Danube Institute Blog

Elszálltak az ingatlanárak Új-Zélandon

2020. november 16. - Danube Institute

zeland_haz.jpg

A koronavírus-járvány következtében az év elején még lakásárcsökkenésekre lehetett számítani, ehhez képest viszont drasztikus emelkedés figyelhető meg október óta. A politikusok ujjal mutogatnak egymásra az okokat keresve – a stuff.co.nz tudósítása a helyzetről.

Egy ingatlanokkal foglalkozó kutatóintézet minap napvilágra hozott adatai arról tanúskodnak, hogy a medián házárak októberben csaknem 725 ezer új-zélandi dollárra (körülbelül 150 millió forintra) rúgtak. Ez 20 százalékkal több, mint a tavalyi év ugyanezen hónapjában mért mutató. Auckland városában a történelemben először a középérték elérte az egymillió új-zélandi dollárt (valamivel több, mint kétszázmillió forintot).

A friss adatok heves szakmai és politikai vitákat generáltak. Mint azt Jacinda Ardern miniszterelnök elárulta a média munkatársainak, a kormány nagyon fontosnak tartja a megfizethetőséget, és minden szükséges lépést megtesz azért, hogy a lakosok számára elérhető legyen a lakáspiac. Állítása alátámasztására a kormányfő olyan programokra mutatott rá, melyek a fiatalok otthonteremtését kedvező hitelekkel segítik. Elmondta ugyanakkor azt is, hogy a kormány további lépésekre készül e területen. A nemrégiben zajló választási kampány folyamán a hatalmon lévő Munkáspárt valóban elkötelezte magát az első lakásvásárlás előtt állók további támogatása mellett – írja a hírportál. A kormánypárt azt is hangsúlyozta, hogy figyelmük középpontjában a megfizethető kínálat növelése áll.

Persze az ügy kapcsán ellenzéki politikusok is álláspontot foglaltak; elsősorban a jegybank adósságfék szabályozásának feloldását, valamint a forrásmenedzsmentről hozott törvényt érte bírálat. A Nemzeti Párt lakhatással foglalkozó szóvivője, Nicola Willis, az utóbbi reformját szeretné minél előbb látni. „Új-Zéland egyszerűen csak nem épít elég gyorsan házakat. Olyan módosításokra van szükség, melyek teret nyitnak a kínálat felpörgésének” – nyilatkozta a parlamenti képviselő. Hozzáfűzte, hogy három év elpazarolt erőfeszítés után a kormánynak végre azokra a valós tervezési és infrastrukturális kihívásokra kéne koncentrálnia, melyek már régóta szorongatják az ország lakáspiacának kínálatát. Willis azt is megemlítette, hogy pártja „építő jelleggel dolgozna együtt a kormánnyal olyan időtálló reformok megvalósításában, melyek átívelnének egy esetleges kormányváltáson is”.

Egy wellingtoni agytröszt, a The New Zealand Initiative szintén a kínálat korlátozását okolta a hazatérő új-zélandiak miatt növekvő kereslet helyett: több ház építésével a lakhatási válság többnyire kezelhető lenne. Ennek végrehajtására a kormányzat már tett ígéretet, csakhogy a valós cselekvés még várat magára. Azt is lehetségesnek tartotta, hogy a jegybank azon döntése, mely a hivatalos pénzforgalmi kamatlábat történelmi mélységig csökkentette, valamint a százmilliárd dolláros mennyiségi lazítás (ami azt jelenti, hogy a bank kötvényeket vásárol a gazdaság fellendítése érdekében), mind hozzájárulhatott az ingatlanár emelkedéshez.

A központi bank lépéseit az elmúlt napokban erős kritikák érték a politika világából is. Andrew Bayly, az árnyékkabinet kincstárnoka szerint a pénzintézmény intézkedései rendkívül ellentmondásosak: „a jegybank egyrészt a simulékony monetáris politikájával olajat önt a lakáspiac tüzére, másrészt a hitelfedezeti mutató variálásával igyekszik lehűteni azt. A kormánynak ezért erősen meg kell kérdőjeleznie a központi bank következetességét” – kifogásolta.

Szemlézte: Irlanda Balázs

süti beállítások módosítása