A gyerekek a jövő ellenségei az abortuszpártiak szerint

2019. május 20. - Danube Institute

amerikai_csalad_1.jpg

A radikális aktivisták, a feministáktól kezdve a környezetvédőkig rendre hangoztatják: a gyerekek nem a jövő, hanem a jövő ellenségei. Kevin D. Williamson véleménycikke a National Review magazinban.

Brian Sims, a pennsylvaniai képviselőház demokrata párti képviselője levideózta magát, amint éppen egy idős hölgyet és néhány gyereket szidalmaz, akik egy philadelphiai abortuszklinika előtt imádkoznak. Mindezt tette egy olyan városban, ahol a hírhedt orvos, Kermit Gosnell is működtette abortuszklinikáját, ahol több egyéb bűncselekmény mellett sikertelen abortuszok után a nem kívánt újszülött gyermekeket megölte. Sims odáig ment, hogy az általa készített videót a közösségi médiában is megosztotta a követőivel, hogy azok zaklathassák a felvételen szereplőket.

A baloldal háborút hirdetett a gyermekek ellen – írja Williamson. Ezek az aktivisták amellett, hogy megragadják a lehetőséget, hogy a gyermekeket születésük előtt, lehetőleg közpénzből műtéti úton feldarabolják, a médiában is azt hirdetik: a gyerekek nem a jövő, hanem a jövő ellenségei.

A jelenség mögött pedig a túlnépesedés kultusza áll, annak ellenére, hogy az erre felépített érvelések rendre hamisnak bizonyultak – írja a cikk szerzője. Paul R. Ehrlich amerikai biológus és népesedés szakértő 1968-ban megjelent Népességbomba című könyvében azt jósolta, hogy a '70-es években emberek milliói fognak éhen halni a korlátlanul növekvő népesség és az élelmiszerhiány miatt. Ami valójában történt, az persze pont ennek az ellentéte. Az elmúlt néhány évtized során a mélyszegénység több, mint felére csökkent szerte a világon, és már csupán a „bukott államokban” létezik, mintegy politikai következményként, az élelmiszer-ellátás rossz megszervezése miatt – írja Williamson.

Azonban Sims képviselő és társai minderre ügyet sem vetnek. Sims az imádkozó idős hölgytől azt követelte, hogy ha már ennyire ellenzi az abortuszt, teremtse elő ő maga a nem kívánt gyermekek megélhetését. Azokról a gyermekekről van szó, akiket egyébként szisztematikusan feldarabolnak, majd egészségügyi hulladéktárolóba helyezik maradványaikat a Planned Parenthood klinikáiban – írja Williamson.

Ne is törődjünk vele, hogy a jelen pillanatban több amerikai család vár arra, hogy örökbe fogadhasson egy gyermeket, mint amennyi abortuszt végeznek, és mint amennyi gyermek vár örökbefogadásra. A helyzet annyira kiegyensúlyozatlan, hogy az örökbe fogadni vágyók a világ másik végére is elutaznak, hogy vágyuk teljesülhessen. Az abortuszpárti aktivisták pedig mindeközben úgy érvelnek, hogy „ha bármilyen várható kellemetlenség felmerül a születendő gyermek felnevelésével kapcsolatban, jobb, ha rögtön megöljük” – írja a cikk szerzője.

Ezen progresszív aktivisták közül sokan egyenesen arról vannak meggyőződve, hogy a gyerekek „rosszat tesznek a Földnek és a környezetnek”, valamint egyesek már kormányzati beavatkozással sürgetnék a születésszámok csökkentését. A lehetőségek pedig a következők: különadó bevezetése az olyan családok terhére, akiknek „túl sok gyerekük született”, vagy a kínai – egyébként megbukott – egykepolitika Amerikában történő bevezetése.

Az abortuszpártiak és a kényelmi terhességmegszakítást ellenzők között az alapvető különbség pedig, hogy míg előbbiek kötelezettségként tekintenek a gyerekre – vagyis pusztán szájakra, akiket etetni kell –, addig az utóbbiak lehetőséget látnak bennük. Nem kell sem kereszténynek, de még vallásosnak sem lennünk, hogy elborzadjunk az előbbiekben felvázolt, Sims és társai által képviselt groteszt morális filozófiától – zárja gondolatait a cikk szerzője.

Szemlézte: Balogh Zita