2021. október 03. 09:00 - Danube Institute

A Bataclan-per a francia elnökválasztást is befolyásolhatja

Hat évvel ezelőtt, 2015. november 13-án egy összehangolt terrortámadás több száz áldozatot követelt Párizs különböző pontjain. Legtöbben a Bataclan Színházban vesztették életüket. Az erről a helyszínről elhíresült per 2021. szeptemberében kezdődött, és az egyetlen életben maradt merénylőt – Salah Abdeslamot - és 13 társát vonja felelősségre. Erről írt véleménycikket Gavin Mortimer a Spectator hasábjain.

bataclan_nyito.jpg

Véleménye szerint a francia igazságszolgáltatás lehetőséget kapott a retorzióra azzal, hogy Salah Abdeslam öngyilkos merénylete meghiúsult. A terrorista Brüsszel külvárosában bujkált 4 hónapig, ameddig fel nem derítették a tartózkodási helyét. A nagy nyilvánosság előtt zajló pernek összesen 14 vádlottja van és előreláthatólag 2022 májusáig elhúzódik. Abdeslam a tárgyaláson azt mondta:

Otthagytam a munkámat, hogy iszlám terrorista legyek és nincs más Isten Allahon kívül és Mohammed szolgája vagyok.

2015-16-ban – a terrortámadások után - számos nyugat-európai politikus és véleményformáló orgánum óvatosan fogalmazott az iszlám radikalizmussal kapcsolatban. A szerző példaként említi, hogy a tunéziai tengerparton 2015. júniusában végrehajtott terrorista támadás harminc brit turista életét követelte. A tragikus esettel kapcsolatban David Cameron brit miniszterelnök is az akkori mainstream álláspontot képviselte, nyilatkozatában leszögezte: „a támadás nem az iszlám nevében történt”. „Az iszlám a béke vallása (…) A támadók motivációja egy beteg ideológiából származott”. Abdeslam kijelentése másról tesz tanúbizonyságot, az ő értelmezése szerint ugyanis az erőszak együtt jár az iszlámmal.

Nem nevezheti ártatlan emberek hidegvérű meggyilkolását a párbeszéd egyik formájának”- fogalmazott a tárgyaláson Jean Louis Périés, a bíróság elnöke.

Gavin Mortimer arra mutat rá, hogy Európa évtizedek óta csendes megfigyelője a Közel-Keleten dúló harcoknak, ugyanakkor mára az erőszak és a terror az öreg kontinensen is állandósult. Nem véletlen, hogy Franciaországban az Emmanuel Macron államfő pártja által is támogatott szeparatizmus elleni törvényt elfogadta a Francia Nemzetgyűlés, amely az ellenőrizetlenül beengedett külföldről támogatott imámokat és vallási szószólókat sújtja. (Macron hangsúlyosan használta az „iszlamista szeparatizmus” kifejezést.)

A tárgyaláson Abdeslam őszintének akar mutatkozni, bevallása szerint az igazságot mondja.

A szerző szerint Abdeslam lehet, hogy gyáva volt, de vallomása arra kényszerítheti a nyugati vezetőket, hogy szembenézzenek saját erkölcsi gyávaságukkal.

Ráadásul a jövő évi francia elnökválasztást is befolyásolhatja a Bataclan-per. Az előző választási kampányban kevés jelölt merészelt az iszlám radikalizmussal kendőzetlenül foglalkozni, az ellen felszólalni. Nemrégiben egy televíziós vitában viszont Valérie Pécresse jobbközép aspiráns kijelentette: „az iszlamizmus a 21.század totalitarianizmusa”. Twitter bejegyezésében a fundamentalizmus ellen hirdetett harcot és szigorúbb szabályozást követel a burkini viseletével kapcsolatban.

Más mérsékelt pártok is nyíltabban fogalmaznak már nyilatkozataikban. Az utóbbi évek bestiális terrorcselekményei – köztük a médiában és a közvéleményben is óriási felháborodást kiváltó párizsi tanár lefejezése – döntően befolyásolták ezeket a politikai üzeneteket. A mostani leégetőbb kérdés pedig már az, hogy az iszlám radikalizmus milyen mértékben tud visszaszorulni a francia társadalomban, ugyanis a választópolgárok döntését erőteljesen befolyásolja majd 2022 tavaszán. Mortimer végül azzal zárja sorait, hogy a minap egy televíziós vitában egy másik lehetséges jelölt, Eric Zemmour úgy fogalmazott, hogy az iszlám nem kompatibilis Franciaországgal. Salah Abdeslam pedig ezzel teljes mértékben egyetértene – teszi hozzá a szerző.

Szemlézte: Tombor Levente

süti beállítások módosítása