Brahminok és suttogók: bevándorlásvita Ausztráliában

2018. szeptember 26. - Danube Institute

ausztralia111.jpg

„Fontos, hogy az Ausztrália sorsát érintő kérdéseket közösen és nyilvánosan vitassuk meg. A suttogás nem elég" – írja Katharine Betts szociológus a The Sydney Morning Herald-ban megjelent véleménycikkében.

A ReachTel ausztrál közvéleménykutató cég felmérése alapján a szavazók 63 %-a szeretné, ha csökkentenék a Sydney-be érkező bevándorlók számát. Egy másik közvéleménykutató intézet, a The Australian Population Research Institute (TAPRI) kutatása alapján a tavalyi évben a választópolgárok 54 %-a támogatta, hogy mérsékeljék a migráció mértékét.

Ez alapján nagy számban vannak azok, akik megkérdőjelezik Ausztrália migrációs politikáját. A politikusok mindezek ellenére ragaszkodnak a bevándorlók által nyújtani vélt gazdasági növekedéshez.

Mind a koalíciós pártok, mind a Munkáspárt támogatja a pénzügyminisztérium törekvéseit az ország GDP-jének növelésére. A célt mindenáron el akarják érni, nem számít, hogy ennek ára túlnépesedés és megfizethetetlen lakásárak lehetnek, ugyanis az üzleti érdekeltségű lobbistáknak érdeke, hogy minél többet profitáljanak az egyre növekvő helyi piacnak köszönhetően.

A legnagyobb gond, hogy a témával kapcsolatban nem folyik nyilvános diskurzus. De vajon mi ennek az oka?

A bevándorlással kapcsolatban azért nem mernek a pártok nyílt vitákba belefolyni, mert félő, hogy ez megsértené a társadalmilag elfogadott udvarias diskurzus kereteit. Thomas Pikkety francia közgazdász brahmin osztálynak nevezte el az értelmiségi véleményvezér csoportot, amely egy adott társadalomban meghatározó − az elnevezés az indiai kasztrendszer legfelsőbb kasztjának tagjaira utal.

Ez a brahmin osztály Ausztrália vonatkozásában olyan baloldali értelmiségieket jelent, akik megalapozták és fenntartják azt a véleményt, miszerint a migrációról folytatott vita nem kívánatos, mert ez a rasszizmus megnyilvánulása, ezzel megakadályozván nyilvános vita kialukálást ebben a kérdésben.

A TUPRI felmérésében szerepelt a következő kérdés: „Egyetért Ön azzal, hogy az olyan személyeket általában rasszistának ítélik, akik elítélik a nagymértékű bevándorlást?”

A megkérdezettek 65%-ának igen, 26%-ának nem, 10%-nak pedig „nem tudom eldönteni” volt a válasza. Ezután az igennel felelőket megkérdezték, hogy szerintük a migrációt szkeptikusan szemlélők tényleg rasszisták-e. Az egyetértő válaszolók, akik 20%-ot tettek ki, a (rasszizmus elleni) „őrző” elnevezést kapták. Sokan kitérően válaszoltak, ők lettek a „fenyegetettek”. A nemmel válaszolók lettek a „bátrak”, a kérdést eldönteni nem tudók pedig a „megzavarodott” jelzőt kapták.

Ezután a következő kérdést kapták a felmérésben részt vevők: „Előfordult-e már Önnel, hogy kényelmetlennek érezte volna megkérdőjelezni a bevándorlás szükségességét barátai vagy munkatársai körében?"

A „fenyegetettek” közül sokan igennel válaszoltak, mert szerintük az emberek rögtön rosszra gondolnak, ha valaki szkeptikusan áll ehhez a témához. A helyzet iróniája, hogy amikor az eredményeket végzős egyetemisták csoportján vizsgálták, a „fenyegettek” aránya 37%, míg az őrzőké csupán 26% volt.

A kutatás továbbá kimutatta, hogy a válaszadók 65%-a szerint a migrációról szóló vita tabunak számít, ezért sem alakulhat ki róla érdemi diskurzus. Ezáltal a brahminok hangos véleményvezér, de kisebb számú csoportja nem hagy teret az eltérő véleményű ,úgynevezett „suttogók” nagyobb csoportjának.

A cikk szerzője szerint az igazi rasszizmus elleni kiállás fontos dolog, azonban nagy problémát jelent, hogy a bevándorlás elleni bármilyen kritikát rögtön rasszizmusnak bélyegzik meg.

Szemlézte: Balogh Zita