2021. február 14. 16:00 - Danube Institute

Minden eddiginél nagyobb szükség van az amerikai konzervatívok összefogására

A közösséget egyre hangsúlyosabban foglalkoztatja a kérdés, hogy egyben kell-e, egyben tudják-e tartani a táborukat.

mount-rushmore-3608620_1920.jpg

Az amerikai Public Discourse online folyóirat felhívást intézett a konzervatív értékeket valló emberekhez. Arra buzdítja őket, hogy vegyenek részt mindannyian azokban a vitákban, amelyek közös ügyeik előrehaladását segítik elő. A folyóirat szerkesztői fontosnak találták kiemelni, hogy még a konzervatív gondolkodók körében fellelhető nézeteltéréseket sem szabad elkerülni, hiszen egy konstruktív vita már önmagában eredménynek tekinthető. Az egyik ilyenről ebben a cikkünkben számoltunk be. A Public Discourse felhívása arra figyelmeztet, hogy

a civilizációt végső soron egymással szabadon vitatkozó férfiak és nők alkotják.

Az Egyesült Államokban a zűrzavarosan kezdődő új korszak kezdetén sokan elkeseredettségüket, szomorúságukat és félelmüket fejezik ki, hiszen úgy érzik, a világ a szemük előtt esik szét, a központi rendszer pedig ez ellen semmit sem tud tenni.

Az utóbbi időben az amerikai konzervatív beállítottságú emberek közt a széttöredezettség és a bizonytalanság uralkodott el. Ez részben az elnökválasztás körüli zavarodottságnak és heves vitáknak köszönhető, részben pedig annak, hogy a jobboldali koalíciók, amelyek meghatározóak voltak a hidegháború alatti és utáni időszakban egyre inkább meggyengültek és sebezhetővé váltak. A cikk írói viszont felhívják a figyelmet arra, hogy

mindenkinek fel kell ismerni azokat a súlyos fenyegetéseket, amelyekkel a konzervatív értékrendet élesen támadják.

Még akkor is szükség van az összefogásra, ha közgazdaságtani, politikai, vagy teológiai nézeteltérések vannak a konzervativizmuson belüli irányzatok közt, hiszen az új Biden-adminisztráció egységesen veszélyezteti a konzervatív értékrendű embereket, függetlenül attól, hogy ki melyik irányzatot követi. A szerzők szerint „felelőtlenség lenne hagyni, hogy a belső viták eltereljék a figyelmet az előttünk álló közös feladatról, amely nem más mint, hogy új konszenzust alkossunk, mellyel hatékonyan szembe szállhatunk a minket érő fenyegetésekkel.”

A Public Discourse az összefogás megkönnyítése érdekében megfogalmazza azokat a közös területeket, ahol szükség lenne egy egységes ellenállásra. Kiemeli, hogy a közös konszenzus eléréséhez mindenekelőtt kompromisszumokat kell hozni.

Az első ilyen központi terület a házasság és az élet. Évtizedeken keresztül a társadalmi konzervativizmus alapját képezték a házassággal és az élettel kapcsolatos főbb témák. Mára már nem csak olyan egyértelmű kihívásokkal kell szembenézni, mint az azonos nemű házasság, a gender ideológia vagy az abortusz, hanem

a férfi és nő házasságán alapuló család alapjait is igyekszenek ellehetetleníteni úgy, hogy egyre nehezebbé teszik, hogy a szülők egy célokkal és értelemmel gazdag világban nevelhessék fel gyermekeiket.

Régen még azért aggódott sok szülő, hogy a fiatalok házasságon kívüli szexuális kapcsolataiból gyermek születhet. Mára viszont sokaknak már attól kell tartaniuk, hogy az intim szexualitást és a fogamzásgátlást felváltja a magányosan fogyasztott pornográfia, az új emberi élet teremtése érdekében való együttműködést pedig az önkéntes sterilitás, amely végül teljesen felforgatja az alapvető emberi vágyakat.

couple-1284225_1920.jpg

A Public Discourse szerint gyakran megfosztják az embert a közös társadalmi felelősség és ráutaltság érzésétől, a felsőbb osztálybeliek ezért a karrierben keresik az önmeghatározásukat. Egyre több munkásosztályhoz tartozó férfi merül alá függőségekbe és kilátástalanságba, mert nem képesek önállóan ellátni családjaikat. Emiatt a nők is nagy méretekben találkoznak azzal a kihívással, hogy vagy stabil apai háttér nélkül nevelik fel gyermekeiket, vagy inkább mindenestül elfelejtik az anyaságot. Ráadásul, minden társadalmi osztály tagjai

nagymértékben arra a technológiára vannak ráutalva, amely azt ígéri, hogy összeköt bennünket, de gyakran inkább még magányosabbá tesz, miközben az újabb dopamin forrást keresve egy végtelen körforgásba zárva görgetünk az interneten.

