2021. január 12. 12:03 - Danube Institute

Ennyi szükséges ma egy tinédzser ellehetetlenítéséhez

cancel.jpg

Mimi Groves, egy 19 éves amerikai lány felvételt nyert álmai egyetemére. Ekkor még aligha sejtette, hogy egy volt középiskolai osztálytársának módszeres bosszúja és a New York Times közreműködése a cancel culture országos „hírnevet” szerző áldozatainak sorába taszítja. A megdöbbentő történetről Isaac Schorr fejti ki véleményét a National Review magazinban.

Groves még 15 évesen küldött egy néhány másodperces videót az egyik barátjának, melyben a következőt mondja: „tudok vezetni”, a végén pedig elhangzik az N-betűs szó. Már utolsó középiskolai évükben jártak, amikor egy Jimmy Galligan nevű, anyai ágról afroamerikai osztálytársához eljutott a felvétel. Galligan büszkén állítja, hogy a videó nyilvánosságra hozásával addig várt, amíg egykori osztálytársát fel nem vették a Tennessee-Knoxville Egyetemre.

Az ügy körül kialakuló botrány eredményeként az egyetem ultimátumot adott Groves-nak a kiiratkozásra, a zaklatások pedig folyamatossá váltak. Értesülések szerint a lány jelenleg egy helyi főiskolára jár.Mint ahogy a szerző is elismeri, a szitokszó használata elfogadhatatlan, így Groves egyértelműen hibát vétett. Ugyanakkor semmilyen jel nem utal arra, hogy a feketék iránti gyűlölet vezérelte volna a kamaszlányt, sokkal inkább helytállóbb az a feltételezés, hogy megnyilvánulásával csupán „lazának” akart tűnni. Schorr szerint többen is felelősek a botrányért. Leszögezi, hogy Galligan tette sokkal megbotránkoztatóbb, mint Groves gyerekkori elszólása. Ezt azzal támasztja alá, hogy a lány egyszeri baklövésével szemben a fiatalember cselekedete hosszan kitervelt volt, amivel célzottan kívánt örök sebet ejteni egy osztálytársán.

„Jóllehet a valódi bűnöst nem a két tinédzserben kell keresni, hanem az érintett intézményekben: a Tennessee-Knoxville Egyetemben és a New York Times-ban” – hívja fel a figyelmet a szerző. Mint kijelenti, az egyetem hozzáállása egész egyszerűen gyáva volt. A botrány kitörése után a közösségi média különböző felületein sokan követelték Groves felvételének azonnali megtagadását. A nagy lármát csapó, de nem a többség véleményét képviselő emberek nyomásának pedig minden további nélkül engedtek az egyetem vezetői.

„Tulajdonképpen a számukra legkényelmesebb megoldást választották az igazságos eljárás helyett” – nehezményezi a véleményformáló. Egyszerűbbnek bizonyult magára hagyni frissen felvett diákjukat, mint ellenállni a heves, ámde hamar elhaló támadásoknak. A döntést ráadásul komolytalan indokokkal próbálták alátámasztani. Legalábbis nem gondolhatták komolyan, hogy a lány felvételével az egyetem fekete hallgatóira veszély leselkedne, s valójában az sem érdekelhette őket, hogy Groves mennyire érezné magát komfortosan a kampuszon a történtek tükrében. Minél kevesebb erőfeszítéssel meg akarták úszni a helyzetet ahelyett, hogy észszerű érvekkel védték volna diákjukat. Vajon hányan nyernénk egyetemi felvételt, ha egy ilyen mérce alapján vonnának felelősségre középiskolai tetteinkért? – teszi fel a kérdést a szerző.

Dan Levin, a New York Times szerkesztője szintén méltatlanul állt az ügyhöz. Galligan viselkedését először azzal próbálta igazolni, hogy az ifjú döntése visszhangot generál Groves szülővárosában, abban a Leesburgben, amely nevét Robert E. Lee konföderációs tábornok egyik felmenőjéről kapta. Emellett a helyi iskolarendszer a deszegregáció ellen is több mint egy évtizedig küzdött. A Times szerzője e kitéréssel burkoltan céloz arra, hogy a város történelme önmagában indokolttá teszi a Mimi Groves-t érő bánásmódot. Azt is hozzáteszi, hogy a múltban rengeteg fekete diák volt rasszista csúfolás áldozata, s ezt nem akadályozta meg senki. A National Review szerkesztője beismeri, hogy ezek a történetek valóban vérlázítók, ám közel sem összehasonlíthatók Groves tettével. „Az esetek közti éles különbségek elmosása egy újabb gyenge kísérlet Levin részéről” – vélekedik Schorr.

A Times egy személyes történetet is közölt Galligantől, mely csak tovább borzolja a kedélyeket. A fiatal férfi arról mesél, hogy családi összejöveteleken gyakran elhangzik az N-betűs szó az anyai ágú, afroamerikai rokonok részéről. Történt egyszer azonban, hogy fehér édesapja egy ilyen összejövetelen kimondta a számára tiltott szót. Galligan büszkén hangoztatja, hogy testvérével ekkor csendben félrehívták, s elmagyarázták neki, hogy még viccelődés közben sem elfogadható részéről a szó használata. „Tehát Galligan az édesapját nyugodt hangnemben, mindenféle felhajtás nélkül szembesítette hibájával, míg ugyanezért kiskorú osztálytársát országos gyalázat tárgyává tette, s megakadályozta, hogy az álomiskolájában tanulhasson tovább” – vonja le a következtetést a szerző. Jimmy Galligan végül a következő szavakkal összegezte elégedetten tettét: „Arra fogom magam emlékeztetni, hogy elindítottam valamit. Tanítottam valakinek egy leckét.”

Szemlézte: Irlanda Balázs

süti beállítások módosítása