Európa legégetőbb problémája: lesznek-e még újabb nemzedékek?

2019. február 12. - Danube Institute

csalad2.jpg

Az európai születésszámok csökkenésének problémája súlyossága ellenére nem kap megfelelő figyelmet – írja Joshua Gregor az Acton Institute honlapján megjelent véleménycikkében.

Képzeljük el, ha erről is annyit beszélnének, mint a globális felmelegedésről. Manapság tíz perc nem telik el anélkül, hogy ne hallanánk a klímaváltozásról, azonban a demográfiai problémáknak nem jut elég figyelem. Ennek a tendenciának változnia kell a szerző szerint.

George Weigel amerikai teológus, politikai elemző, II. János Pál Pál életrajzírója a The Cube and The Cathedral (A Kocka és a Katedrális) című művében teszi fel a kérdést: „Mi az oka Európa demográfiai öngyilkosságának? Miért van az, hogy oly sok európai elutasítja a demográfiai mutatókat, amelyek a 21. századi realitást határozzák meg?” A könyvet majdnem 15 évvel ezelőtt adták ki, azonban az Európa meddőségét pedzegető gondolatok napjainkban sürgetőbbek, mint valaha.

Az európai generációk egyre kevésbé és kevésbé népesek, ez pedig a kontinens legalapvetőbb problémája. Miért olyan nagy dolog a menekültválság? Miért vannak Európának állandó gazdasági nehézségei? Miért terjed a nacionalizmus? Ha egy pillanatra eltekintünk e problémák okaitól és azok tartalmára koncentrálunk, elmondhatjuk: ha Európában több gyermek születne, a fent felsorolt problémák kevésbé jelentősnek tűnnének. Ha a népesség nem lenne csökkenő és elöregedő, könnyebb lenne asszimilálni a bevándorlókat. Ha népesebb lenne a jövő generációja, a növekedésnek egy szilárdabb alapja lenne. Ha lennének gyermekek, könnyebb lenne az egészségügy és a nyugdíjak finanszírozása, és így tovább.

„Talán vészmadár lennék? Inkább már el is késtem” – fogalmaz a cikk szerzője. A 2017-es CIA World Factbook – az amerikai hírszerzés által szerkesztett kiadvány – szerint egyetlen európai ország sem éri el a népesség fenntartásához szükséges termékenységi rátát, amely szerint legalább 2.1 gyermeknek kellene egy nőre jutnia.

Néhány ország közel van ehhez a számhoz (Franciaországban átlagban 2.07 gyermek születik), míg sok helyen a számok vészesen alacsonyak (Lengyelországban az érték 1.35). Ahogyan a kiadvány is megjegyzi: „a globális termékenységi ráták csökkennek, és ez a tendencia leginkább a fejlett országokban figyelhető meg, főképp Nyugat-Európában, ahol a becslések szerint az elkövetkező 50 év során a népesség drasztikusan le fog csökkenni”.

2014. november 25-én Ferenc pápa beszédet mondott az Európai Parlamentben, ahol így fogalmazott: „Európa napjainkban olyan, mint egy nagymama, aki már elvesztette termékenységét és életerejét. Ennek eredményeképpen a nagyszabású ötletek és találmányok, amelyek régen inspirálták Európát, mára elvesztették vonzerejüket, és intézményeinek bürokratikus szakszerűsége váltotta fel őket”.

Kétségkívül, a szentatya beszéde a demográfiánál tágabb kontextusra is utalt, azonban ez nem teszi kevésbé relevánssá ezen gondolatokat. A kultúra hanyatlása és a „demográfiai tél” alapjaiban függenek össze. Angela Merkel Ferenc pápa beszéde után megkérdezte tőle, hogy a „nagymama” megjegyzéssel arra utalt-e, hogy Európa többé nem képes gyermekeket nemzeni. A válasz: „Minden bizonnyal tud, és ráadásul sokat, mert Európának erős és mély gyökerei vannak”.

A kontinens értékei valóban túl mélyen gyökereznek ahhoz, hogy kizárjuk a változás lehetőségét. Azonban sem az egyéni, sem a társadalmi szintű hozzáállásban bekövetkezett változásokat sem lehet jogszabályokkal szabályozni és érvényt szerezni nekik. A kérdés az, hogy Európa, mint kultúra és civilizáció akarja-e, és készen áll-e a változásra.

Szemlézte: Balogh Zita