Európai hadsereg: álmodozás vagy realitás?

2018. december 07. - Danube Institute

eu_hadsereg.jpg

Ha az európai nemzetek a hadsereg tekintetében is feladják a szuverenitásukat, akkor semmi sem fogja megállítani az Európai Uniót, hogy az euroszkeptikusok által rettegett centralizált államot megvalósítsák – írja Bill Wirtz az American Conservative magazinban megjelent véleménycikkében.

Donald Trump nemrégiben követelte az európai országoktól, hogy fordítsanak több pénzt a védelmi kiadásokra. Az Unió készen is állt – a lehető legrosszabb – válasszal.

Angela Merkel német kancellár Strasbourgban, az Európai Parlamentben elhangzott beszédében támogatta Emmanuel Macron francia elnök javaslatát egy közös európai hadsereg létrehozására. Ezenkívül szorgalmazta egy európai biztonsági tanács felállítását, amelynek keretében gyorsabban születhetnének meg a védelmet érintő legfontosabb döntések. „A víziónk egy valódi európai hadsereg létrehozása” – jelentette ki Merkel. Hangsúlyozta, hogy az EU-s hadsereg jellegében nem NATO-ellenes lenne, hanem leginkább a létező szövetség erőfeszítéseit egészítené ki.

A német kancellár felszólalása előtt nem sokkal Emmanuel Macron fogalmazta meg a közös EU-s hadsereg létrehozására irányuló törekvéseket. Donald Trump a javaslatra Twitter-üzenetben válaszolt: „Emmanuel Macron egy közös hadsereg felállítását javasolja, hogy Európát az Egyesült Államok, Kína, és Oroszország ellen megvédje. Azonban az első és a második világháborúban éppen Németország (a jelenlegi szövetséges) volt a franciák ellensége. Ennek mi is lett az eredménye Franciaországra nézve? Párizsban már készültek megtanulni németül, mielőtt az USA a segítségükre sietett volna. Ennek fényeben döntsetek, hogy fizettek-e a NATO-nak vagy sem”.

Merkel támogatását az európai hadsereg létrehozására az Európai Parlament hangos tetszésnyilvánítással fogadta, hiszen az egyetlen centralizált államban megvalósuló Európát vizionálók immár közel érezhetik magukat álmaik beteljesedéséhez. Az EP Brexit-ügyi koordinátora, az überföderalista Guy Verhofstadt szintén üdvözölte Merkel és Macron javaslatát, leszövegezve, hogy „évek óta ezért harcolunk”.

Végül is, ha egy olyan centralizált állam létrehozása a cél, amely ténylegesen hatalmat tud gyakorolni a régiói felett, három tárgykörben kell kizárólagos hatáskörrel rendelkeznie: ezek a központi bank, a költségvetés bevételei, valamint a katonaság.

Az Európai Központi Bank segítségével az EU az eurót egy széles körben használt közös európai valutává tette. A pénzügyi bevételek tekintetében az Európai Parlament állásfoglalásában szerepel a közvetlen bevételek megszerzése: az egyik javasolt intézkedés a digitális adó kivetése az amerikai tech cégekre, mint a Google, az Amazon, a Facebook és az Apple. Az innen származó adóbevételek közvetlenül az EU büdzséjébe folynának be, ezáltal megkerülve az egyes tagállamok hozzájárulásának szükségességét.

Ha az európai nemzetek a hadsereg tekintetében is feladják a szuverenitásukat, akkor semmi sem fogja megállítani az Európai Uniót, hogy az euroszkeptikusok által rettegett centralizált államot megvalósítsák.

A korábbi brit amerikai nagykövet, Christopher Meyer 2016-ban Twitter üzenetében írta: „Előbb esik piros hó az égből, mint hogy az EU közös hadsereget állítson fel. Az európai országok alig-alig tudják összekaparni a pénzt, hogy védelmi hozzájárulási kötelezettségüket teljesítsék a NATO számára”. A Luxemburgi Nagyhercegség például GDP-jének mindössze 0.5 %-át folytatja védelmi kiadásokra. Ennek ellenére most olyan államok, amelyek a NATO-ban vállalt kötelezettségeiket sem képesek betartani, egy újabb nemzetközi védelmi szerződés megkötését javasolják.

Az EU a közös biztonság és védelempolitika részeként a tavalyi évben indított el egy hatékonyabb védelmi együttműködést a PESCO (Permanent Structured Cooperation) keretében, az egyezményt 25 tagállam írta alá. A PESCO rendelkezései egy új paragrafusként kerültek bele az Európai Unióról szerződésbe: „Azok a magasabb követelményeket kielégítő katonai képességekkel rendelkező tagállamok, amelyek a legnagyobb követelményeket támasztó missziókra tekintettel ezen a területen szigorúbb kötelezettségeket vállaltak, az Unió keretein belül állandó strukturált együttműködést alakítanak ki”.

A szöveg klasszikus EU-szakzsargon. Egyfelől jelentheti azt, hogy a szándék a nemzetek közötti kooperáció megerősítése, valamint azt is, hogy a tagállamoknak fokozatosan integrálniuk kell a hadseregeiket, hogy végül azok egy közös irányítás alá kerüljenek.

Felmerül a jogos kérdés, hogy egy már létező védelmi struktúra mellett mi szükség van egy EU-s hadseregre, hiszen a tagállamok nagy része a NATO tagja. Az egyetlen aspektus, amellyel egy közös európai hadsereg kiegészítené a rendszert, az egy olyan elkülönített védelmi munkacsoport, amely önállóan dönthetne a katonai akciók megindításáról, kivezetve ezt a jogkört a nemzeti parlamentek kezéből. Ez ugyan nem jelentené azt, hogy az összes fegyveres erőt Brüsszel irányítaná, azonban egy olyan központi hatalmi alakzatot hozna létre, amely valószínűleg egyre több pénzt szedne be költségvetési hozzájárulás címén. Végezetül elképzelhető, hogy olyan gyenge országok, mint Luxemburg, teljesen feladják hadseregüket, és ezzel a szuverenitás három kritériuma – a pénznem, az adók és a hadsereg – tekintetében is egy központosított hatalom által lesznek irányítva. A felvázolt szituáció nem is tűnik olyan elképzelhetetlennek annak fényében, hogy az egyhangú szavazás támogatottsága – amelyet az EU Tanácsában többek között olyan kérdésekben kell alkalmazni, mint a biztonság-és és védelempolitika – meginogni látszik.

„Igen, biztosan lesznek most olyan lapok, amelyek összeesküvés-elméletek gyártójának fognak tartani engem” – írja a cikk szerzője. „Azonban figyelembe véve, hogy ezek a lapok miket írtak pusztán pár évvel ezelőtt (soha nem fog megvalósulni egy EU-s hadsereg felállítása), vállalom a kockázatot.”

Szemlézte: Balogh Zita