A Politico magazinban Kayali Laura arról számolt be, hogy Párizs arra kérte az ország legfelsőbb közigazgatási hatóságát, hogy hagyja figyelmen kívül az Európai Unió legfelsőbb bíróságának döntését.

Az elkövetkező időszakban várható, hogy Franciaország legmagasabb szintű közigazgatási hatósága dönt a párizsi kormány adatmegőrzési szabályainak jogszerűségéről, amelyek előírják a távközlési vállalatok számára, hogy egy évig tartsák meg az emberek csatlakozási adatait. Tavaly októberben az EU legfelsőbb bírósága ezen szabályokat törvénytelennek minősítette, de Párizs arra kérte a francia Államtanácsot, hogy hagyja figyelmen kívül az EU-s döntést.

Theodore Christakis, a Grenoble Alpes Egyetem nemzetközi és európai jogának professzora úgy vélekedik, hogy ebben a témában nem lehet fekete, vagy fehér módon nézni a szabályokat. Inkább fel kell tenni a kérdést, hogy

hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az alapvető emberi jogok hatékony védelme és az államok nemzetbiztonsági igényeinek figyelembevétele között.

Az ügy nem csupán az EU és Franciaország között generált feszültségeket, hanem az országon belül is. Szembeállította az államot a digitális jogokkal foglalkozó La Quadrature du Net civilszervezettel. Míg a kormány azt állítja, hogy az adatok egy éves megőrzése elengedhetetlen a bűnüldözés és a terrorizmus elleni küzdelem szempontjából, az adatvédelem mellett kampányolók álláspontja szerint ez inkább a tömeges megfigyelésnek felel meg, amely olyan bizalmatlan társadalmat hoz létre, amelyben minden állampolgárt állandóan gyanúsítottként kezelnek.

Az adatmegőrzés kérdésén túl az ügy kimenetele azért is kiemelt fontosságú, mert bemutatja, hogy egy nemzeti bíróság kész-e szembe menni az Európai Unió Bíróságával (EUB).

Párizs kifejezetten arra kérte az Államtanácsot, hogy ne kövesse az EU legfelsőbb bíróságát, amely lépés egy nyugat-európai országban meglehetősen szokatlan, Brüsszelben nagy felháborodást váltott ki. Egy januárban kiadott feljegyzésében a francia kormány azzal érvelt, hogy

az Uniós döntés ellentétes az ország „alkotmányos identitásával”, és az EUB nem rendelkezik joghatósággal a nemzetbiztonság felett.

Didier Reynders igazságügyi biztos a francia kormány felfogásával ellentétesen vélekedik, márciusban azt mondta, hogy az EUB határozatai kötelező érvényűek minden bíróságra nézve, beleértve a tagállamok legfelsőbb bíróságait is.

Az egész ügy egyébként még 2015-ben kezdődött, amikor a la Quadrature du Net, a francia adathálózat és az Asszociatív Internetszolgáltatók Szövetsége Manuel Valls akkori miniszterelnököt arra kérte, hogy vonjon vissza több szövegrészletet az adatok megőrzésére vonatkozó szabályzatból. Amikor a miniszterelnöki hivatal erre nem válaszolt, a szervezetek az Államtanácshoz fordultak.

Fontos megemlíteni, hogy a luxemburgi bíróság már 2014-ben megsemmisítette az EU adatmegőrzési irányelvét, és 2016-ban ismételten döntést hozott a válogatás nélküli adatmegőrzés ellen. Ettől függetlenül 2018-ban az Államtanács elhárította azt a megállapítást, amely szerint a válogatás nélküli és tömeges adatmegőrzés törvénytelen, és csak súlyos biztonsági kockázatok esetén engedélyezhető. Most, hogy a francia ügy visszakerült az Államtanács elé, a kormány pedig azzal érvelt, hogy

az emberek adatainak birtoklása „nélkülözhetetlen” a rendőrség, az igazságszolgáltatási rendszer és a hírszerző ügynökségek számára a terrorizmus, a bűnözés, az ipari kémkedés, a kiber támadások és a külföldi beavatkozás elleni küzdelemben.

2020-ban több mint 2,5 millió adatigénylés érkezett ezen szervektől például, nyilatkozta a kormány.
Daniele Pitrolo, az Asszociatív Internetszolgáltatók Szövetségének igazgatósági tagja szerint a kormány a megőrzött adatok többségét nem is azokra a célokra használja, amelyeket hangoztat, azaz nem a biztonság megőrzésére és a terrorizmus megelőzésére.

Nem Franciaország egyébként az egyetlen Uniós ország, amely arra törekszik, hogy mindenáron saját hatáskörben tartsa az adatmegőrzés szabályozását. Márciusban az európai állam- és kormányfők közös nyilatkozatban emelték ki az ilyen gyakorlatok fontosságát.

Az Európai Bizottság és az EU Tanácsa jelenleg olyan megoldáson dolgozik, amely lehetővé teszi az országok számára, hogy megőrizzék állampolgáraik adatait, miközben megpróbálják tiszteletben tartani a luxemburgi bíróság döntéseit is. A Bizottság maga is elismerte, hogy a nemzeti adatmegőrzési szabályok többsége nem felel meg az EUB döntéseinek, de kijelentette, hogy nem tervezi megindítani a kötelezettségszegési eljárást ezen tagokkal szemben.

Szemlézte: Spiesz Bianka