A Brexit ellen játszik a brit elit

2019. április 23. - Danube Institute

brexit111_1.jpg

Elengedhetetlen, hogy új vezetője legyen a brit államnak és ezzel együtt a Brexitnek is. Egy új miniszterelnök rendbe hozhatná a Konzervatív Pártot és sikeresen véghez vihetné a Brexitet” – idézi Charles Moore-t John O’Sullivan a National Review-ban.

Theresa May miniszterelnök tárgyalásokat kezdeményezett Jeremy Corbyn munkáspárti vezetővel, miután a Konzervatív Párt egy jelentős kisebbsége folyamatosan megakadályozta May kilépési javaslatát. May abban bízik, hogy a Munkáspártból tud annyi szavazatot biztosítani, hogy kilépési tervezetét végül sikeresen megszavazza a brit alsóház.

A tény, hogy a miniszterelnök tárgyal a Munkáspárt vezetőjével, megnehezíti egyes konzervatív képviselők dolgát abban, hogy szabadon bírálhassák Corbynt. „Elgondolkodtató, hogy egyes konzervatív képviselők, akik a Brexitet ellenzik, mennyi mindenre képesek, hogy az Egyesült Királyság az EU-ban maradjon, vagy hogy azt az Unió irányítsa” – állapítja meg O’Sullivan.

Az Európai Unió Parlamentjét a két szélsőségtől távol álló, középen lavírozó pártok dominálják. Azonban ha a májusi választásokon az úgynevezett centrista pártok nem tudnak kellő szavazatot elérni, a szélsőséges pártok jelentős befolyáshoz juthatnak.

Az EU intézményeiben megfigyelhető koalíciók az Egyesült Királyságra is jellemzőek, főleg most a Brexit-tárgyalások közepette.

A brit politikai elit mintha vissza szeretné fordítani a kilépés folyamatát − de miért? John O’Sullivan szerint azért, mert „a maradást pártoló konzervatívok egy új uniós identitást fejlesztettek ki magukban, amelyet át szeretnének ültetni más tagállamok gondolkodásmódjába is. Ez az új nacionalizmus nem a nemzetállamoké, hanem az Unió egészéé”.

A Brexitet pártolók és az azt ellenzők mind szuverenitásért harcolnak, azonban az egyik az Európai Unió, míg a másik Nagy Britannia szuverenitásáért. Köztük csupán az a különbség, hogy a kilépés pártiak ezt bátran fel is tudják vállalni, velük ellentétben a konzervatívok viszont nem állhatnak a nyilvánosság elé és mondhatják ki, hogy Európa szuverenitása számukra fontosabb, mint saját hazájuké.

Szemlézte: Artner Gábor Péter