Németország koronavíruskötvény-ajánlata Olaszországnak nem más mint – a semmi!

2020. április 27. - Danube Institute

eurokotveny.jpg

A Politicón jelent meg Matthew Karnitschnig és Hans von de Burchard cikke arról, hogy Berlin vonakodik komoly segítséget adni a koronavírus-járvány által leginkább érintett mediterrán országoknak.

A meglehetősen szarkasztikus hangvételű írásban a szerzők sorra veszik, milyen kifogásokkal éltek a különböző német vezetők a koronavírus-kötvénnyel szemben, amelyet Olaszország és Spanyolország sürgetnek legfőképpen.

Markus Söder bajor miniszterelnök, aki egyben a CDU testvérpártja, a CSU elnöke, például azt mondta egy videokonferencia keretében, hogy „az eurókötvények se nem hatásosak, se nem indokoltak”. Söder szerint az eurókötvény kibocsátás súlyos hatással lenne Németország pénzügyi helyzetére, és beszűkítené a mozgásterét.
A Politico újságírói szerint ez nem így van. Egy gazdaság egészségének legjobb fokmérője, a GDP-arányos eladósodottság Németországban tavaly 60% alá csökkent. Összehasonlításképpen, az USA adóssága 107% volt az elmúlt évben, Olaszországban pedig minden idők legmagasabb értékére, 135%-ra kúszott fel 2019-ben.

Röviden, Németország nyugodt szívvel felvehetne nagyobb hitelösszegeket anélkül, hogy hitelképessége veszélybe kerülne, érvelnek a szerzők. Ám mivel vezetőik már jó ideje az eurókötvény ellen ágálnak, méghozzá jó hangosan, a németek nagy része is velük ért egyet. Egy márciusi felmérés szerint a németek csaknem 65%-a ellenzi az eurókötvény kibocsátást, a konzervatív németek körében pedig még ennél is nagyobb az elutasítása.
Ezért is történhet meg, hogy sem Merkel, sem pénzügyminisztere, Olaf Scholz egy jottányit sem változtattak az álláspontjukon, bár az utóbbi időben egy kicsit lágyítottak a beszédmódjukon, például Merkel azt mondta néhány nappal a cikk megjelenése előtt, hogy „Németországnak érdeke, hogy Európa erősebben kerüljön ki ebből a próbatételből”.

A németek szerencséjére a hollandok is legalább annyira ellenzik a közös eladósodást, mint Berlin, így a német vezetés el tudja velük játszatni a rossz zsaru szerepét, amire a hollandok boldogan vállalkoznak, mivel a hátuk közepére sem kívánják az eurókötvényt.

De ne tévedjünk, fejtik ki a szerzők, bármennyire is hajthatatlan Hollandia, az igazi kerékkötő Németország. Ha Berlin felkarolná a koronavírus-kötvény ötletét, valószínűtlen lenne, hogy az olyan kis országok, mint Hollandia vagy Ausztria továbbra is kitartanának az álláspontjuk mellett.

A cikk hozzáteszi, hogy Bécstől Berlinen át Helsinkiig mindenütt kizártnak tartják a koronakötvény bevezetését. Az északi országok ugyanis némi joggal attól tartanak, hogy ha egyszer bevezetik, többé nem lehet tőle megszabadulni.

Az igazi kérdés tehát az, hogy mire hajlandóak Berlin és szűmarkú szövetségesei a koronavírus okozta válsággal küszködő déli tagállamok megsegítése érdekében, írja a Politico. Egyelőre úgy tűnik, nem sok mindenre. Az EU-s pénzügyminisztereknek eddig nem sikerült megállapodniuk semmiben a cikk szerzői szerint.

A szerzők megjegyzik, hogy Berlin saját magával nem volt ilyen szűkkeblű – ezermilliárd eurós mentőcsomagot dobtak össze a német gazdaság megsegítésére. Európa többi országával szemben ezzel szemben Németország igencsak kicsinyesen viselkedik, bár úgy tesz, mintha igen nagylelkű lenne. Mindaz, amiről Brüsszelben tárgyalnak, közöttük az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) megelőző hitelkeretével, összesen nem teszi ki a felét annak, amit a németek maguknak előirányoztak. Nem véletlen, hogy a Bizottság jelenlegi tervei annyira tetszenek a németeknek – ugyanis szinte semmibe nem kerülnek nekik.

Csakhogy a szerzők szerint Németország „ígérj sokat, és adj keveset” stratégiája két okból is kockázatos. Egyrészt tovább fűti majd a Dél-Európára már most is jellemző német- és Európa-ellenességet. Olaszországban Matteo Salvini Lega-vezér, volt belügyminiszter már most arról beszél, hogy Olaszországnak a válsághelyzet elmúlta után át kell értékelnie uniós tagságát. Másrészt amit most Berlin olcsón megúszik, az lehet, hogy később sokkal többe lesz neki. Ez történt annak idején Görögországgal is, idézik fel a szerzők. Olyan szigorú feltételeket támasztottak az országgal szemben, amikor csődközelebe került, amelyeket nem tudott teljesíteni, ezért elodázták megsegítését; és amikor végre rászánták magukat, végül sokkal többe került a mentőcsomag, mintha nagylelkűbben jártak volna el.

Gabriel Felbermayr, a kieli Világgazdasági Intézet elnöke szerint csak Olaszországnak egy 200-250 milliárd eurós mentőcsomagra volna szüksége. Ezzel szemben az ESM-kölcsönök, amelyekről Brüsszeben tárgyalnak, összesen 200 milliárdot irányoznak elő az összes euróövezeti tagállam számára. Felbermayr kifejti, hogy az eurókötvény azért lenne előnyös a már amúgyis eladósodott dél-európai államok számára, mert nem szuverén adósságukat növelné, így el lehetne kerülni azt, hogy például Olaszország hosszú évekre adósságcsapdába kerüljön.Látva Berlin hozzáállását a dolgokhoz, úgy tűnik, Olaszország nehezen fogja elkerülni ez utóbbi forgatókönyvet.

Szemlézte: Tóth-Bíró Zsófia