2021. december 11. 09:00 - Danube Institute

Ezek a helyek lehetnek a világ forró pontjai jövőre

Egy lehetséges orosz invázió Ukrajnában, a kínai nyomás Tajvanra és az ingatag iráni nukleáris tárgyalások veszélyes helyzetet teremtettek a világ színpadán, ahol ha bármelyik főszereplő egy rossz lépést tesz, akár azonnali eszkalációt eredményezhet.

shutterstock_1609051222.jpg

A Wall Street Journal újságírója szerint az említett ellentétek bármelyike megrendítheti a világrendet, és szélesebb körű konfliktust idézhet elő. Összességében megállapítható, hogy az események azt jelzik, az Egyesült Államok és szövetségesei veszélyes időket élnek.

A demokratikus világ vezetői számára jelenleg az a legnagyobb kihívás, hogy megtalálják annak a módját, hogy minden fronton határozottságot mutassanak anélkül, hogy válságot provokálnának.

Három évtizeddel ezelőtt, a berlini fal leomlása és a kommunizmus összeomlása után a demokrácia felemelkedése elkerülhetetlennek tűnt. Az azóta eltelt évek során azonban a tekintélyelvű modell újjáéledt: Kína nyíltan bemutatta gazdasági erejét, mint annak jelét, hogy az autokrácia könyörtelen hatékonysága felülmúlja a demokrácia rendetlenségét. A politikai megosztottság pedig világszerte bénítóvá vált.

Van egy másik probléma is. A demokráciák az elmúlt időszakban nagyon befelé fordultak, és ez a hozzáállás tökéletesen megmutatkozik Biden elnök Twitter profilján is. A kritikus hangokat és külföldi tevékenységet egyáltalán nem jeleníti meg, inkább saját programjaival és teljesítményével büszkélkedik.

Barack Obama egyszer kijelentette, hogy ha a szíriai rezsim vegyi fegyvereket használna saját népe ellen, az olyan vörös vonalat jelentene, amely az Egyesült Államok fellépését vonná maga után. Csakhogy nem reagált, amikor a szírek átlépték ezt a vörös vonalat. Donald Trump kijelentette, hogy kivonulnak mind Irakból, mind Afganisztánból, és el is hagyta az Egyesült Államok kurd szövetségeseit, amikor csapatokat vont ki Szíriából. Ezt követően Joe Biden véghezvitt egy tragikus kivonulást Afganisztánból, amely mintha csak megerősítette volna Amerika azon vágyát, hogy elforduljon attól az országtól, ahol két évtizednyi vért és pénzt fektetett be.

A cikk írója szerint mindeközben Amerika a fejét a földbe dugott struccként viselkedve alig tett valamit azért, hogy eltántorítsa Kínát, hogy ráerőltesse akaratát Hongkongra, valamint vagy nem akarta, vagy nem tudta megállítani a Krím Ukrajnától való teljes orosz átvételét.

A cikk írója elgondolkodtatónak tartja, hogy ez a viselkedés vajon felbátorította-e Oroszországot, Kínát és Iránt?

A hazánkhoz legközelebbi és a legközvetlenebb helyzet az Ukrajna elleni közvetlen orosz invázió lehetősége. Oroszország haderőt telepít Ukrajna határának közelébe, amely amerikai elemzők várakozásai szerint összesen 175 000 katonát jelenteni, így a jövő év elejére képesek lesznek potenciális inváziót indítani a szomszédos ország ellen.

Mindemellett a Tajvant érő kínai fenyegetés is egyre súlyosabb. Hszi Csin-ping kínai elnök világossá tette, hogy Tajvant Peking irányítása alá kívánja vonni és ennek még az ő kormányzása alatt kell megtörténnie.

Irán pedig az elmúlt hetek nukleáris tárgyalásain harcias álláspontot tanúsított a fokozott urándúsítással kapcsolatban, így azt sugallja: eltökélt szándéka, hogy elérje az atomfegyver gyártási képesség küszöbét. Az Egyesült Államok jelenlegi magatartását tekintve akár el is fogadhatja így a helyzetet, azonban Izrael ezt Irán szomszédságában ellenzi, ami azt jelenti, hogy az ellenségeskedés eszkalálódásának esélye napról napra növekszik.

Szemlézte: Spiesz Bianka

süti beállítások módosítása