Tádzsikisztán lesz az egyik következő geopolitikai gyújtópont?

2020. május 12. - Danube Institute

tadzsikisztan.jpg

Tádzsikisztán keleti autonóm tartománya, Hegyi-Badahsán Közép-Ázsia egyik legszegényebb, leginkább elszigetelt és leggyérebben lakott területe. Hegyi-Badahsán volt a központja az 1990-es években dúló polgárháború alatt a főváros Dusanbéval szembeni ellenállásnak is, a központi kormányzat pedig azóta erősen törekszik a régió konszolidálására – gazdasági támogatástól a katonai fellépésekig minden eszközt bevetve. A fő nehézséget az adja, hogy a tartomány több mint felét teszi ki a történelmi Badakhshan régiónak – a másik része pedig a mai Afganisztánban található. Paul Goble ír a régió helyzetéről a The Jamestown Foundation oldalán.

Dusanbe fél attól, hogy déli szomszédjának növekvő befolyása a térségben újra szakadár mozgalmakat indíthat el.

A védekezést földrajzi és gazdasági tényezők mellett Hegyi-Badahsán etnikai és vallási összetettsége is jelentősen nehezíti: az autonóm tartomány nemcsak a tádzsikok, kirgizek és pamírok között megosztott, hanem szunniták és iszmáiliták között is, akik vezetője az Aga Khan, de vallásilag az iráni síita iszlám hagyományokat követik.

Kelet-Tádzsikisztán demográfiai és szocio-politikai helyzete részben azért ilyen komplex, mert az etnikai és vallási törésvonalak nem esnek egybe, és a pamírok, akik 200 ezer fős népességükkel Hegyi-Badahsán lakosságának többségét teszik ki, történelmileg a síita Irán felé orientálódnak, míg vallásilag kimondottan az iszmáilita hagyományokat követik. Következésképpen, Dusanbe számára rendkívül fontos a csoport tádzsik társadalomba való integrálása, nehogy külföldi befolyások – afgán vagy iráni – trójai falovává váljon a népcsoport.

A központi kormányzatnak még nem sikerült egy közös, vallástól független tádzsik identitást kialakítania például a vegyes házasságok ösztönzésével. Azt azonban elérte, hogy a két vallási csoport egymás hitét legitimként ismerje el, közös temetőkbe temetkezzenek, és hogy a kevés vegyes házasságból született gyermek szabadon választhasson vallást.

Ez az előrelépés annak köszönhető, hogy a szovjet vallásellenes törekvések következtében még ma sem szövi át sem a pamír iszmáiliták, sem a szunnita tádzsikok és kirgizek mindennapi életét a vallás. Eredményképpen az etnikai összetűzések számához és méreteihez képest sokkal kevesebb vallási konfliktus volt az utóbbi időben a régióban, önbizalmat adva a kormányzatnak, hogy az iszmáiliták integrációja eredménnyel járhat. Az internet, amely csak most kezd behatolni a térségbe, azonban újra életre keltheti a vallási megosztottságot, ugyanis mind Afganisztánnak, mind Iránnak érdekében áll a vallásosság felélesztése.

Az iszmáiliták integrációja azért is kapott lendületre az utóbbi időben, mert korábbi elszeparálásuk kontraproduktív volt: csak növelte az Aga Khan befolyását. 1995-ös első látogatása során Hegyi-Badahsánban a lakosság melegen fogadta, de azóta az iszmáilita vezetőnek egyensúlyoznia kell a korábbi Dusanbe-ellenes felkelésekben nagy szerepet játszó követőinek a támogatása és Dusanbe jóindulata között. Egyrészt az Aga Khan segélyprojekteken keresztül közvetetten a térség legnagyobb munkaadója, másrészt viszont a főváros jóindulatán múlik, hogy végezhesse tevékenységét. Miközben Tádzsikisztán Közép-Ázsia egyik legszegényebb országaként nem engedheti meg magának, hogy beszüntesse az Aga Khan tevékenységét, az is tragikus lenne számára, ha az iszmáilita identitás lassan felülmúlná az államhoz való lojalitást.

Hogy mekkora veszélyt fognak a jövőben jelenteni Hegyi-Badahsán iszmáilitái Dusanbe számára, az nagyrészt attól függ, hogy a hatóságoknak milyen mértékben sikerül a közös tádzsik politikai identitás kialakítása. Ha nem sikerül, akkor két lehetséges kihívással kell az országnak szembenéznie. Egyrészt felélénkülhet egy határokon átívelő közös pamír-tudat, ami afgán iszlamisták által szeparatista vagy irredentista törekvéseknek adhat táptalajt.

Másrészt egy megerősödött iszmáilita tudat erős hidat képezhet Irán és a pamírok között, motivációt adva Teheránnak Tádzsikisztán területi integritásának megsértésére – még úgy is, hogy nincs közös határuk, ugyanis a tádzsikok és a perzsák közel egy nyelvet beszélnek, szembenállásuk nagyrészt a síita-szunnita ellentéteken alapszik. Következésképpen, ami most egy távoli ország jelentéktelen belügyének tűnik, az a jövőben nagy geopolitikai gyújtóponttá fejlődhet.

Szemlézte: Kiss Dávid