a katonai csoportokat – név szerint a Kurd Népvédelmi Egységeket (YPG) – amelyek bizonyos kapcsolatban állnak a PKK-val, viszont elsősorban a Szír Demokratikus Erőkhöz tartoznak.

A részvétnyilvánítás visszautasításának hátterében Max Abrahms, a Northeastern University oktatója szerint még a régre visszanyúló terrorizmus elleni küzdelem áll. 2014 után Washington az Iszlám Államot tartotta elsődleges veszélyforrásnak, így a terrorizmus visszaszorítása érdekében „szövetségest” keresett, amikor Szíriában konfrontálódott vele.

A szövetségest és terrorelhárítót végül a kurd harcosokban lelte, akik eléggé USA-pártinak és ISIS ellenesnek bizonyultak. Erdoğan pedig a kurd harcosokat tekinti a terrorizmus első és legfőbb forrásának.

Abrahams megjegyzi, hogy a PKK-t okolni a támadásért Erdoğannak hasznot is hoz, sőt növelheti támogatottságát is, hiszen nyíltan ellenzi a kurd szeparatizmust és kritizálja az Amerika által nyújtott segítséget.
Időközben viszont, a Politico beszámolója alapján, a robbanás után egy héttel Törökország légi csapást mért Irán és Szíria egyes területeire. A célpontok a PKK és a YPG állomásai voltak.

Hulusi Akar védelmi miniszter nyilatkozatában hangsúlyozta: a hadművelet célja 85 millió állampolgár és az ország határainak védelme, és természetesen az is, hogy megtorolják a november 13-i eseményeket.

Andrew Doran, a Philos Project főmunkatársának The American Conservative-nak adott interjúja szerint a robbantás rányomja bélyegét a török-amerikai kapcsolatokra. Aláhúzza: sok amerikai külpolitikai szakértő szerint a török szövetségnek, amely még a hidegháború alatt jött létre, már rég vége szakadt. Hozzáteszi, hogy a nyugat és Törökország értékei és érdekei úgy történelmi, mint jelenkori szempontból egymással szemben állnak, az elmúlt évtizedeket figyelembe véve pedig – a szakértő szavaival élve – „Törökország nagyobb veszélyt jelentett a nyugatra, mint az arabok és a perzsák együttvéve.”

Szemlézte: Nyilas Sára

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

süti beállítások módosítása