Mire számíthatunk az amerikai szükségállapot kihirdetése után?

2019. február 18. - Danube Institute

trumppp.jpg

W. James Antle III, az American Conservative szerkesztője a National Interest vendégcikkjében ír az amerikai szükségállapot bevezetésének jelentőségéről.

Donald Trump totális győzelmét akarta kinyilatkoztatni, de a beszéde alatt kiütközött, hogy valójában azért nem teljesen erről van szó. Végeredményben Trump engedett a nyomásnak, és aláírta a költségvetést kibővítő törvényjavaslatot, ugyanakkor a maga akaratát is érvényesíteni tudta: szükségállapotot hirdetett, hogy vészhelyzetre tartalékolt erőforrásokat használhasson fel a déli határfal felépítéséhez, miután hosszas huzavona után a kongresszus nem hagyta jóvá a falépítéshez szükséges költségvetést.

A határvita zavart okoz a két párt közötti együttműködésben. A kongresszusi demokraták természetesen nem akarnak engedni Trumpnak, de a saját pártján belül sokan támogatják az elnök ötletét, még ha nem is értenek vele egyet: ezek a képviselők mindenképpen szeretnének elkerülni egy esetleges újabb kormányleállást.

Antle szerint ez a lépés a republikánusok felől arra szolgál, hogy mentsék a menthetőt a párt hitelességével és megítélésével kapcsolatban: ugyan Trump régóta hangoztatja a déli határ megépítésének tervét, eddig még igen kevés forrást tudott a projektbe irányítani, viszont csak a határvédelem működési költsége körülbelül 1,375 milliárd dollárra rúg.

A szükségállapot kihirdetése viszont kétélű fegyver és precedensteremtő erejű. Most a republikánusok kezére játszik a helyzet, de később egy demokrata vezetés ugyanezt az eszközt felhasználhatja a számára fontos kérdések kezelésében – ilyen például a klímaváltozás vagy a fegyvertartás kérdése.

A lépés megkérdőjelezhetőségét Trump sem tagadta: arra számít, hogy a helyi bíróságokon fogják megtámadni a döntését, és a kérdés végül a Legfelsőbb Bíróság elé kerül majd. Ez viszont egy másik problémát vet fel: a szövetségi bíróságokon valószínűleg hónapokig nem születik majd döntés, ami kitolja a határ építését – végeredményben pedig Trump valószínűleg nem fog tudni ezzel kapcsolatban eredményt felmutatni a következő elnökválasztásig.

Ez pedig két okból is kellemetlen számára: a szavazói egyrészt sikeres üzletkötőnek tekintik, másrészt abban bíznak, hogy Trump jobban kezeli a bevándorlás ügyét, mint bármely korábbi elnök a közelmúltban, legyen szó bármelyik pártról. Ez az imázs kerül veszélybe, ha nem tud érdemi előrelépést tenni a határépítés ügyében.

Trump tehát szorul helyzetbe kerülhet ígérete miatt. Egy számára kedvező kártyát viszont még kijátszhat: még Barack Obama elnök alatt született egy törvény, ami hatalmat ad az elnök kezébe, hogy kerítést vonjon az Egyesült Államok nemzetközi határai köré. Ezzel tehát érvényesítheti akaratát, illetve célszerű lenne, ha a vészhelyzetre allokált források felhasználása helyett a kevésbé megosztó forrásokat használná fel, ameddig csak lehetséges.

A déli határ ügye tehát elég kérdéses, és Trumpnak talán sokkal könnyebb dolga lett volna, ha  republikánus képviselőházi többsége idején lendül akcióba.

Szemlézte: Gyarmati Emese