Észak-Korea: háború, szankciók vagy békés közeledés?

2019. február 20. - Danube Institute

kim_jongun.jpg

Az Egyesült Államok és Észak-Korea közötti kapcsolatok a jelek szerint jó irányba haladnak.  Daniel R. DePetris véleménycikke a The National Interest magazinban.

Stephen Beguint, az USA különleges megbízottját már nem nézik levegőnek észak-koreai kollégái. Donald Trump híres Twitter-üzenetei szintén azt sugallják, minden a legnagyobb rendben halad. Ezen kívül Mike Pompeo külügyminiszter nyíltan arról beszélt, hogy Amerika nem csupán Észak-Korea denuklearizációját kész elismerni, hanem a Koreai-félszigeten való békére törekvését is kedvezően fogadja.

Mindezek ellenére mégis csak Észak-Koreáról van szó, amelynek vezetősége eredendően gyanakvó az USA békés törekvéseivel szemben, az elnök személyétől függetlenül. Tehát miközben a legjobbakat reméljük, a Trump-adminisztrációnak fel kell készülnie a legrosszabbra: ez pedig egy B-terv felvázolását jelenti, arra a valószínűsíthető esetre, ha a nukleáris tárgyalások holtpontra jutnak – érvel a cikk szerzője.

Melyek Amerika lehetőségei, ha a hagyományos diplomáciai fogások elavultnak bizonyulnak? Talán a háború? A tanácsadók szerint minden eshetőségre fel kell készülni, ami alatt a fegyveres erők bevetése is értendő. Az ilyen jellegű közlemények az ellenfél számára egyértelműek: a problémát megoldhatjuk a könnyű vagy a nehéz úton is.

Észak-Korea esetében a háború mint opció teljesen nevetséges és elképzelhetetlen a cikk szerzője szerint. Egy észak-koreai támadás ugyanis csupán két forgatókönyv alapján lehetséges: Kim Dzsongun egy nap felébred, és a semmiből úgy dönt, hogy rakétákat indít el Dél-Korea, Japán, vagy Guam (az USA külbirtoka) felé, vagy a második esetben Kim az amerikai provokációra válaszol valamilyen harci fogással.

Egy háború Észak-Koreával beláthatatlan következményekkel járna – írja DePetris. Szöul porig égne az észak-koreai rakéták támadása következtében, Phenjan pedig olyanná válna, mint Berlin 1945-ben. Észak-koreai menekültek milliói érkeznének Kínába, a japánok pedig óvóhelyekre húzódnának. Ezen kívül valószínűleg több millió ember pusztulna el, a globális gazdaság pedig erősen meginogna. DePetris szerint egy az USA-t vagy szövetségeseit célzó támadás kivételével a háború elképzelhetetlen lenne.

Ha nem háború, akkor talán az újabb szankciók és elszigetelődés lenne a megoldás? A Trump-adminisztráció potenciálisan újból a szankciókhoz fordulhatna, hogy a gazdasági megszorítások révén Kim Dzsongunt tárgyaló pozícióba kényszerítse. Azonban a vélekedésekkel ellentétben egyáltalán nem biztos, hogy az Egyesült Államok hatalma elég nagy ahhoz a nemzetközi gazdasági színtéren, hogy egy rezsimet olyan dologra kényszerítsen, amelyet annak eredetileg esze ágában sem volt megtennie.

Észak-Korea ugyanis időről időre megcsillogtatta szankcióelkerülő technikáit. Szén- és olajszállítmányok egyik hajóról a másikra való illegális átrakodása a Csendes-óceánon, fegyvercsempészet, valamint tengerentúli bankok informatikai rendszereinek meghekkelése csupán néhány a változatos módszerek közül, amelyek fejtörést okoztak az ENSZ Biztonsági Tanácsának, amely nemrégiben hatástalannak nyilvánította a szankciókat. Ezen kívül természetesen Kína is szerepet játszik a történetben, ugyanis amíg Peking nem hajlandó az együttműködésre, és szemet huny a határain átívelő illegális észak-koreai kereskedelmi tevékenység felett, Kim Dzsongun valószínűleg továbbra is elég forráshoz fog jutni, hogy rezsimjét fenntartsa.

És mi van a barátságos közeledéssel? Az USA egyértelműen leszögezte, hogy az atomfegyverek terjedésének megállításához köti a modernizációt. Ha Észak-Korea nem adja át a birtokában lévő nukleáris robbanófejeket és nem állítja le a centrifugáit, az USA meg fogja akadályozni, hogy Phenjan kényelmes és barátságos viszonyt ápoljon vele vagy a szövetségeseivel.

Donald Trump azonban a konvencióktól távol álló elnök, elég valószínű ugyanis, hogy nem igazán érdeklik Észak-Korea atomfegyverei, hanem sokkal inkább az vezérli, hogy úgy vonuljon be a történelemkönyvekbe, mint az a személy, aki valamilyen nagy dolgot ért el Észak-Koreával kapcsolatban. Ez pedig megnyilvánulhat abban, hogy befejezettnek nyilvánítja a koreai háborút, békeszerződést ír alá Észak-Koreával, vagy elősegíti a két Korea közötti bilaterális kapcsolatok fejlődését.

Kim Dzsongunnak ezekben az esetekben továbbra is megmaradnának az atomrakétái. Azonban ameddig nem használja fel őket, a feszültség jelentősen lecsökkenne, és a Koreai-félsziget a normalitás talajára léphetne. Ezen az úton talán egy évtizednyi pénzügyi növekedés és a nemzetközi közösség teljes jogú tagjaként való működés után Kim észhez térne, és belátná, hogy a nukleáris fegyverek többé már nem feltétlenül szükségesek országa megvédéséhez – írja Daniel R. DePetris.

Szemlézte: Balogh Zita