Trump vs Biden: milyen elnöki karakterek ők?

2020. július 29. - Danube Institute

trump_biden1.jpg

Hogyan befolyásolják az elnöki karakterek a választásokat? És még inkább: milyen elnöki karakterekről lehet egyáltalán beszélni? Robert W. Merry a The American Conservative-on megjelent cikkében a James David Barber által megalkotott koncepciót veszi elő, és annak alapjaira támaszkodva igyekszik bemutatni, milyen karakter is Trump és Biden, és ez mennyire befolyásolhatja sikerüket vagy éppen bukásukat.

James David Barber a Duke Politikatudományi Intézetének egykori dékánja 48 éve publikálta az akkoriban még népszerűnek és újító jellegűnek titulált, ma azonban már sokkal inkább elfelejtettnek számító könyvét „The Presidential Character: Predicting Performance in the White House” címmel. Ebben lényegében azt a mátrixot vázolja fel és magyarázza meg, melyet ő maga alkotott meg arra, hogy az elnöki viselkedést képes legyen meghatározni – vagy ha úgy tetszik, előrejelezni.

Írásában Barber a személyiségre, a temperamentumra és a célokra helyezte a hangsúlyt, és azt vizsgálta, hogyan járulnak hozzá ezek a faktorok a sikerhez vagy a bukáshoz. Az általa alkotott elmélet alapvetően két vonalon mozog: egyrészt vizsgálja az adott személy kilátásait és perspektíváit, azaz, hogy ők maguk hogyan értékelik és pozicionálják magukat a hivatallal és annak kihívásaival szemben; másrészt pedig feltérképezi az ambíciókat, például azt, mennyire nagyratörő az adott elnökjelölt. És így jön létre a Barber-koncepció mátrixa, melyben a „kilátás” alapján beszélhetünk vagy pozitív vagy negatív, az „ambíciók” alapján pedig vagy aktív vagy passzív karakterekről.

A mutatók pedig 4 különböző elnöktípust határoznak meg: van az aktív–pozitív, az aktív–negatív, a passzív–pozitív, valamint a passzív–negatív típus.

Aktív–pozitív az, aki nagyon magabiztos, nagyon optimista, nagyratörő céljai vannak az amerikai elnöki címmel, ezzel szemben a túloldalon a passzív–negatív elnökök könnyen manipulálhatóak – mindazonáltal, hogy lényegében nem ők kreálnak eseményeket és történéseket, hanem sokkal inkább követik azokat és reagálnak csupán rájuk – és e kettő szélsőség között helyezkedik el valahol az aktív–negatív és a passzív–pozitív karakter.

Persze felmerül a kérdés, hogy Barber tézise valójában mennyire helytálló is. Biztosan megjósolja, hogy hogyan fognak cselekedni az adott elnökök? Nem. Természetesen Barber mátrixa ezt nem 100%-os pontossággal teszi, viszont egy biztos: a Barber-mátrix lehetővé teszi a véleményalakítást és ennek hozadékaként elősegíti a vita kialakulását is, ami pedig, mint tudjuk, a legtöbb esetben előre visz.

A cikk írója, Merry 2013-ban egyszer már alkalmazta ezen Barber-koncepciót Obama-ra, és most ezt vette újra elő azzal a céllal, hogy Biden és Trump kilátásait, mint elnökök, így is kicsit körüljárja.

És mire jutott?

Ha az aktív–passzív vonalon mozgunk, kétségtelen, hogy Donald Trump egy aktív karakter. Ennek bizonyításához elég csak megnéznünk akár a 2016-os kampányprogramjának alapköveit és célkitűzéseit, akár pedig azt, hogy akkor ő lényegében azt vállalta, hogy egy teljesen új irányba tereli az Egyesült Államokat. Azt már kicsit nehezebb megállapítani, hogy a jelenlegi elnök negatív vagy pozitív-e. Merry a barberi állítások alapján inkább a negatív irányba pozicionálja Trumpot, hiszen a „nagy aktív–pozitívak” mind nagy társadalmi támogatottságot is élveztek, és ennek köszönhetően politizálásuk nagymértékben hatott a „sokakra” és mindenekelőtt „befolyásoló” hatással volt.

Nos, ez Trumpra nem teljes mértékben – és nem mindig – illik, ugyanis a folyamatos széleskörű társadalmi támogatottság hiánya korlátozza a kormányzati sikereket, ez pedig valamelyest aláássa az újraválasztás lehetőségét. „Azonban felmerül annak kérdése is, hogy Trumpot egy sorba rakhatjuk-e az olyan elnökökkel, akiknek nincsenek jó eredményeik – mint például John Adams vagy Herbert Hoover?”

A másik oldalon Biden még sohasem volt elnök, így őt sokkal nehezebb vizsgálni a Barber-mátrixon, de hosszú politikai karrierje és aktivitása végett valahogy mégis be lehet őt emelni. Biden Trumppal ellentétben egy passzív karakter és emellett sokkal inkább a „pozitív vonások” is jellemzőek rá. A Politics in America még a Szenátusban lehúzott 30 év után is úgy beszél Bidenről, hogy „még mindig ott él benne és megmutatja fiatalkori intelligenciáját és szenvedélyességét”.

Szóval, ha Barber koncepcióját nézzük, akkor két ember, egy passzív–pozitív (Biden személyében) és egy aktív–negatív (Trump személyében) karakter áll előttünk – írja Merry. Persze azt is hozzáteszi, hogy ez csupán egy olyan elképzelés és felvetés, mely nem azt akarja megmondani az embereknek, hogyan szavazzanak novemberben, csupán igyekszik rámutatni arra is, hogy mennyire számíthat az elnöki karakter egy-egy választásnál és magánál az elnökségnél is.

Szemlézte: Markó Alíz Izabella