A hajléktalan Amerika számokban

2019. október 03. - Danube Institute

hajlektalan1.jpg

Az amerikai társadalom legsebezhetőbb szegényei a hajléktalanok. Az Acton Institute tíz olyan tényt gyűjtött össze az amerikai hajléktalanságról, ami segít tisztábban látni a helyzetet.

1.Félmillió amerikai hajléktalan.

Az Egyesült Államok Lakásügyi és Városfejlesztési Minisztériuma (HUD) azokat számítja a hajléktalanok közé, akiknek „nincs állandó, rendszeres és megfelelő éjszakai tartózkodási helyük”. 2018 januárjában ez a szám 552 830 főt tett ki, közülük 194 467 ember (35 %) volt utcán élő és 358 363 fő (65%) hajléktalanszálló lakosa.

2.A közterületen élők közel fele Kaliforniában él.

A nyugati államban körülbelül négyszer annyi az utcán élők számának aránya, mint az ország egészére vetített átlag. Az öt város közül, ahol a legmagasabb a fedél nélküliek száma négy Kaliforniában (San Francisco, Los Angeles, Santa Rosa és San Jose), a másik pedig Seattle-ben található.

3.Bár Kaliforniában van a legtöbb az utcán élő, a hajléktalanság mégis leginkább a keleti partvidék városait sújtja.
Összehasonlítva az országos rátával, amiben 17 hajléktalan ember esik 10 000 főre, a fővárosban ez az arány 103/10 000 fő, Bostonban 102/10 000, New Yorkban pedig 101/10 000. Az összes hajléktalan ember több mint 20 %-a New Yorkban él.

4.A hajléktalanok körében magas a mentális betegségek, a szerhasználat és a börtönviseltek aránya.
A HUD 2018. évi éves hajléktalansági számadata szerint 111 122 hajléktalannak (20 %) súlyos mentális betegsége volt, és 86 647 hajléktalan (16 %) küzdött krónikus szerfogyasztással. A minisztérium azt is megállapította, hogy az Egyesült Államok hajléktalanjainak 9 %-a büntetett előéletű vagy járt már javítóintézetben.

5.Az egyházzal vagy vallási közösségekkel való kapcsolat hiánya növeli a hajléktalanság kockázatát.
A jelentés szerint a gyenge társadalmi kapcsolatokkal rendelkezők nagyobb valószínűséggel válnak hajléktalanná. A statisztika azt mutatja, hogy a gyülekezetbe járóknak 60%-kal nagyobb az esélye elkerülni az utcára kerülést.

6.A számviteli trükkök megnehezítik a hajléktalanok számának pontos felmérését.
2007 óta a szövetségi kormány megkülönbözteti azokat, akik átmeneti lakhatást kaptak (egy felajánlott szoba egy ideiglenes házban) azoktól, akik gyors újratelepítésben részesültek (segítség nyújtása a magánházba költözéshez és a bérlés költségeiben). Ez utóbbit a kormány kivette a „hajléktalanság” jogi kategóriája alól. A statisztikák tehát szépülnek, a pontos adatok torzulnak.

7.Kaliforniában nem csak a kellemes idő miatt több a hajléktalan.
Ha csupán ez játszana szerepet a hajléktalanság megnövekedésében Arizonában és Floridában is magas lenne az arány, a felmérések azonban nem ezt mutatják. Az okok mögött leginkább az államok közötti eltérő szabályozás állhat.

8.A hajléktalanság csökkentését célzó kormányzati politikák valószínűleg még rosszabbá tették a helyzetet.
Bostonban, New York Cityben és Washington DC-ben törvény írja elő bizonyos számú menedékhely rendelkezésre bocsájtását. A hajléktalanok száma tehát itt elég nehezen fog csökkenni.

9.A kormány lakásügyi rendeletei tovább súlyosbították a problémát.
A környezetvédelmi és az elavult házak felújítására vonatkozó előírások és korlátozások, az indokolatlan parkolási követelmények, a nehézkes és időigényes engedélyezési és felülvizsgálati eljárások mind-mind plusz terhet rónak a lakosságra, ezzel megnehezítve a lakhatás kérdését.

10.Bizonyos nagyvárosokban megoldható lenne a probléma.
Abban a 11 nagyvárosi körzetben, amit tüzetesebben vizsgáltak 31%-kal csökkenhetne a hajléktalanság a lakhatási deregularizáció következtében. San Franciscóban ez a szám akár az 54%-ot is elérhetné.

 

Szemlézte: Benkő Lilla