2021. október 25. 16:00 - Danube Institute

Már nem a tudás és a képesség számít az amerikai iskolákban

2021. november 2-án kormányzóválasztást tartanak Virginia államban. A republikánus Glenn Youngkin és a demokrata Terry Mcauliffe feszül majd egymásnak, a kampány egyik legfőbb témájává pedig a közoktatás vált. Matthew Continetti járja körbe a témát a National Review oldalán, és gondolkodik arról, mi a legégetőbb probléma az amerikai iskolákban és melyek a lehetséges megoldások.

szulok_vs_woke_nyito.jpg

A blogunkon egy korábbi cikkben is feldolgozott téma a két kormányzójelölt egyik televíziós vitáján is hangsúlyosan szóba került. A republikánus Youngkin számonkérte a demokrata Mcauliffe-t egy 2017-es törvényjavaslat miatt, melyet Virginia kormányzójaként vétózott meg. A tervezet arról szólt, hogy a szülők dönthessenek arról, hogy a gyermekeik részt vegyenek-e bizonyos szexuális felvilágosító tanfolyamokon. Mcauliffe úgy fogalmazott: „nem gondolom úgy, hogy a szülőknek bele kellene szólnia abba, hogy mit tanítanak az iskolában”.

Virginiában Youngkin kampányának fő elemét adja, hogyan gondolkozik a szülők szerepéről, és ezt számos platformon népszerűsíti is: a televízióban, a twitteren és a többi közösségi médiafelületen.

Youngkin hirdetéseiben felbukkannak a „szülők számítanak” címszavak, és az ígéretei között szerepel a kritikai fajelmélet kitiltása az iskolákból, ahogyan több amerikai állam már megtette ezt. A National Review szerzője idézi a korábbi oktatási miniszter William J. Bennettet, aki három fontos elvet vallott az oktatásban: a választás, a tartalom és a jellem. Continetti szerint Youngkin és a köré szerveződő konzervatívok a három felsorolt elv közül a választást tartják a legfontosabbnak. Continetti ugyanakkor végzetes hibának tartja, hogy a jellemről szinte szót sem ejtenek. Az erősen ideológia-vezérelt kritikai versenyelmélet ugyanis a jellemnevelést tartja a legfontosabbnak. A szerző szerint

a mai amerikai oktatási rendszer a diákokat nem a képességeik és a szorgalmuk, hanem etnikai, nemi, testi adottságok alapján ítéli meg. Azt akarják elérni, hogy az egyénnek a teljesítménye ne jelentsen semmit. Az elnyomók és az elnyomottak dimenziójában akarják meghatározni az oktatás világát és a való világot.

Így, az iskolákból bűntudattal teli, zavart identitású emberek kerülnek ki, akik írni és számolni sem tudnak. A jelenséggel kapcsolatos New York-i esetről mi is beszámoltunk. A szerző szerint Youngkin populizmusa hosszú távú célokra nem megfelelő átgondolatlansága, következetlensége miatt. A cikk Irvin Kristol amerikai újságírótól is idéz, aki szerint: „A populizmus a valós problémákat általában rosszul érzékeli, és az általa javasolt megoldások illuzórikusak”.

Tehát Youngkin további politizálásához és az oktatási reformok kialakításához megfontoltságra van szükség, illetve egységet kell biztosítania a nagy horderejű programok terén a republikánus táboron belül.

Szemlézte: Tombor Levente

süti beállítások módosítása