Mi lesz Németország önvédelmével?

2020. augusztus 03. - Danube Institute

bundeswehr.jpg

Az amerikai elnök döntését, miszerint 12 ezer amerikai katonát von ki Németországból, a német társadalom heves kritikákkal illeti párthovatartozástól függetlenül. De nem csak Trump, hanem a német társadalom is felelős a mizériáért – véli Alexander Grau, aki a témáról a német Cicerón jelentetett meg írást legutóbb.

A katonaság célja nem gazdaságfejlesztés, és a német emberek ezt hajlamosak elfelejteni – emlékeztet Grau. Épp ezért a csapatok állomásoztatásának katonai és politikai megfontolásokon kell alapulnia – és nem gazdaságin, legalábbis nem elsősorban. Az, hogy Németországban a katonai létesítmények gyakran gazdaságilag visszamaradottabb régiókban találhatók, ebben a tekintetben véletlennek tekinthetők: ennek történelmi és hadászati okai vannak.

Lokális érdekekbe természetesen ütköznek az áthelyezések, éppen ezért érthető is a felháborodás Rajna-vidék-Pfalz (Rheinland-Pfalz) és Bajorország tartományokban. De ezeknek szövetségi szinten nem szabadna mértékadónak lenniük, az ő megközelítésüket mégis átvette Berlin.

Nem kérdés: a németországi kontingens harmadának, közel 12 ezer katonának a távozása hatalmas változás. A kialakuló vásárlóerő-csökkenés még egy olyan erős gazdasággal rendelkező régió számára is érezhető lesz, mint Stuttgart és környéke. Máshol pedig még drámaibb hatások várhatóak.

De ezeket a helyi érdekeket nem tehetjük a katonai kérdések és a külpolitika legfontosabb kritériumaivá. Az amerikai katonaság Európában történő újracsoportosítására jó okok vannak. Hogy miért kell pont egy olyan kiválóan működő és jól felszerelt katonai bázist megszüntetni, mint Grafenwöhr, hogy a döntés át volt-e megfelelően gondolva – mind jogos felvetés. De az amerikai csapatok átrendezése alapvetően nem egy abszurd gondolat.

Már nem 1989-et írunk. Németország biztonságpolitikai helyzete alapjaiban megváltozott, már szövetségesek határolják minden irányból. Egy ilyen adottságokkal rendelkező országnak, amely ráadásul a világ negyedik legnagyobb gazdasága, és körülbelül 35 millió hadképes polgárral is rendelkezik, képesnek kell lennie arra, hogy megvédje saját magát. Hogy mégsem képes, az nem Donald Trumpnak köszönhető, hanem annak, ahogy a németek a katonasághoz viszonyulnak.

A német társadalom, különösen véleményformálói, nagyon messze kerültek a katonai gondolkodástól. És ez már több, mint egy kultúrtörténeti különlegesség: egyre nagyobb biztonsági kockázattá válik, ahogyan azt a mostani reakciók is tükrözik.

Ha képes lenne a német társadalom katonai szempontokat figyelembe véve gondolkodni, akkor belátná, hogy az amerikai csapatok hasznosabbak a Baltikumban vagy Lengyelországban, mint Oberpfalzban vagy Svábföldön. Sőt, a 6400 katona kivonása Európából sem jelentene biztonsági kockázatot, ha a Bundeswehr nem lenne árnyéka egykori önmagának létszámban, felszereltségben és mentalitásban is.

Ha nem lenne az, Németország képes lenne megvédeni önmagát és partnereit az esetleges fenyegetésektől, és az Európában állomásozó amerikai csapatoknak csak az lenne a szerepük, hogy Washington szövetség iránti elkötelezettségéről tanúbizonyságot tegyenek, és az esetlegesen berepülő amerikai csapatok számára az infrastruktúrát fenntartsák.

Az elmúlt években a német kormány sok mindent megtehetett volna azért, hogy elkerülje, hogy egy ilyen amerikai döntés szülessen. De ezt nem tette, sőt: modernizálás címszóval éppen kimagozta a Bundeswehrt. Alexander Grau szerint ezért a kormányzat mellett a teljes társadalom is felelős, amely a kényelmesség és gyávaság elegyétől vezérelve az elmúlt évek ezirányú fejlődését kívánatosnak vélte.

Szemlézte: Kiss Dávid