2022. január 21. 16:00 - Danube Institute

Már Etiópia is török drónok segítségével vívja polgárháborúját

Miközben szuperhatalmak versengenek afrikai pozícióikért, kisebb országoknak is bőven jut a kereskedelmi-hatalmi lehetőségekből a kontinensen. A több háborúban nagy sikereket aratott török drónok felbukkanása Afrika szarván pontosan ezt bizonyítja. A Quillette és a haditechnikai kérdésekben tekintélyes Oryx Blog ad hírt a török drónok megjelenéséről és a háborúra gyakorolt hatásukról.

torokdronok_nyito.jpg

A 2020. november 4-én kirobbant etióp polgárháború, melyben a kormánnyal az ország egy északnyugati régióját uraló Tigrinya Népi Felszabadító Front és 2021 nyarától az ezzel szövetséges Oromó Felszabadítási front áll szemben, az utóbbi hónapokban elért nagy tigrinya sikerek után váratlan fordulatot vett, és az etióp kormányhadsereg kerekedett felül. Ebben számos hagyományos tényező mellett komoly szerepe volt a kormány által frissen vásárolt török TB-2 Bayraktar drónoknak. A repülőeszközök a hírek szerint azt tették, amire leginkább alkalmasak:

az utánpótlási útvonalak felett járőrözve folyamatosan támadták a tigrinya erőknek hadianyagot szállító járműveket.

Mivel egy drón képes hosszú ideig a célterület felett tartózkodni, nagyon célszerű az alkalmazása járőrözésre, nem előre kijelölt, csak véletlenszerűen felbukkanó célok kiiktatására. Mivel a tigrinya haderő elhagyta korábbi bázisát, az etnikai csoport hazáját adó hegyes tartományt, utánpótlási vonalai megnyúltak. Így a török drónok bevetése a lehető legjobb időpontban jött a kormány számára.

Persze nem a Bayraktar hozta el Etiópiába a drónhadviselést: kínai és iráni drónokkal már korábban is fel volt szerelve Addisz-Abeba hadereje. A kínai Wing Loong I drónok nemcsak direkt Peking árujaként érkeztek, hanem hat darab az Egyesült Arab Emírségek légierejéből is. Abból ítélve, hogy a tigrinyák offenzívája során sürgős segítségként érkező drónok szinte azonnal bevetésre készen álltak, az Emírségek valószínűleg saját drón-operátorait is a repülőeszközökkel küldte. Érdekes egybeesés, hogy saját drónflottájából az arab ország korábban éppen török légvédelmi fegyverek tüzében vesztett el többet Jemen fölött. Afrikában úgy alakult, hogy a török és az emírségi drónok egymás oldalán harcolnak, és valószínűleg az emírségi és török kezelők is: jó eséllyel ugyanis Ankara is küldött „tanácsadókat” az országba.

A Quillette felhívja a figyelmet arra, hogy a drónok nagyszámú bevetése egyre több és több civil áldozattal fog járni. Miközben ez logikusnak tűnik, arra nem hoz további bizonyítékokat, hogy a drónok sűrűn lakott területeken keresik-e céljaikat, így egyelőre a kockázat nagyságrendje nem tudható pontosan. Az egyértelmű, hogy egy nyugati hatalmak által nem fékezett konfliktusban a civil áldozatok száma sokkal nagyobb (nem mintha az amerikai haderő teljesen ártatlan lenne civilek halálában, de az arányok mégis másak). Viszont a légierő szerepe ilyen konfliktusokban lényegesen kisebb a hagyományos szárazföldi erőknél, így

ha a civil áldozatok számát növelik is a légicsapások, nagy részük nem ettől, hanem az éhezéstől és mindkét fél szárazföldi erejének szándékos brutalitásától fogja életét veszíteni.

Ilyen módon a török drónok megjelenése nem jelent a civilek számára a korábbinál nagyságrendekkel veszélyesebb életet. Természetesen új és nagy hatásfokkal működő eszközök megjelenése a konfliktuszónákban humanitárius szempontból sosem örömteli, és ezt a civilek védelmére igyekvő szervezetek is megjegyezték már, a nem katonai veszteségekért immár kifejezetten felelőssé téve az etióp kormányerőknek drónokat szállító szereplőket is.

Jelentőségük azonban mindenképpen van. Miközben a nyugati hatalmak igyekeznek nem felszerelni nagy hatásfokú eszközökkel a globális Dél instabil rezsimjeit, a jelenlegi etióp események rámutatnak arra, hogy

a mai multipoláris világrendben a fejlődő világ kormányai már majdhogynem bárhonnan be tudják szerezni hatékony fegyvereiket, akár a relatíve magas technológiát képviselő drónokat is.

Kérdés, hogy a Nyugatnak érdemes lenne-e nyitottabb fegyverkereskedelmet folytatnia, s ezáltal nagyobb, akár akcióikat fékező befolyást szereznie ezen kormányok fölött. A Közel-Kelet olajmonarchiáival kapcsolatosan ezt a befolyást nem érvényesítették a nyugati fegyvereladók a jemeni lakosság védelme érdekében, lehetséges, egyszerűen azért, mert tudták: az arab kormányok könnyen másokhoz fordulhatnak az eszközökért, s így sem a civil lakosság nem nyer védelmet, sem ők nem jutnak pénzükhöz. Egyes nyugati kormányok beszüntették fegyvereladásaikat, azonban ez nem sokat segített Jemenen.

Így a Nyugat egyelőre tehetetlenül figyeli, ahogy a feltörekvő fegyverkereskedők, mint Törökország aggodalom nélkül halmozzák eladásaikat és befolyásukat olyan területeken, mint Etiópia,

s sem a civileket, sem a saját befolyását nem tudja megerősíteni. Nem valószínű, hogy hasonló korlátok nélküli fegyvereladásokkal kellene felvennie a versenyt az új szereplőkkel, de mindenképpen meg kellene találnia azt a „soft power” eszközt, amelyekkel ellensúlyozhatja az olyan destabilizáló tényezőket, mint az ilyen új fegyverek megjelenése. És természetesen ezeknek az eladóival is komolyan számolnia kell, velük a kapcsolatokat nem szükségtelenül elmérgesíteni, hogy aztán ezek direkt a Nyugat érdekeivel ellentétesen mozgassák eszközeiket Afrika állandóan instabil sakktábláján. Az Etiópia egén zümmögő sokszínű drónflotta csak egy újabb hírnöke annak a nemzetközi környezetnek, amelyben Európának kevésbé fölényesen és jóval aszimmetrikusabban kell felvennie a küzdelmet a nemzetközi rendszerben jelentkező kihívásokkal szemben.

Szemlézte: Farkas Dániel

Tetszett a cikk? Hasonló tartalmakért kövess minket a Facebookon!

 

süti beállítások módosítása