Hitrendszerré vált a kortárs liberalizmus

2018. július 11. - Danube Institute

liberal.jpg

2013-ban jelent meg Fred Siegel amerikai konzervatív politikakutató Lázadás a tömeggel szemben – hogyan ásta alá a liberalizmus a középosztályt? c. könyve. A könyv új megközelítésből mutatja be a modern amerikai liberalizmus történetét, és most öt évvel a könyv megjelenése után a Spiked újságírója arról kérdezte Siegelt, milyen változásokat lát a könyv megjelenése óta. Rod Dreher nyomán a Spiked interjúját szemlézzük a The American Conservative oldaláról.



Rod Dreher, a The American Conservative szerzője kijelenti: azt tartja a populizmus legfőbb hátulütőjének, hogy könnyen átfordulhat a kiválóság elutasításába – míg a liberalizmusénak, hogy hajlamos a nem-elitek nézeteinek megvetésére.

Ezért tartja fontosnak az interjút, melynek központi témája, hogy változóban az amerikai baloldal vezéreszméje: a gazdasági szolidaritás elve kezd háttérbe szorulni az identitáspolitikai kérdések mellett.

Fred Siegel a konzervatív beállítottságú, várospolitikát és politikai kérdéseket kutató Manhattan Institute of Policy Research vezető munkatársa, a manhattani Cooper Union magánegyetem oktatója. Cikkei számos lapban jelennek meg, mint pl. a The New Republic, The Atlantic Monthly, Commonwealth, illetve heti rovata van a The New York Postban. Tősgyökeres New York-iként számos publikációja kapcsolódik a városhoz, és politikai tanácsadóként is működött több jelölt mellett is.

Siegel kifejti, hogy nézete valóban szembemegy azzal a jellemző narratívával, miszerint a New Deal óta töretlennek tekinthető a liberalizmus uralma. Szerinte a liberalizmus Obama megválasztásával elérte politikai csúcsát. A '60-as években született Obama annak a liberalizmusnak a vezéralakja, amely megindult a szakadék felé, Obama pedig épp arra vezette tovább. Amikor az hallja, hogy az Obama-adminisztráció mentes volt a nagyobb botrányoktól, arra hívja fel a figyelmet, hogy ez csak azért igaz, mert a mainstream sajtó Obama-párti volt, ezért elhallgatták az ilyen eseteket. A külpolitikájának sikerességét pedig szerinte nem az iráni atomcsend-egyezménnyel, hanem a félmillió szíriai halottal érdemes mérni.

Az interjúban arról is szól, hogy az amerikai liberális elit egyre kevésbé érzi sajátjának az Egyesült Államokat, sőt, egyre inkább távolságot tart a saját társadalmától és inkább a globális elit felé közeledik. Ezzel együtt pedig elismeri Trump politikai érzékét, hiszen ő volt az egyetlen jelölt, aki komoly veszélyét látta a globalizációnak és a bevándorlás kérdésének, és helyesen mérte fel, hogy mekkora hiba volt beengedni Kínát a Kereskedelmi Világszervezetbe.

Collins kérdésére, hogy mi lehet a liberális válasz Trump megválasztására, Siegel onnan közelít, hogy a liberalizmus az utóbbi időben vallásos jelleget öltött, és mára már nem annyira politikai nézetet jelent, mint inkább egy hitrendszert, melyre hívei mint a (vallásos értelemben vett) kegyelem forrására tekintenek.

Mert tény, hogy Trump is téved kérdésekben, de a trumpizmussal el lehet vitatkozni. A kortárs liberálisokkal azonban sokkal nehezebb párbeszédet folytatni kérdésekről, hiszen aki tárgyi tévedésekre hívná fel a figyelmet, arról úgy érzik, megkérdőjelezi ezt a fajta „felkentségüket”.

Szemlézte: Ottlik Domonkos