Mohamed és a pedofília: mi fér bele a véleményszabadságba?

2018. november 05. - Danube Institute

velemenyvezerek.jpg

Az EU bürokratái a földbe tiporják az európai szólásszabadságot − fogalmaz a Commentary Magazine véleménycikke.

Michel Houllebecq francia író 2016-os Behódolás című regénye egyszerre dermesztő és keserűen szórakoztató. A könyv egy olyan jövőt vázol fel Franciaországnak, ahol az iszlamisták szerzik meg a politikai hatalmat, és megkezdik a társadalmi rend saríajog szerinti átalakítását. A spirituálisan kiüresedett és politikailag inkompetens francia elit szemet huny mindezek felett. Nem azért, mert annyira lelkesednének Mohamed tanításai iránt, hanem inkább abból az okból, mert nem tudnak mit kezdeni az energikus, férfias, és civilizációs törekvésekkel uralomra törő iszlámmal.

Európa nemrégiben döntő lépést tett afelé, hogy megvalósítja Houllebecq disztópikus vízióját. Az Európai Emberi Jogok Bírósága (EJEB) ugyanis – az a szerv, amely az alapvető szabadságjogok legfőbb őrzője a kontinensen – úgy határozott, hogy a nemzeti kormányoknak jogában áll korlátozni a Mohamed próféta ellen irányuló kritikákat, ha az a társadalmi udvariasság megsértésének határait feszegeti.

A tények, amelyek a testület összehívásához vezettek, egyszerűek. 2009-ben egy osztrák hölgy – akire az ügyben S. asszonyként utalnak – két előadást tartott az iszlámról, amelyben többek között Mohamed prófétának a mindössze hatéves Ajsával kötött házasságával foglalkozott. Az elhálás egyébként csak később, Ajsa 9 és 10 éves kora között történt meg, ezt az iszlám hittudósok sem tagadják. Miután ismertette a tényeket, a szemináriumot tartó hölgy feltette az ominózus kérdést: „Egy 56 éves férfiről és egy 6 éves kislányról beszélünk. Ez mi más lenne, mint pedofília?”

Két évvel később egy helyi osztrák bíróság megállapította, hogy „ezek az állítások arra utalnak, hogy Mohamednek pedofil hajlamai voltak”, S. asszonyt pedig elítélték vallásos doktrínák becsmérléséért. 480 eurós bírságot szabtak ki rá, valamint az eljárás költségeit is neki kellett állnia. A hölgy fellebbezett, de a magasabb szintű ausztriai bíróságok fenntartották az ítéletet.

Az EJEB elé került ügyben hozott végső határozat egyértelmű motivációja az volt, hogy egy politikailag kedvező ítélet szülessen. A bíróság abból a megkérdőjelezhető előfeltevésből indult ki, hogy az államok jogszerűen korlátozhatják a vélemény szabad kifejezését „amikor vallási intoleranciáról” van szó. S. Asszony állításai Mohamedről ugyan igazak voltak, azonban az EJEB szerint egy rendkívül érzékeny témát érintettek, amely nem tekinthető társadalmi megvitatásra alkalmas közérdekű kérdésnek.

És mivel S. asszony nem volt abban a pozícióban, hogy véleményt nyilvánítson Mohamed szubjektív szexuális érdeklődéséről, helytelenül járt el, amikor pedofil hajlamot tulajdonított neki.

A következtetés így szólt: „A jelen ügyben a nemzeti bíróságok helyesen kiegyensúlyozták a fellebbező véleménynyilvánításhoz való jogát a vallásos érzéseik védelmét kívánó személyekével, és ezzel hozzájárultak a vallási türelem fenntartásához Ausztriában”. Azonban vegyük észre a ki nem mondott premisszát: az EJEB szerint az iszlám történelmének és alapítója nézeteinek a társadalom érdekében történő megvitatása nem számít közérdeknek. A bíróság felhatalmazást érezve az európai nemzeti bíróságok kezébe adta a jogot, hogy eldöntsék, az emberek melyik témákban és milyen feltételekkel vitatkozhatnak.

Ennek valószínűleg nem lesz jó vége az európai liberális elit számára, akik kényszerítő erejű bírósági hatalmukkal visszaélve elfojtják a bevándorlásról, asszimilációról és az iszlám szerepéről szóló vitákat.

A meggyengült, dekadens Európa, amelyet ezek az elit csoportok létrehoztak, és aminek fenntartásához mindenáron ragaszkodnak, egy „hamis Európa”. Ahogy a tavalyi, az európai hagyományos értékek mellett kiálló Párizsi Nyilatkozat aláírói, köztük neves filozófusok és társadalomtudósok megjegyezték: „Európa arra törekszik, hogy szigorítson a szólásszabadságra vonatkozó meglévő szabályokon. Ezen megszorítások célpontjai nem az obszcén vagy egyéb tisztességtelen közéleti megnyilvánulások. Ehelyett az európai irányító osztály egyértelműen a politikai tartalmú beszédeket szeretné korlátozni. Közéleti vezetők, akik hangot adnak kellemetlen igazságoknak az iszlámról és a bevándorlásról, bíróság elé hurcoltatnak. A politikai korrektség rengeteg tabu témát kreál, hiszen a hamis Európa már nem támogatja a szabadság kultúráját”.

A hamis Európa elkötelezett, intellektuálisan felsőbbrendű őrzőinek nincsenek saját értékei a piacok és nemzetek növekvő integrációjának forszírozásán kívül. Éppen emiatt félnek az iszlámot ért kritikáktól: emlékezteti őket arra, hogy a társadalomban még léteznek alapvető európai értékek. Ők tudják, hogy miről is szól a klasszikus zsidó-keresztény kultúrkörre, valamint a Felvilágosodásból merített értékekre épülő igazi Európa. A kontinens polgárai vezetőik minden erőfeszítése ellenére még mindig vágynak egy ilyen Európára.

A cikk szerzője viszont optimista maradt, szerinte ugyanis Houllebecq jóslata éppen ezért, a józan eszüket megtartó polgárok miatt nem fog beteljesedni. Az igazi Európa visszatér majd egy napon, egyszerűen azért, mert az igazságot nem lehet örökké elfojtani. Egy ekkora múltú civilizáció ugyanis soha nem fog végleg behódolni az Európai Bíróság önmegtagadó és gyökértelen kicsinyes bürokratáinak.

Szemlézte: Balogh Zita