Akiket köt a párthűség

2020. június 25. - Danube Institute

demokrata_1.jpg

Írta: Orbán Tamás, a Danube Institute kutatója

 

Amerika lángba borult, ezrek tüntetnek a rendőrségi brutalitás ellen, viszont nem minden fekete áll az utcára vonulók oldalán. Egy kaliforniai professzor nyílt levélben ítélte el az eseményeket, a balliberális áldozatnarratívát, a Demokrata Párt önkényuralmát és az akadémiai szólásszabadság totális hiányát, amely miatt hosszú távon fiatalok generáció kerülhetnek ideológiai befolyásoltság alá.

George Floyd halálának és az azt követő tüntetéseknek még beláthatatlan következményei lehetnek a jövőben, főleg a súlyos társadalmi törés miatt, amely még évtizedekig meghatározhatja az amerikai nagyvárosok belső dinamikáját. A folyamat viszont közel sem újkeletű, és a károkért jelentős részben felelősek az egyetemek is, figyelmeztetett egy névtelen levél, amelyet egy fekete kaliforniai történész-professzor küldött szét kollégáinak.

A UC Berkeley neve sokaknak ismerősen csenghet, hisz a széles körben elterjedt meggyőződés szerint ez Amerika legliberálisabb egyeteme. Ez már a hallgatók összetételéből is látszik, a Niche közvéleménykutató intézet felmérése szerint 2016-ban az egyetem hallgatóinak csak 2%-a (!) vallotta magát valamelyest is jobboldalinak, mellékesen pedig csak 26%-uk volt fehér. Ez önmagában nem annyira meglepő, hisz a rohamosan polarizálódó Amerikában csak elvétve lehet konzervatív kaliforniait találni, maguknak a tanároknak és tanszékeknek a pártoskodása viszont már komoly problémákat eredményezhet.

Az elmúlt évtizedekben a két part egyetemei nemcsak, hogy elszakadtak a szakmailag elvárt politikai semlegességtől, hanem egyre inkább a balliberális „értelmiség” inkubátor-házaivá váltak, amelyek nem a kritikus gondolkodásra nevelnek egész generációkat, hanem a liberális politika elveit sulykolják beléjük öt éven keresztül, amelyeket persze azonosítanak a Demokrata Párttal, minden esetben abszolút jóként szembeállítva azt a „gonosz” republikánusokkal.

A generációkon átívelő indoktrináció jeleit már régóta lehetett érezni, de úgy igazán a 2016-os elnökválasztás kapcsán kellett Amerikának ezzel szembesülnie. Akkor hirtelen nyilvánvalóvá vált, hogy már egy igen széles réteg él, dolgozik és szavaz Amerikában, amely teljességgel képtelen objektíven megítélni a politikusok és pártok valódi platformjait, amely elutasít mindenfajta konstruktív párbeszédet, és amely számára a konzervativizmus fogalma már elidegeníthetetlenné vált a rasszizmus, a szexizmus és – bármennyire is abszurd – a nácizmus kreált mumusaitól.

Ehhez pedig szükség volt egy olyan egyetemi közegre, mely következetesen (és egyoldalúan) átpolitizál minden lehetséges témát a szociológiától kezdve a történelemen és az irodalmon át a közgazdaságtanig. A UC Berkeley (ahol mellesleg az erőszakosságáról elhíresült Antifa is született) tucatnyi hasonszőrű egyetemmel együtt pedig ennek a tudatos átnevelő hálózatnak szíve.

A társadalmi igazságosság csalóka jelszava mögött aktívan nevelik ki a jövő szavazóinak legintoleránsabb rétegeit, amelynek a véleményszabadság hiánya nemcsak, hogy nem zavaró, hanem lassan az elvárt norma országszerte. Ez a rendszer pedig azokból a hallgatókból is balliberális Twitter-huszárokat csinál, akik kezdetben apolitikusak voltak, vagy megmaradtak volna a mérsékletesség egyre szűkülő mezsgyéjén. Ahogy Dennis Prager, a róla elnevezett konzervatív think tank elnöke fogalmazott: „Amikor egyetemre küldöd a gyereked, valójában orosz rulettet játszol a jellemével”.

