Danube Institute Blog

Reformra szorul az ember és a jogrendszer közötti viszony

2021. február 20. - Danube Institute

„A bioetika törvényei és az emberi lény” címmel hallhattunk interjút a Law&Liberty oldalán Carter Sneaddal, a „What It Means to Be Human: The Case for the Body in Public Bioethics” című sikerkönyv szerzőjével, aki amellett, hogy a Notre Dame Egyetemen a Nicola Center for Ethics and Culture igazgatója, jogi professzor is, valamint tanít a politikatudományok szakon. Továbbá tagja a Pontifical Academy for Life-nak, Ferenc pápa elsődleges bioetikai tanácsadó bizottságának.

bioetika1.jpg


A podcast során elsősorban a 2020-ban megjelent korszakalkotó könyvben felmerülő fő gondolatfonalakat gombolyítják fel Richard M. Reinsch II. házigazdával. Carter Snead elgondolásának egyik központi eleme, hogy


az emberi test természetes határai kiszolgáltatottá tesznek bennünket és egész életünkben függünk másoktól, sosem vagyunk teljes mértékben önállóak. Csakhogy a jogrendszerek és politikai megközelítések – Carter az amerikai jogrendszert veszi alapul kötetében – mind figyelmen kívül hagyják ezen makacs tényeket.


A törvények és bírósági határozatok egésze azt feltételezi, hogy az emberek önálló lények, és döntési képességük különbözteti meg őket az állatoktól. Snead elismeri az individualista ideológia felfogásának igazságtartalmát és az emberi szabadság fontosságát, ugyanakkor rámutat, ezen elgondolás predesztinálja azt is, hogy nincs semmiféle kötelezettségünk egymással szemben, hacsak nem aktívan, önként vállaljuk őket. A rászorulók így például csupán a karitatív gondozásra támaszkodhatnak. Carter véleménye szerint amennyiben az igazságszolgáltatás és a politika ezt nem lesz képes megérteni és integrálni gyakorlatába, nem tud majd hatékonyan és megfelelően reagálni az emberi lét adottságaira és kihívásaira.

bioetika2.jpg

Cartert elsősorban Alasdair MacIntyre és Charles Taylor huszadik századi filozófusok meglátásai ihlették. Visszatér egészen Rousseau társadalmi szerződések filozófiájáig a segítségükkel, amikor is felismerték, hogy „az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel”. A könyv szerzője javasolja a gyermekek, a fogyatékkal élők, valamint a szépkorúak támogatását, hiszen ők fölöttébb sérülékenyek és egy még kiszolgáltatottabb helyzetben vannak.


Annak érdekében, hogy világos képet kaphassanak a hallgatók arról, pontosan milyen hatással lenne az emberi függési rendszer elismerése a jogra és a politikára, Carter a bioetika három fő kérdését hozza fel: az abortuszt, az eutanáziát és a mesterséges reprodukció vitatott tárgykörét.


A konvencionális megközelítéstől nem csak abban tér el, hogy megkérdőjelezi a maradéktalan emberi szabadságot, hanem politikai és vallási ideológiától is mentessé teszi tételét. Nem a konzervatív kontra liberális, vagy világi kontra vallásos szemléletet alkalmazza, hanem az expresszív individualizmus – amely viszonyulás a testetlen akaratot veszi csak figyelembe – helyett a megtestesülés és a dependencia keretein belül helyezi el a három kérdéskört. Mindazonáltal nem ítéli egy teljes mértékben a liberalizmust, úgy tartja, maga az expresszív individualizmus egy hibás, torzított megközelítés és irány a liberalizmuson belül. Az nem kérdőjelezhető meg, hogy egyének vagyunk és szabadok, de nem hanyagolható el, hogy el kell fogadjuk, megtestesült lényekként vagyunk a világban, testileg kiszolgáltatottként, természetes korlátoktól és egymástól függőként.


Ha ezeket nem ismerjük be, csupán „szociális állatok vagyunk”, és az emberek a nagy szabadságot és függetlenséget hangoztatva nem ismerik el gyökereiket, ami miatt szorongóvá és dezorientálttá válnak.


Mindannyian függőségi helyzetbe kerülünk az életünk során több fázisban, akárcsak a világrajövetelt, vagy az elmúlást tekintjük példaként. És ha ezekben a helyzetekben nincsen ott egy olyan hálózat, amelynek tagjai gyakorolják a MacInty által beismert függőségi erénynek nevezett attitűdöt – amikor képesek vagyunk feltétel nélkül adni, és kecsesen elfogadni is –, akkor sosem tudunk változást hozni a világba.


Ahhoz, hogy mindezen felfogáshoz egy kulturális, társadalmi és jogi keretet alkothassunk, meg kellene vizsgálni Alasdair MacInty kiszámíthatatlan hálózatok értelmezését, amelyhez hozzátartozik az adakozás és fogadás egyaránt, hiszen ezek elengedhetetlenek a megtestesült lények virágkorának megéléséhez. Mindenképpen létezik a világ, létezik a társadalom és abban léteznek kisebb közösségek is, és ahhoz, hogy egészséges és kiegyensúlyozott világunk, társadalmunk, közösségünk legyen, más javát is figyelembe kell vennünk, méghozzá bármiféle elvárás, szerződés, csereérték követelése nélkül. Az író és beszélgetőpartnere arra a következtetésre jut, hogy abban az esetben,


ha a jogrendszer azon a feltételezésen alapul, hogy az emberek teljességgel élik meg életüket, akkor köteles lenne azoknak támogatást nyújtani, akik sérülékenyebbek és ezt nem tehetik meg. Segítő kezet kellene nyújtani a magzatoknak, édesanyáknak, és a földet lassan elhagyó lelkeknek.


Új értékrendet kellene felállítania és meg kellene reformálnia saját magát az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának és a politikának is. Ha az állami szervek reális megközelítésből néznék e kérdéseket, akkor biztosíthatnák a kiszolgáltatott emberi lényeknek a teljes élethez, a boldoguláshoz szükséges ellátást. Carter provokatív és új megközelítéseket tartalmazó könyve alapjául szolgálhat egy emberségesebb, felvilágosultabb, és igazságosabb kormányzás megteremtéséhez.


Szemlézte: Spiesz Bianka

süti beállítások módosítása