Ötven éves a baloldal kulturális fölénye Amerikában

2018. november 28. - Danube Institute

1968baloldal.jpg

Fél évszázada indult útnak az 1968-as amerikai fiatalok nagy kulturális forradalma. 50 év alatt rengeteget változott a világ, sajnos nem mindig a jó irányban. Azok a fiatalok pedig, akik a '60-as évek végén fellázadtak az amerikai tradíciók, normák és meghatározó ideológiák ellen ma már rövidebb hajjal és kissé megöregedve köszönnek vissza a modern elit tagjaikét – írja Victor David Hanson a National Review-ban megjelent cikkében.

Majdnem minden, amiért az amerikai liberális fiatalok küzdöttek, szerves részei lettek a modern politikának és a mindennapi életnek. Nagyobb az átláthatóság a politikában, megszűnt a rendszerszintű faji kirekesztés és végre minden fogyatékkal született amerikai is teljes jogú állampolgárnak érezheti magát. Minden nő szabadon dönthet jövőjéről, végleg eltűnni látszik a hímsovinizmus és a nem heteroszexuális állampolgárok is szabadon házasodhatnak. Mégis, nem a kivívott jogok terén látszik igazán a '68-asok lenyomata, hanem a modern életvitelben, ami 50 éve alatt csak negatív irányban változott.

A '60-as évek előtt az amerikaiak többsége már korán elkötelezte magát egy házasság keretén belül, utána gyereket is vállaltak, általában nem is egyet. Mára viszont a fél évszázados korlátlan liberalizmus elvét követve már annak is örülhet az ember, ha egy pár gyermeket vállal, a házasság intézménye egyszerűen kiment a divatból. Helyette viszont egyre több gyermek nevelkedik olyan „fél családban”, ahol csak egy szülő van. A családi otthon fogalma is kihalófélben van; az amerikai családok nem vásárolnak már maguknak otthont, a megtakarítások többségét inkább szórakozásra költik.

A drog, a szexualitás, az erőszak, amik az 1950-es évek Amerikájában tabunak számítottak, a '60-as évek eredményeként a közélet középpontjába kerültek, mára pedig a mindennapok szerves részévé váltak. A '68-asok által hőn áhított marihuána legalizálása 2018-ra több amerikai államban is megtörtént, a filmvásznakon megjelenő románc nem a szerelem fogalmával fonódik össze, hanem sokkal inkább a szexualitással. Az egyéjszakás kalandok a '60-as években új értelmet nyertek, mára pedig állandó jelenséggé váltak, és velük együtt az összes pszichés károsodás és társadalmi seb is, amit gyakorta kiváltanak.

Az egyetemi élet is radikális változáson ment keresztül. A '60-as évek előtt az egyetemeken gondolkodni tanították az embereket. Filozófiát, matematikát, nyelveket, irodalmat és természettudományokat hallgattak a diákok, hogy megértsék és jobbá tegyék ezt a bonyolult és problémákkal terhelt világot.

Ezt a hozzáállást dobta ki könnyelműen a '68-as generáció, mert sokan úgy gondolták, ez a retrográd mentalitás hátráltatja a várva várt utópia eljövetelét. Így válhattak az amerikai egyetemek a progresszió büszke bástyáivá, a politikai korrektség pedig szépen lassan megfojtotta a filozófiát és vele együtt a szabad gondolkodást is. 2018-ban ez a hozzáállás már olyannyira a végleteket súrolja, hogy a liberális diáksereg előadóik és diáktársaik szabad szóláshoz való jogát tiporják a földbe csak azért, mert nem értenek velük egyet.

Amerika szépen lassan teljesen megosztottá vált, földrajzilag is. A republikánus többségű vidéki államok továbbra is fontosnak tartják az amerikai szokásokat, az egyén szabadságát, a vallást és elutasítják a magas adókat, valamint a mindent behálózó államot. Eközben a demokraták által uralt urbánus államok a '60-as évek filozófiáját szeretnék tovább vinni: támogatják a magas adókat, az állami hatalom kiterjesztését, és továbbra is radikális, földtől elrugaszkodott változásokat akarnak a kultúra és a politika terén.

És hogy ki az igazi győztese a '60-as éveknek? – teszi fel a kérdést Victor David Hanson.

Elég csak bekapcsolni a televíziót, meghallgatni egy új popdalt, ellátogatni egy modern egyetemi campusra, rövid sétára indulni egy amerikai metropoliszban vagy az amerikai sztárok és politikusok viselkedést szemügyre venni, hogy rádöbbenjünk, mekkorát is nyert az amerikai baloldal az elmúlt 50 évben.

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás