Miért választanak egyre fiatalabb vezetőket Európában?

2019. december 16. - Danube Institute

kurz1.jpg

Európában egy sor 40 év alatti vezetőt választottak meg az elmúlt időszakban, ami a hagyományos politika felborulását jelentheti – írja Leonid Bershidsky a Bloombergen.

Európában a nyolcvanas évektől kezdve csökken a megválasztott vezetők átlagos életkora. Ez a szám mára jóval a világ átlag alá került. Az uniós tagállamok vezetőinek átlagos életkora az 52, de ez a szám a jövőben még jobban lecsökkenhet. A 28-ból 8 ország kormányfője fiatalabb 45 évnél, de ha Kurznak sikerült koalíciót alakítani, a számuk 9 lesz. A legfiatalabb Finnország új miniszterelnöke, Sanna Marin, aki egy öt pártból álló koalíció élén fogja irányítani az országot. Érdekesség, hogy mind az öt párt élén nők állnak, illetve a másik négyből három vezető jár 30-as éveiben.

Bár Finnország már az előző század eleje óta progresszív politikát folytat, a fiatal női miniszterelnök megválasztása egy szélesebb, egész kontinensre kiterjedő új politikai rendbe illeszkedik. Úgy tűnik, a számtalan törésvonal mentén megosztott európai politikai térben a fiatal vezetők jobban el tudnak igazodni. Dániában például a 41 éves szociáldemokrata Mette Frederiksen egy négy pártot magábafoglaló kisebbségi kormányt irányít, megválasztása óta mégis tudta növelni népszerűségét a közvélemény-kutatások szerint. Ez annak is köszönhető, hogy bár ő maga baloldali, mégis szigorú bevándorlás-ellenes politikát folytat. Az osztrák Kurz is hasonló módon túllépi a hagyományos politikai kereteket, hiszen ő maga jobboldali, de jelenleg a zöldekkel való koalíciót próbálja tető alá hozni. Azt az Emmanuel Macront, aki 2017-ben 39 évesen rácáfolt a választási előrejelzésekre, máig nem lehet a hagyományos politikai palettán elhelyezni.

Minderről arra lehet következtetni, hogy a harmincas és kora negyvenes éveikben járó kormányfők egyre kevésbé a jobb-bal dichotómiában értelmezik a politikát. Sokkal inkább helyezik a hangsúlyt egyes kérdésekre, minthogy átfogó világképet alkossanak, és bár a hagyományos politikai intézményeken keresztül jutnak hatalomra, azok megtartását nem tartják fontosnak.

Ha az ezredfordulós generációt az 1980-as évektől számoljuk, akkor Európa vezetői közt kisebbségben vannak. Ugyanakkor az Egyesült Államokkal ellentétben itt egy feltörekvő politikai tényezőt alkotnak. Ez a generáció több időt tölt iskolában, mint az előző, sokszínűbb környezetben nő fel és semmi problémája nincs az internet használatával. Sokkal több hangsúlyt fektet a civil társadalomra, mint a pártokra, és specifikus ügyekért lelkesül az ideológiák helyett. Ahogy ez a generáció egyre nagyobb részét képezi a szavazó tömegeknek, a hagyományos pártoknak egy lehetősége van: olyan vezetőt választani, aki meg tudja szólítani őket. Ezt az új-zélandi és ukrán miniszterelnökök megértették: az idősebb politikusoknak érdemes lesz megvizsgálni, milyen eszközökkel tudnak versenyben maradni.

Szemlézte: Fellegi Benjámin