Mik lesznek a szíriai kivonulás következményei?

2019. január 04. - Danube Institute

sziria_kivonulas.jpg

James Mattis amerikai védelmi miniszter jól tette, hogy benyújtotta lemondását, Donald Trumppal ugyanis nehéz boldogulni. Az amerikai elnök alaposan elszúrta a dolgokat a döntéssel, hogy kivonja az amerikai csapatokat Északkelet-Szíriából. Ha mást nem is, legalább annyit meg kellene tennie, hogy támogatja a térségbeli politikai vákuum betöltését nemzetközi vagy ENSZ-csapatokkal – írja Gary Anderson a The Washington Postban megjelent véleménycikkében.

Trump demokrata párti ellenségei azonnal ráugrottak a bejelentésre a Kongresszusban, ahogy rengeteg hajdani republikánus szövetségese is. Az elnök ugyanis szembe ment mind védelmi minisztere, James Mattis, mind a magas rangú katonai tanácsadók, valamint a Közel-Kelet-szakértők nagy részének véleményével is.

A helyzet iróniája, hogy Trump jelenleg ugyanazt csinálja – csapot-papot otthagyva Szíriában –, amiért hajdan Obamát kritizálta Irakkal kapcsolatban.

A szíriai kivonulást kevesen támogatják, ezek pedig a szír kormány, Irán, valamint Vlagyimir Putyin. Egy olyan időszakban, amikor épp vizsgálat folyik Trump ellen a Moszkvával való összejátszás miatt, az utolsó dolog, amire szüksége van, az egy Amerika számára ellenérték nélküli orosz külpolitikai győzelem.

„Úgy tűnik, hogy 2020 a demokraták éve lesz” – vélekedik Anderson. Ugyanis politikai szempontból semmit sem lehet nyerni a szíriai kivonulással, Trump a bajt saját magának okozta. Nincsen jelentős hazai ellenzék a korlátozott szíriai részvétellel kapcsolatban. Nincsenek erőszakos tüntetések a Pentagonnál, vagy sorköteles férfiak hordái, akik a kanadai határ felé igyekeznének, a bevonulás elkerülése céljából. Több amerikai halt meg vagy fog meghalni egyetlen nap alatt közlekedési baleset következtében az ünnepi időszakban, mint amennyi katona meghalt vagy meghalt volna az egész szíriai részvétel során. A tengerészgyalogság kéthetes hadgyakorlata a kaliforniai sivatagban fog annyiba kerülni, mint amennyibe kerül ugyanennyi időre annak a kis létszámú Szíriában állomásozó csapatnak a fenntartása.

Az amerikai jelenlét a távoli északkelet-szíriai tájakon három fontos célt szolgál. Először is, megakadályozza, hogy a területet hajdan irányító Iszlám Állam körülbelül 2000 túlélője újra összefogjon és uralomra törjön a hatalmi vákuumban, amely eredetileg is hatalomra juttatta őket.

Másodszor, az amerikai jelenlét egyfajta lökhárítóként szolgál a törökök és a kurdok – két amerikai szövetséges – konfliktusában. És be kell látnunk, hogy semmi jó sem származik abból, ha a szövetségeseink egymás torkának ugranak, egy már e konfliktus nélkül is épp eléggé bonyolult harci övezetben.

Végezetül pedig, a szíriai jelenlét helyet biztosít az USA-nak egy esetleges jövőbeni béketárgyalás asztalánál.
Ezen kívül említésre méltó, hogy humanitárius indoka is van az amerikai jelenlét fenntartásának Szíriában. Számos, a térségben működő humanitárius munkát végző NGO veszélynek van kitéve az USA jelenléte nélkül. Az egyik ilyen szervezet, a Mercy Corps már be is jelentette, hogy újragondolja szerepvállalását Trump bejelentésének fényében.

A fent említettek közül a legerősebb érv a folytatólagos amerikai jelenlétre az Iszlám Állam visszatértének megakadályozása. A hatalmi vákuum ahhoz a helyzethez hasonlítható, amikor romlott étel található a spájzban – vonzza az élősködőket. A cikk szerzője 2010-ben kormányzati tanácsadóként Irak Abu Ghraib körzetében járt, és egy járőrözés közben összefutott egy illetővel, aki az iraki Al-Káida körzeti árnyékkormányzójának vallotta magát. Senkinek – az iraki kormányt is beleértve – nem volt elég bizonyítéka a letartóztatására. A terrorszervezet hatalmi struktúrája ugyan jelentősen leépült, ennek ellenére a személy elég magabiztosnak érezte magát, hogy a szervezet nevében nyilatkozzon: „Egy napon ti mind elmentek, azonban az Al-Káida még mindig itt lesz. A befolyásotok nélkül a síita kormány elveszti az érdeklődését a körzet iránt, az Al-Káida pedig újból kormányozni fog”.

2014-re az Al-Káida visszatért, immár az Iszlám Állam formájában, Irak nagy részét, valamint Szíria északi területeit uralma alá hajtva. Ha a szerző „ismerőse” életben van még, valószínűleg ismét arra vár, hogy újra sorra kerüljön.

Egy lelkiismeretes takarító brigád nélkül a penész újra megjelenik a spájzban, a csótányok pedig visszatérnek.

Szemlézte: Balogh Zita