Hogyan vezette félre Kína az Egészségügyi Világszervezetet?

2020. április 21. - Danube Institute

tedros.jpg

Amerikai szenátorok kivizsgálás indítását követelik, az elnök pedig a pénzügyi támogatás megvonásával fenyeget. Mi történt? – teszi fel a kérdést Kathy Gilsinan az Atlantic hasábjain.

Amikor a járvány még kezdeti stádiumában volt januárban, a Berkeley-kutató Xiao Qiang a kínai hivatalos nyilatkozatokban valami nyugtalanítót fedezett fel. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO), melynek feladata az egészségügyi válságról való tájékoztatás és tanácsadás lenne, gyakran a kínai nyilatkozatokat visszhangozta. „Főleg az elején megdöbbentő volt látni a WHO főigazgatót a sajtónak nyilatkozni… szinte teljes egészében a kínai nyilatkozatokat idézte.”

A legismertebb példa erre a WHO január 14-én közölt Twitter-üzenete: „A kínai hatóságok által elvégzett előzetes vizsgálatok alátámasztották, hogy nincs egyértelmű bizonyíték, hogy a koronavírus emberről emberre terjedne”. Ugyanezen a napon a vuhani Egészségügyi Bizottság bejelentette, hogy „nem találtunk rá bizonyítékot, hogy a vírus emberről emberre terjed”. Pedig ekkor már a kínai kormány is közölt olyan információt, amely hiányzott a WHO tájékoztatásból. „A limitált emberről emberre terjedés lehetősége nem zárható ki, de a tartós terjedés kockázata alacsony.”

Persze most már tudjuk, hogy ez végzetes tévedés volt. A világjárvány azóta soha eddig nem tapasztalt módon az embereket otthoni izolációra kényszerítette és már több mint 100 ezer áldozatot szedett.

Az Atlantic szerint az Egyesült Államokat is felkészületlenül érte, Donald Trump amerikai elnök pedig több helyen is keresett bűnbakot, legutóbb a WHO-t célozva meg. Trump lehet, hogy saját hibáit most az egészségügyi szervezetre próbálja hárítani, de a WHO valós szervezeti problémáira hívja fel a figyelmet, olyan problémákra, melyek sebezhetővé teszik a félrevezető tájékoztatás és politikai befolyás számára.

Vuhanban már januárban tapasztalták az orvosok a vírus emberről emberre való terjedését, nem utolsósorban azáltal, hogy ők maguk is megbetegedtek. Dr. Li Wenliang próbálta felhívni a vírus jellegére a figyelmet, de minden igyekezetét cenzúrázták a kínai hatóságok és megvádolták hamis hírek terjesztésével. Dr. Li a koronavírus áldozatává vált 33 évesen, most pedig mártírként emlékeznek rá Kínában.

A korai hetekben volt aktuális a Kínai Holdújév is, amikor milliók utaznak minden évben haza látogatóba. „Ekkor voltak a vuhani lakosok is félreinformálva – mondta Xiao –, ezért utaztak szerte Kínában és szerte a világban is.” Amikor a vírus emberi terjedését január 20-án végre bejelentették és lezárták Vuhant, akkor már késő volt.

Abban az egy hétben, ami ezután kellett, hogy a WHO is globális veszélyhelyzetet jelentsen, a WHO-főigazgató Dr. Tedros Adhanom Ghebreyesus éppen Kínába látogatott és a vezetőség járványügyi intézkedéseit dicsérte. Újabb másfél hónap kellett ahhoz, hogy a világjárványt formálisan bejelentsék, amikor a vírus már több, mint 4 ezer embert megölt és 118 ezer embert megfertőzött világszerte, minden kontinensen.

Többek között Peter Navarro amerikai kereskedelmi miniszter is erősen kritizálta a szervezetet, Mike Pompeo külügyminiszter pedig megjegyezte, hogy a kormány „átértékeli a WHO pénzügyi támogatását”.Martha McSally arizonai és Rick Scott floridai republikánus szenátorok a WHO-válságkezelés és a kínai befolyás felülvizsgálatát követelik. „Aki józan ésszel gondolkodik, látja, hogy a Kínai Kommunista Párt az első naptól kezdve a koronavírus elfedésén dolgozik – mondta McSally –, nem ezért van a WHO, hogy ezt a propagandát visszhangozza.”

Amikor a kritikáról kérdezték a szervezetet, egy WHO-megbízott Tedros korábbi konferencia nyilatkozatára utalt, ahol az igazgató a koronavírus átpolitizálása ellen szólította fel az országokat. Charles Clift, aki 2004 és 2006 között vezető tanácsadóként dolgozott a szervezetnek, kifejtette, hogy nem a WHO tehet róla, ha Kína a kezdetekben bizonytalan információt közölt a szervezettel. A WHO strukturális gyengesége, hogy a tagállamok által közölt információra tud csak támaszkodni.

Ez egy alapvető sebezhetőségét tárja fel azonban: a tagállamok között van átlátható demokrácia és tekintélyelvű állam is, a WHO pedig ki van szolgáltatva az információnak, amit vele hivatalosan megosztanak. Észak-Koreában például egy koronavírus fertőzöttet sem jelentettek, és a WHO nincs olyan helyzetben, hogy ennek a valóságalapját megkérdőjelezhetné.

A WHO már korábban is egyensúlyozott az információmegosztás és együttműködés, valamint a tagállamok felelősségre vonása közötti határvonalon. A 2003-as SARS járvány idején a WHO kritikával illette Kínát az átláthatóság és felkészültség hiánya miatt és elítélte a vezetést, mert hagyták a járványt elterjedni. Később Kína igazat adott a kritikáknak, és elismerte a hibákat, amiket a válságkezelésben vétett.

Ilyen kritika azonban most fel sem merült, pedig megjelent tanulmány, ami szerint Kína 95 százalékkal csökkenthette volna saját fertőzöttjeinek számát, ha hallgatott volna az orvosai korai figyelmeztetésére.

„Nem a munkáját végezte a WHO – mondta Xiao –, sőt pont ellenkezőleg: a kínai hatóságok félrevezető információit még súlyosbította is. Számomra ez elfogadhatatlan.”

Szemlézte: Buzási Ramóna