Útmutató brexit-pártiaknak

2019. január 03. - Danube Institute

brexit.jpg

Egy elhivatott brexit-párti brit számára az lenne a legegyszerűbb és legcélravezetőbb, ha a karácsonyi asztal körül zajló brexit-ellenes családi viták során csak bólogatna minden hajmeresztő felvetésre. Csakhogy ez sokszor nem megy ilyen egyszerűen – írja Lloyd Evans a The Spectatorben megjelent véleménycikkében.

A brexit ellen felszólalók sokszor hangoztatják azt az érvet, hogy azért van szükség egy második referendumra, mert „egy demokráciában a nép meggondolhatja magát”. A szerző szerint, ha ez a felvetés a karácsonyi ünnepek során előkerül valahol, a maradáspárti családtag saját gondolatmenetével kell visszavágni: ha mindenkinek joga van megváltoztatni a véleményét, akkor azoknak is ideje lenne, akik eddig nem voltak képesek 17,4 millió ember demokratikusan kinyilvánított véleményét elfogadni.

Ha esetleg nem a második referendum felvetése kerül elő, mint fő érv, hanem az Európai Unió külpolitikai sikereit kezdi el sorolni valaki – ami természetesen egy hibátlan gépezetként működő, stabilitást és békét elhozó diplomáciai munka eredménye – akkor a legjobb, ha együtt reflektálunk a családtaggal.

Valljuk be őszintén, az Európai Unió külügyi mechanizmusa kiválóan helyt állt, csupán egy-két, teljesen elszigetelt, már-már irreleváns esetben mondott csütörtököt. Például Katalóniában, Kelet-Ukrajnában, a Krím-félszigeten, az athéni zavargások idején és akkor, amikor halomszámra gyilkoltak embereket Boszniában, Szerbiában és Koszovóban. Tényleg alig találni egy rossz évet az uniós külügy történelmében.

A szerző elképzeli, mi mindent kéne még megváltoztatni karácsonykor, hogy a maradáspárti tábor kedvében járhassanak a brexit-pártiak. Példakánt említi a betlehemezést, ami a brit EU-tagság megszűnésével új értelmet nyerhet. A kis Jézus jászola körül áll Mária és József, kissé megszeppenve. József egy az Európai Unió összes hivatalos nyelvén írt „nevelési útmutatót” forgat éppen, míg a büszke édesanya a kétnapos hivatalos szabadnapját töltheti el a 35 órás vajúdást követően. A kis Jézust a nap 24 órájában egy csapat pszichológus figyeli, hogy eldőljön, lány vagy fiú legyen az újszülött neme. Az egész történet egy fényáteresztő lepel mögött zajlik, így a körvonalak többnyire jól kivehetőek maradnak, de nem sértjük meg a nem keresztény vallású embereket sem.

De mi történik akkor, ha mégis belénk köt valaki, miközben „véletlenül” a brexit mellett próbálunk állást foglalni? Ilyenkor a legjobb arra hivatkozni, hogy mi csak egy átlagos szélsőjobboldali, brexit-propagandán élő, tanulatlan senkit próbáltuk meg kigúnyolni. Majd ezután jó, ha egy előre megírt maradáspárti beszéd is kéznél van, amivel szemléltetni tudjuk, hogy mennyi mindent köszönhet az Egyesült Királyság az Uniónak és hogy mi vár a kilépés után a nemzetre. Vázoljuk fel a „tényeket”, miszerint a brexitet követően káosz fogja uralni az országot, a font árfolyama meg fogja közelíteni a 49 eurócentet, a brit Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) forráshiány miatt romokban fog heverni, kiújul az észak-ír konfliktus, valamint éhező gyermekek és tehetetlen várandós nők fogják ellepni a brit utcákat. Ha ez sem segít, akkor jöhet a lehető legrosszabb felvázolása: a brexitet követően egy brit turista sem tud majd olyan könnyedén mediterrán országokba látogatni, ahogy az eddig lehetséges volt.

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás