Terjed a politikai korrektség uralma a nyugati egyetemeken

2018. október 17. - Danube Institute

oxford1_1.jpg

A brit egyetemek egykoron a szólásszabadság bástyái, a különböző nézőpontok vitaterei voltak. Mára viszont odáig jutottunk, hogy az egyik kijelentés sem igaz: valami megtört, valami elromlott a felsőoktatásban – írja Frank Furedi a Metro véleményrovatában.

Voltak idők, amikor a diákok a szólás- és véleményszabadság mellett teljes mellszélességgel kiálltak. Az 1960-as, 1970-es években nem volt kérdés, hogy az egyetemi élet nem létezhet ezen szabadságok nélkül. A kapott tudáshoz való kritikus hozzáállás, a különböző vélemények ütköztetése az egyetemi élet szerves része volt. De hová süllyedtünk mára? − kérdezi Füredi.

A mai egyetemisták erejüket nem kímélve vetik bele magukat, hogy kivívjanak különböző korlátozó intézkedéseket. Ide lehet sorolni a szabad eszmecserék betiltása felé tett lépéseket, a különböző nézőpontok ellehetetlenítését, valamint a „helyes” egyetemi viselkedés megszabását is. Röviden: ha nem értesz vele egyet, tiltsd be!

Ez a mentalitás köszön vissza abban a kampányban is, ami arra kívánja ösztönözni a brit felsőoktatási intézményeket, hogy tiltsák be a tapsolást, mert az szorongást válthat ki a megváltozott képességű diákokból. Egy manchesteri diákszervezet már zászlajára tűzte a kezdeményezést, és két észak-angliai egyetem is azon dolgozik, hogy a tapsolást kiűzze az előadótermekből, és felváltsa azt a tapsolás jelnyelvi megfelelőjével.

Amíg északon a taps okoz „gondot”, addig a dél-angliai University of Kent campusán a Halloween, az egyetem hallgatói önkormányzata ugyanis irányelvben rögzítette, hogy milyen jelmezbe szabad és milyenbe tilos öltözni az októberi mulatságok idején. Minden olyan viselet, ami korlátozza mások safe space-hez, avagy „biztonságos térhez” való jogát betiltásra került. Nincs többé cowboy vagy apáca jelmez, arról pedig szó sem lehet, hogy valaki véletlenül egy sombrero kalapot tegyen a fejére, hiszen az egyértelműen a mexikói nép felé tanúsított gyűlölet jele.

De nemcsak Manchester vagy Kent környékén születtek vitatható intézkedések. Anglia egyik neves egyetemén, a Cambridge-i Egyetemen a hallgatói önkormányzat úgy döntött, nem támogatja azt a kezdeményezést, hogy az Emlékezés napja (Remembrance Day) – ami a szolgálat közben elesett brit katonák tiszteletére megtartott emléknap – nagyobb hangsúlyt kapjon az egyetemen. Sokan ugyanis azt kifogásolták, hogy az emléknap csak a brit katonák előtt tiszteleg, míg az összes többi háborúban elesett milliókkal nem foglalkozik. A szerző szerint ezzel a cambridge-i diákok nemcsak a múlt hőseinek erőfeszítéseit vették semmibe, de egy fontos nemzeti hagyomány felett is ítéletet mondtak.

Rossz irányba haladnak a dolgok az egyetemek berkein belül. Régen az egyetemek olyan terek voltak, ahol a szabad véleménynyilvánítás alapérték volt, mára viszont a cenzúra vált azzá. Frank Furedi úgy látja, az egyetemi élet korlátok közé szorítása egyszerűen szembe megy a felsőoktatás alapgondolatával. A kérdés csupán az, hogy akkor mégis miért nem szólalnak fel ellene a diákok? Valószínű azért, mert sokan nem mernek beleállni a vitába, félnek az esetleges megbélyegzéstől, így jobb híján inkább az öncenzúrát választják. Az összes negatív fejlemény között talán ez utóbbi a legaggasztóbb: sokan már attól is félnek az egyetemeken, hogy kimondják azt, amit valójában gondolnak.

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás