2022. június 11. 09:00 - Danube Institute

Képes lehet Oroszország az ukrán háború után is helytállni a világ tengerein?

A Moszkva cirkáló áprilisi elsüllyesztése óta egyre többen kérdőjelezik meg az orosz flotta képességeit. Miközben Moszkva hajóhada továbbra is erős marad, elképzelhető, hogy csak egy korlátozottabb képességű flotta lesz - írja a Royal United Services Institute elemzése.

 oroszhadiflota_nyito.jpg

Oroszország nagyon régóta küzd azért, hogy tengerre szállhasson nagyhatalomként. Nem mond le arról az elképzelésről, hogy nagy szárazföldi ereje mellett a tengeri hatalmak közé tartozhasson, ezáltal beleszólhasson a világ ütőereinek, a tengeri kereskedelmi útvonalaknak az ellenőrzésébe és biztosításába. Valaha, a 17. század végén és a 18. század elején a flottaépítés az első lépései közé tartozott az újdonsült birodalomnak. Amikor a Finn-öböl keleti csücskét 1704-ben visszaszerezte Nagy Péter cár, az első intézkedései között volt az 1917-ig fővárosnak számító Szentpétervár alapjainak lerakása, hogy egy, a tengerre néző, azzal kapcsolatban levő helyen legyen a birodalom központja. A fekete-tengeri tatár és török birtokok elfoglalása is azután kezdődhetett meg, hogy Oroszország megépítette első fekete-tengeri hajóraját a Don folyó torkolatában.

1917 után a bolsevik Oroszország jó ideig elhanyagolta a cári idők flottáját (arról nem is beszélve, hogy számos hajó az 1920-ban befejeződő polgárháború végén legénységével együtt külföldre menekült a kommunisták elől). A szovjet flotta sokáig partvédő szerepet kellett, hogy betöltsön. Kisebb hajói, tengeralattjárói arra voltak alkalmasak, hogy biztosítsák a szovjet jelenlétet a Fekete-, a Balti- és a Jeges-tengeren, valamint a Távol-Kelet szovjet birtokban lévő vizein. De arra nem, hogy a világ teljesen más zónáiban hajtsanak végre műveleteket, amire az amerikai, az angol, vagy a francia flotta képes volt. Nem is voltak ilyen nagy hajóik – modern csatahajók, majd a világháború után repülőgéphordozók. A szovjet költségvetés a szárazföldi erőkre koncentrált. Ez maradt a helyzet egészen addig, amíg

Gorskov admirális egy nagyon komoly flottafejlesztési programot végzett el az 1960-as és 1970-es évek folyamán.

1988-as halálakor a szovjet hajók legalábbis kihívói lehettek a világ legerősebb hajóhadának, az Egyesült Államok haditengerészetének. Nagy, elméletileg repülőgéphordozók elpusztítására képes rakétahordozó cirkálók épültek, nagy hatótávolságú atommeghajtású tengeralattjárók. 1991-ben, amikor a Szovjetunió széthullott, éppen építés alatt volt az első atommeghajtású repülőgép-hordozó, ami valódi kihívója lehetett volna az óriási amerikai úszó reptereknek.

Az orosz haditengerészet azonban ott és akkor megrekedt. A Putyin-érában, mint a hadsereg más területein is, felmerült a remény, hogy ismét lehet valami komoly abból a flottából, ami a hetvenes években az amerikai 8. flottát ijesztgette a Földközi-tengeren. Több régi hajót felújítottak, többek között az egyetlen, papíron komoly repülőgéphordozót, a Kuznyecovot is.

Azonban számtalan problémát nem sikerült megoldani. Az orosz hajógyárakat nem újították fel, hiányzott a szakértelem és a világszínvonalú gyártástechnológia, ami túl tudott volna lépni a szovjet időkön.

A 2014-es ukrajnai forradalom után nem kaptak több hajóba való gázturbinát az Ukrajnában levő mikolajevi gyárból, ami az orosz gyártás fő ellátója volt. Hiába újították tehát fel a nagyobb hajókat, ezek élettartam is véget ér egyszer – s akkor mi lesz?

A Moszkva áprilisi elvesztése kiváló példája volt annak, hogy egy papíron kiváló, de kérdéses működőképességű nagy hadihajó milyen sebezhető lehet.

A további veszteségek pedig még tovább zsugoríthatják a flottát.

A nyugati és ukrán technológiát még pótolni lehet. A kínaiak már jobb légtér- és (tenger)felszínfelderítő radarokat gyártanak az oroszoknál. Ha feltételezzük, hogy az orosz-kínai közeledés problémamentes lesz, akár ezekből is kaphatnak, mint más hasonló technológiákból és az oroszok maguk is képesek egyes ilyen berendezéseket előállítani.

De honnan lesz minderre pénz? Az orosz gazdaság, ha a szankciók nem is törik meg, mindenképpen súlyosan visszaesik. A szárazföldi hadsereg óriási veszteségeinek pótlása hatalmas összegeket emészt fel. A flottának hátrébb kell állnia a sorban, de közben

folyamatosan csökken a működőképes hajók létszáma, elszivárog vagy kiöregedik a képzett munkaerő és legénység,

egyszerűen kiüresedik a flotta hatalmas ipari és szakmai bázisa.

A haditengerészet tipikusan olyan eleme a világhatalmi szerepnek, amit nem lehet elhanyagolni, egy kicsit háttérbe szorítani, kisebb lángon üzemeltetni, megoldani olcsóbban, mint korábban. Vagy van komoly, nagy hajókból álló tengerészet, vagy nincs. Az orosz flotta a továbbiakban valószínűleg visszaáll a kisebb, a tengeren egyszerre kevesebb ideig tartózkodó hajókra, tengeralattjárókra alapozott flottaszerkezetre. Egy ilyen flotta is félelmetes lehet, komoly erőt képviselve. A világtengeren való helytállás feladása azonban azt fogja jelenteni, hogy Oroszország szuperhatalmi álmainak egy újabb eleme száll sírba, és óriási erőfeszítés kellhet, hogy legalább részben visszanyerhesse azt. Az erre alkalmas erőforrásai pedig a láthatáron sincsenek.

Kíváncsi vagy, hogyan eszkalálódott az orosz-ukrán konfliktus? A témával kapcsolatos összes cikkünket itt találod.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon

süti beállítások módosítása