Danube Institute Blog

Mi lesz a brit Munkáspárt jövője?

2020. március 04. - Danube Institute

munkaspart11.jpg

A brit Munkáspártban jelenleg annak kapcsán folynak tárgyalások, vajon kinek kellene Jeremy Corbyn helyére kerülnie. Kapva az alkalmon, az egykor még nagy népszerűségnek örvendő, és a párt történetében igen sikeresnek mondható Tony Blair újra hangoztatni kezdte elképzeléseit a párt problémáival és jövőbeli irányvonalaival kapcsolatban – írja a The Spectator.

Tony Blair ezúttal egy, a párt fennállásának 120. évfordulójának ünnepére tartott előadáson fejtette ki nézeteit arról, hogyan lehetne visszanyerni a hatalmat. Azonban felmerül a kérdés, hogy hallgatni kellene-e Blairre úgy, hogy az a Munkáspárt van most szörnyű helyzetben, melynek ő 13 éven át vezetője volt. Ha pedig ezalatt a 13 év alatt neki nem sikerült megoldania a párton belüli problémákat, akkor egyrészt jók-e a módszerei, másrészt pedig ki és hogyan lenne képes erre?

A volt munkáspárti vezető lényegében '94 óta ugyanazokat mondja: „…a párt mindig egy szűk baloldali utat követett ahelyett, hogy meghallgatta volna a hétköznapi emberek aggodalmait (…) ahhoz, hogy politikai centrumának alapjait visszaszerezze, a pártnak a liberális és munkáspárti hagyományok összehangolása mentén kell egy progresszív koalíciót megteremtenie.”

Ez az alapvető újjáépítés persze teljes mértékben elképzelhetetlen és irracionális a munkáspárti kemény baloldal számára. Tony Blair, az őt támogatók és a Munkáspárt baloldala sosem tudtak közös nézőpontot kialakítani, akkor sem, amikor '97-ben, a munkáspárti alkotmány IV. záradékának módosítását követően – ami egy dinamikus és a közérdeket szolgáló gazdaság kialakítását, valamint a kooperáció és a partnerség intézményeit sürgette – Blair miniszterelnök lett:

Arthur Scargill akkor azonnal kilépett a pártból, Corbyn és még mások azonban maradtak annak reményében, hogy pártjuk 15 év után végre hatalomra juthat majd.

Blairt a sikerességéből adódóan a Munkáspártnak meg kell hallgatnia, az már más kérdés, hogy hallgatnia is kell-e rá. A párt „újjászületése” azonban kétségkívül elengedhetetlen, ebben Blairnek igaza van; azonban arról még ő sem beszél, mekkora teher hárul majd az új munkáspárti vezetőre, neki ugyanis valahogy meg kell majd próbálnia visszaszerezni a több millió elveszített szavazót. És újra, ha Tony Blairnek sem ment, akkor vajon kinek fog?

Szemlézte: Markó Alíz Izabella 

süti beállítások módosítása