A konzervatívoknak meg kell találniuk annak a módját, hogyan teremtsenek egy még élhető világot egy egyre embertelenebb környezetben. Ehhez pedig válaszokat kell találni az olyan kérdésekre, mint az, hogy miként lehet a technológia legpusztítóbb hatásait úgy ellensúlyozni, hogy közben nem veszítjük el az egyik legfontosabb felületet, ahol nap mint nap alkalmazzuk szólásszabadságunk előnyeit.

microphone-1209816_1920.jpg

Hogyan lehet felhívni a fiatalok figyelmét, hogy az üres és véget nem érő fogyasztás képtelen igazi örömöt okozni? Továbbá hogyan lehetne segíteni azoknak a polgártársainknak, akik félnek attól, hogy egy életen át egy ember mellett kötelezzék el magukat, valamint hogyan lehetne visszaállítani és újra vonzóvá tenni azt a tényt, hogy megéri az önfeláldozó szertetettel járó áldozatvállalás? Végül pedig

választ kell találni arra a kérdésre, hogy hogyan lehet harcolni egy olyan kormányzat ellen, amely veszélyesen eltorzult szexualitástól alkotott nézeteivel egyre agresszívebben próbál beavatkozni az élet különböző területeire?

A második fontos és fenyegetett terület a vallásszabadság. A Biden-adminisztráció már első napjaiban fokozta az ezzel kapcsolatos aggályokat. Az új elnök a nemek közötti egyenlőségről szóló (Gender Equality Act) és a „Ne Tegyél Kárt” (Do No Harm Act) törvényeivel megerősítette azokat az félelmeket, melyek szerint kormányának intézkedései nyomán sérül az amerikai vallásszabadság. A két törvény nem csak az egyének lelkiismereti szabadságát korlátozza, de befolyásolja az iskolák, gyülekezetek, kórházak, örökbefogadást segítő intézetek és üzleteket szabad működését. A Do No Harm Act szerint addig lehet szabadon gyakorolnia az embernek a vallását, amíg az „kárt” nem okoz a másiknak.

Az oktatás a harmadik fő terület, amely napjainkban különösen védelemre szorul. Szükséges, hogy a konzervatív támogatás kiterjedjen az oktatás színvonalának az erősítésére, a szólásszabadság és az akadémiai szabadság védelmével együtt. Különösen aggasztó a nyelv és a fogalmak használatában tapasztalható torzulás.

Aki uralja a nyelvet, az uralja a gondolkodást és a szavak jelentésének elhomályosodása akadályozza a valóság felfedezését és megértését.

A nyelvet nem szabad alárendelni az aktuális elvárásoknak, legyenek azok a faji, a gender, vagy osztály kérdéshez kapcsolódók, mert ezzel az értelem helyett a vágyak és az akarat vezérli az adott közösséget. Arról, hogyan korlátozzák a szólásszabadságot egyre több amerikai egyetemen, valamint, hogyan kezelik a konzervatív előadókat, blogunk egy korábbi írásában olvashatnak.

 A cikk szerzői végül negyedik területként az igazságszolgáltatást emelik ki. Véleményük szerint az igazságszolgáltatás terén a konzervativizmusnak a személy elsődlegességéből kell kiindulnia. Egyetlen olyan jogszabály, vagy politikai gyakorlat sem lehet igazságos, ami károsítja az emberi személyiséget. A konzervatívok felelőssége, hogy az élhető élet feltételeit biztosítsák, és figyelmeztessenek a társadalom felforgatásának és az utópisztikus kísérleteknek a veszélyeire. Miközben nem utasítják el az egyenlő bánásmódra és szabad önmeghatározásra vonatkozó társadalmi kérdések fontosságát, ezeket az emberek szolgálatába akarják állítani.

Egy új konszenzus létrehozásához érdemes külön figyelmet szentelni a felsorolt területeket érő aktuális fenyegetéseknek és tudatosítani azt, hogy milyen ellenerőkkel kell közösen szembeszállni. Így jöhet létre a konfrontáció helyett egy olyan párbeszéd, amely védelmezi a bennünket egyesítő értékeket, és visszaszorítja az ezeket romboló veszélyeket – zárja sorait a Public Discourse felhívása.

Szemlézte: Morvay Sáron

süti beállítások módosítása