És ezt az aggasztó folyamatot foglalta össze hibátlan stílusban a Berkeley történelem karának egyik fekete professzora, természetesen név nélkül, hiszen már rég túlléptünk azon a ponton, amikor még valaki az általánosan bevett balos nézeteket kritizálhatná anélkül, hogy értelmiségként teljesen alkalmazhatatlanná váljon a demokrata vezetésű államokban. A professzor nemcsak saját egyetemén tanító kollégáinak küldte el levelét, hanem még jó pár egyetem tanárainak is országszerte, és így nyilvánosság elé is került a Stanford és a kentucky-i egyetemek illetékesei által. Természetesen a Berkeley (hűen magához) addig várt, amíg hallgatása már kínossá vált a közvélemény előtt, majd egy rövid közleményben elítélte a szerzőt, és biztosított minden érdekeltet, hogy továbbra is kiáll „az egyenlőség és az inkluzivitás” mellett (amely jelszavak mostanság egyre inkább az ellentétes gondolatok és képviselőik teljes kizárását jelentik).

A levél ennek ellenére futótűzként terjedt szét a közösségi hálókon, minden megosztás alatt parázs vitát generálva a szembenálló felek között, ami egyáltalán nem meglepő, mert a névtelen prof alaptéziseként elutasítja azt a liberális „narratívát, amely megfosztja a feketéket a hatékony együttműködés lehetőségétől, a fekete közösségek problémáit pedig szisztematikusan kívülállókra hárítja”. Röviden, az az elképzelés, miszerint az afroamerikai társadalom a rasszizmus miatt van leszakadóban, valójában pont a feketéknek árt a leginkább.

A szerző már a levél elején frappáns példákkal cáfolja a mostani tüntetők által is legtöbbet hangoztatott toposzokat. Arra az érvre például, miszerint a feketék a rasszizmus miatt vannak fölülreprezentálva a börtönökben, a szerző felhozza, hogy nemi eloszlásban viszont a férfiak teszik ki az összes elítélt több, mint 90%-át, mégsem tüntet senki azért, mert szisztematikus férfigyűlölet uralkodik Amerikában. Továbbá megemlíti azt a tényt is, hogy például az ázsiai amerikaiak jelentősen alul vannak reprezentálva ugyanezekben az intézményekben (sokkal inkább, mint a fehérek), de ők mégis az áldozat kategóriába tartoznak, még annak ellenére is, hogy az átlaguk az élet minden területén sikeresebb, mint a fehéreké.

És minden logikai bakugrás ellenére, érvel a prof, a Berkeley és a többi egyetem kitartóan folytatja az áldozat-narratíva és a fehér bűntudat gerjesztését. Sem a tananyag, sem az előadók nem képviselnek változatos véleményeket, holott a problémakör másik oldalának is igen kiterjedt az irodalma, de ezek a könyvek csak épp, hogy nem a tiltott kategóriába esnek. Ha valaki felhozza nyilvánosan ezeket az érveket, azt rögtön fasisztának bélyegzik, és a „gyűlölet-beszédéért” rövid úton eltávolítják. „Bármely komoly történész felismerné az elhallgattatás ezen doktriner taktikáit, melyek a történelem elnyomó rezsimjeinek voltak sajátjai” – olvasható a levélben.

A feketéken esett erőszakot legtöbb esetben ők maguk követik el – folytatja gondolatmenetét kitérve arra, hogy őértük egy szó sem esik a médiában. „Az üzenet egyértelmű: a fekete életek csak akkor számítanak, ha fehérek oltják ki azokat”. És miért? Nos, mert az egészből a Demokrata Párt profitál. Ameddig létezik fehér elnyomás az emberek tudatában, addig a kisebbségek megmaradnak demokrata szavazóknak, így a Párt (szándékosan nagybetűvel írva) mindent megtesz, hogy a kék államok politikai és kulturális intézményhálóiban kizárólag ez a narratíva érvényesüljön, legfőképp pedig az egyetemeken, ahol múlt lerombolásával építik kedvük szerint a jövőt.

Ez a folyamat pedig pont a feketékre a legveszélyesebb, hisz a Demokrata Párt azáltal, hogy levesz minden felelősséget a színesbőrű közösségek válláról és a fehérekre hárítja azt, „garantálja a nyomor, a harag, a szegénység és az ezt kísérő sérelem-politika állandó körforgását” – írja a professzor. A fehér tömegek patetikus bocsánatkérése pedig semmin nem változtat, hisz a tüntetések eleve alaptalanok, hisz főleg olyan városok lobbantak lángra, amelyek félévszázada nem láttak republikánus vezetést, a minneapolisi „»szisztematikus rasszizmust« is egymást követő demokrata adminisztrációk építették ki”.

De végül is ez az egész várható volt. Miután az amerikai egyetemek egy egész generáció fejét tömték tele azzal, hogy „Amerika rossz”, ne csodálkozzunk, ha egyszer porig égetik.

 

Az írás a szerző véleményét tartalmazza, a blogon megjelenő vélemények nem értelmezhetők a Danube Institute hivatalos állásfoglalásaként.