Ausztrál technológia Indiában

2020. május 08. - Danube Institute

india_1.jpg

A gyáripar az elmúlt évtizedekben nagy változásokon ment keresztül: ez elsősorban a csökkenő vámoknak, a javuló technológiáknak és gyártási folyamatok kiszervezéseinek, azaz az ellátási láncok elnyújtásának volt köszönhető. A koronavírus rávilágított a szektor sebezhetőségére az ellátási láncokban okozott zavarok révén, a világ ezért most arra törekszik, hogy diverzifikációval csökkentse a Kína-centrikus gyáripar okozta kockázatokat. Natasha Jha Bhaskar ezt a folyamatot elemezve arra mutat rá az Eurasia Review oldalán, hogy ez akár pozitívan is hathat India és Ausztrália kapcsolataira.

A növekvő input árak, valamint az Egyesült Államok és Kína kereskedelmi háborúja már ellátási láncaik rövidítésére ösztönözték az országokat, de kellett ahhoz a jelenlegi krízis, hogy a döntéshozók konkrét lépéseket tegyenek azért, hogy gyáraik kitelepüljenek Kínából. Erre komoly összegeket is fordítanak: Japán 2,2 milliárd dollárt allokált egy olyan ösztönzőcsomagra, amely kifejezetten ezt segíti, és dél-koreai vállalatok is elkezdtek cselekvési terveket kidolgozni arra, hogy miként szevezzék át jelenlegi kínai kapacitásaikat Indiába.

India hagyományosan a saját igényei kielégítésére termelt és a saját termékeit is fogyasztotta, exportja nem volt jelentős – hogy ezt növeljék, 2014 szeptemberében életre hívták a „Make in India”-kezdeményezést. A stratégia célja, hogy az ország külföldi befektetések számára vonzóvá tételével 2022-ig a fejlett technológiájú gyártás (advanced manufacturing), a tervezés és az innováció világközpontjává váljon, miközben 100 millió munkahely teremtődik, és a gyáripar GDP-n belüli aránya 15%-ról 25%-ra emelkedik. Elsősorban 25 szektort kívánnak fejleszteni, többek között az IT-t, az autó- és repülőipart, a gyógyszergyártást, a védelmi hadiipart, az elektromos gépgyártást, a bőripart, a gáz- és olajipart, a textilipart, továbbá az infrastruktúrát (pl. kikötők, vasútvonalak, megújuló energiák, utak és autópályák) és a szolgáltatásokat (pl. turizmus, média és szórakoztatóipar). Indiának rengetek fizikai es emberi erőforrása van, technológiailag azonban még nem elég erős.

A Világbank adatai szerint az ausztrál gyáripar harmincéves minimumra esett az utóbbi időben, a szegmens az éves GDP csupán 6%-át adja – az 50-es évek második felében ez még közel 30% volt. Bár a hazai gyáripar újraindítása Canberrában igencsak napirenden van, a drága ausztrál munkaerő gyenge versenyképessége ennek komoly akadályt szab. Technológiai fejlettsége azonban nagy: az ipar 4.0 vívmányait széleskörűen alkalmazzák az iparban, illetve nano- és biotechnológiájuk is élen jár.

A fejlett technológiájú gyártás (advanced manufacturing) Ausztrália leggyorsabban fejlődő exportszegmense, ez pedig elsősorban a K+F-tevékenységek és az ipar termékeny kölcsönhatásainak köszönhető. Gyártási kapacitásaik nem nagyok, de nagyon hatékonyak: ebben erősek az ausztrálok.

A robotika és genetika fejlesztését is célzó „Make in India 2.0” keretein belül India és Ausztrália között emiatt erős szinergiák alakulhatnak ki: Indiának a globális versenyképesség növelése érdekében fejlett technológiára, Ausztráliának pedig alacsony gyártási költségekre és nagy gyártókapacitásokra van szüksége. Előbbi Ausztráliának, utóbbi Indiának van bőségesen. Együttműködve – ausztrál cégek gyártási kapacitásait kiszervezve Indiába vagy ausztrál technológiát exportálva Indiában működő külföldi cégek számára – kölcsönösen hatalmas növekedést érhetnek el.

Az ausztrál politikában egyébként is beszédtéma, hogy csökkenteni kell az ország Kína gyártósoraitól való függését. A Kína és Ausztrália közötti kétirányú kereskedés volumene 2019-ben elérte a 200 milliárd dollárt, míg India és Ausztrália között ugyanez az érték csupán 30 milliárd dollár volt. Ha felismerik az együttműködésben rejlő lehetőségeket, akkor ez az arány a jövőben változhat.

Szemlézte: Kiss Dávid