Kamala Harris példázza, mi a probléma Amerikával

2019. december 03. - Danube Institute

harris_gabbard.jpg

Az amerikaiak elfogadták, hogy aki egyik párt oldalán sem áll, annak nincs hűsége, pedig ennek pont az ellenkezője igaz – írja Katherine Timpf a National Review-ban.

A demokrata elnökjelölti vitán Kamala Harris volt szenátor azért bírálta Tulsi Gabbardot, mert az számos alkalommal kritikát fogalmazott meg az Obama-kormány ellen. Harris szerint nem szerencsés, hogy olyan akar demokrata elnökjelölt lenni, aki Obama elnöksége alatt „négy évig állandóan a Fox News-on kritizálta Obamát”. A
volt szenátornak az is szemet szúrt, hogy Gabbard találkozott a frissen megválasztott Trumppal, túl barátságos volt Steve Bannonnal, az elnök korábbi tanácsadójával, illetve nyilvánosan nem nevezte Aszadot háborús bűnösnek. Ellenfele megjegyzéseire a volt kongresszusi képviselő csak annyit reagált, hogy azok nevetségesek.

A támadás egyébként láthatóan bevált Harris számára, a közönség reakciója ezt bizonyítja. A cikk szerzője ugyanakkor kiemeli, hogy Gabbard bátorsága, hogy kritizálja saját pártját, egyáltalán nem kéne, hogy negatív dolognak számítson. Sőt, pontosan ez hiányzik a mai amerikai közbeszédből. Hiszen a politika szinte kizárólag pártalapúvá vált. Ezt demonstrálja Harris támadása és a közönség erre adott reakciója, de ez természetesen a republikánusokra is igaz. Nem kell sokáig keresni, hogy példákra találjunk, az elnök köztudottan megtámadja republikánus társait, ha azok kritikával élnek.

A cikk szerzője felhívja a figyelmet, hogy ő maga személyesen is tapasztalja ezt a jelenséget. Mivel egyik párthoz sem tartozik, azért kritizálják, mert nem választott oldalt magának. Egyetlen twitter-bejegyzést figyelembe véve alkotnak róla véleményt: ha az Trump mellett érvel, rasszistának és ostobának nevezik, ha Trump ellen érvel,
globalistának, liberálisnak vagy szocialistának nevezik. Bármelyik párthoz tartozás mostanra felülírta a kritikai gondolkozást, a különböző problémák egyenkénti vizsgálatát és a róluk hozott független következtetéseket. Pedig sokkal nagyszerűbb, ha valaki időt tölt saját elvei és álláspontjai kigondolásán ahelyett, hogy valamelyik
pártot birka módjára követi.

Az egyik alapelv, amire az Egyesült Államok épült, hogy az egyén és az egyéniség az értékes. Soha senkinek nem kéne úgy éreznie, hogy egyéni nézeteit felülírja valamely párt aktuális irányvonala. Túl sokan hagyják abba emiatt az igazság keresését, túl kevesen gondolkoznak objektíven és keresik a tényeket. Ehelyett a tényeket igazítják
nézeteikhez és próbálják a saját oldalukra állítani őket. Ennek több hátulütője is van: at egyik, hogy az igazság attól még igazság marad, ha nem is ismerik el igazságnak. A problémákra pedig csak a valóság talaján lehet megoldást találni, de először fel kell ismerni, mi a valóság. A másik, hogy az állami hatalmat gyakorlók túlságosan nagy hatalomra tehetnek szert, ha tudják, hogy az oldalukon kritika nélkül megvédik bármely döntésüket, viselkedésüket.

Több olyan emberre van szükség, mint Tulsi Gabbard, és kevesebb olyanra, aki számonkéri és pellengérre állítja a független gondolkozást.

Szemlézte: Fellegi Benjámin