2022. szeptember 20. 16:00 - Danube Institute

Rezsicsökkentés a gázvezeték másik végén? Norvégia új gázvagyonai és európai irigység

Miközben Európa a gázhiányos és óriási energiaárakkal terhelt télre készül, az energiaexportőrök óriási profitot szereznek a magas árakon. Oroszország esetében ezzel nincs is mit kezdeni, de mi a helyzet a NATO-tag Norvégiával? Nem tartozna szolidaritással a gázszámlákat nyögő európai milliók felé?

shutterstock_1441972385.jpg

Norvégia régóta nem tartozik a szegény államok közé; a kilencvenes évek óta számontartják, mint a korszakban fellendülő négy északi állam (Írország, Izland, Skócia, Norvégia) legerősebbjét. Annyira stabilnak látja gazdaságát, hogy még az EU tagja sem lett, csak az Európai Gazdasági Térség részévé vált. Jólétének egyik kulcsa hatalmas olaj- és gázvagyona, amelyet az ország partjai közelében levő mezőkről termelnek ki. Most, amikor a földgáz ára sokszorosára nőtt, Norvégia sajátos helyzetbe került. Egyrészt hihetetlen módon megnőttek bevételei

csak 2022 augusztusában – tehát egy hónap alatt - az egész 2020-as év gázból származó exportbevételének kétharmadát könyvelhette el.

Ezzel gyakorlatilag tökéletes helyzetben van a mai, a recesszió rémével küzdő nyugati világban. Megerősödése jól szolgálja a NATO északi szárnyának stabilizálását, és Európa is erősebb lesz egy szilárd lábakon álló állammal. Gázvagyona kinyerésének felgyorsításával a várható energiaválságot is enyhíteni lehet valamelyest.

Azonban az ország kontinentális gazdasági és NATO-partnereinek kárára tör fel.

A norvég gáz ára még az orosz áraknál is magasabb. Az energiaköltségek vágtatnak, az infláció szárnyal, és Norvégia gazdagodik. Az itt is megugró lakossági energiaköltségek közül az áram árát 90%-ban fedezni tudják az állam új kincseiből. 

Ha Norvégia az EU barátja akar maradni, ez az állapot nem tarthat a végtelenségig. A hatalmas extraprofitok megosztására több ötlet is született. Egy kisebb ellenzéki párt, a zöldpárt képviselője, Rasmus Hansson szerint Ukrajna javára kellene fordítani az óriási profitot, a háború utáni újjáépítésre koncentrálva a bejövő összegek egy bizonyos részét. 

Norvégia az EU-n belül is egyre nagyobb nyomásnak van kitéve. Nagy-Britanniával érdekes módon már korábban megegyezés közelébe jutott a skandináv ország. Az Európai Unióval kapcsolatosan egyelőre csak szimpátiáját fejezte ki, és természetesen arról beszélt, hogy „érdekelt a megoldásban” de ennél többet egyelőre nem tett. Az osloi kormány állítása szerint neki is érdeke egy alacsonyabb gázár, de nem világos, hogy mit akar tenni ennek érdekében; egy direkt árcsökkentésre nem hajlandó, noha ez lenne a legkézenfekvőbb segítség mindenki számára. Lehetséges, hogy végül ezt is meglépi, viszont addig is igyekszik egy számára minél kielégítőbb megegyezést létrehozni, ezért nem nyilatkozik arról egyenesen, hogy valóban csökkentené-e az árakat, s mikor, mennyivel. Szomorú jele ez annak, hogy az európai egység messze nem tökéletes.

Sajnos a stratégiai megfontolások messze nem elégségesek, ha végtelen készpénzbevétel van a láthatáron. Pedig éppen Norvégia az, amely az orosz érdekszféra határán fekszik, s amelynek biztonsága érdekében szüksége van nyugati, déli szövetségeseire.

Persze értelmezhető az egész kérdés úgy, mint egy szövetségi rendszeren belüli barátságos játszma, amiben a jobb kártyákkal rendelkező játékosok igyekeznek profitálni, de nem tönkretenni a többieket. Azonban most, egy európai háború és egy emberöltő óta nem látott energiaválság közepén talán nem a legokosabb ilyen, széthúzást szító játszmákat játszani. Az idő megmutatja majd, hogy Norvégia (saját szempontjából érthető) önzése mekkora károkat okoz a Nyugatnak, vagy csak egy epizód marad a sajátos belső viták között.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

süti beállítások módosítása