Vége a katolikus Írországnak?

2018. május 20. - Danube Institute

ir_abortusz.jpg

Az ír választók népszavazáson döntenek arról, hogy törvényesítsék-e a terhesség-megszakítást, ez pedig a katolikus Írország végét jelentheti – írja Crawford Gribben az American Conservative-ban megjelent véleménycikkében.

Május 25-én az ír választópolgárok a referendumon arról mondanak véleményt, hogy visszavonják-e az Ír Köztársaság alkotmányának, 1983-ban meghozott, nyolcadik alkotmánymódosítását, amely csak abban az esetben teszi lehetővé az abortuszt, ha közvetlenül a leendő édesanyák élete múlhat az abortusz szükségességén.

A közvélemény-kutatások előrejelzése szerint a választók az alkotmánymódosítás eltörlésére fognak szavazni, ezzel pedig a katolikus ír társadalom egyik leginkább meghatározó jellemvonását fogják eltörölni a választók. A szerző szerint a referendum egy korszak végét is jelenti Európában: Írország visszavonulásával Európában egyedül Málta és Észak-Írország kormánya korlátozza egyedül radikális mértékben a terhesség-megszakítás lehetőségét.

Akárcsak Máltában és Észak-Írországban, a jogi hagyományokat Írországban is az ország elsőszámú vallása határozta meg. Az 1937-ben elfogadott ír köztársasági alkotmány az egyik leginkább keresztény természetű politikai dokumentum, amelynek preambuluma is a Szentháromságra és Jézus Krisztusra hivatkozik, nem pedig a népre, mint például az Egyesült Államok alkotmánya.

A szerző megjegyzi, hogy az ír alkotmány mély vallásossága ellenére alkalmazkodott a politikai környezethez, de ezt olyan kontextusban tette, ami nem kérdőjelezte meg a katolikus egyház társadalmi státuszát. A keresztény Írország egyik legmeghatározóbb momentuma volt, amikor II. János Pál pápa 1979-ben Dublinban celebrált szentmisét, melyen 1 millió 250 ezer ember, az ír lakosság harmada (!) vett részt. Az abortuszra vonatkozó alkotmányos tilalmat is nem sokkal ezután, 1983-ban fogadták el.

Az 1980-as évek viszont fordulópontot jelentettek a katolikus ír társadalom történetében, az időszak pedig a katolikus társadalom fénykorának lassú végét vetítette elő. 1993-ban legalizálták a homoszexualitást, melyet a házastársi válás törvényesítése követett 1995-ben. Húsz évvel később Írország lett az első olyan ország a világon, ahol népszavazás útján engedélyezték az azonos neműek házasságát, az LMBTQ-közösség felé irányuló társadalmi támogatottság napjainkban pedig kiemelkedően magas Írországban.

Írország megkésett, de gyors ütemű szekularizációjához több tényező vezetett. Az 1980-as évektől kezdve a nemzetközi média új morális és kulturális alapokat teremtett, ami a liberális eszmék térnyerését eredményezte az ír középosztályban. A legnagyobb sebet viszont a katolikus egyház sorozatos pedofília-botrányai ejtették az egykor mélyen vallásos ír társadalmon. Az ír papság szexuális visszaéléseit az úgynevezett Cloyne-jelentésben összegezték 2011-ben. A jelentést Enda Kenny ír konzervatív képviselő egy 2011-ben elmondott beszéde is magában foglalta, melyben elítélte a Vatikán elitizmusát, zárkózottságát, és a visszaélések kapcsán tanúsított magatartását. A szerző szerint Kenny nyilatkozata a modern ír politika napjainkban is egyik legmeghatározóbb beszéde.

A szerző megjegyzi, hogy ugyan januártól fokozatosan csökken az alkotmánymódosítást eltörölni kívánók aránya a közvélemény-kutatási adatokban, győzelmük így is biztosra vehető. A május végi szavazásra az előrejelzések szerint tömegével érkeznek majd haza az egykor kivándorolt ír polgárok, hogy a módosítás eltörlésére szavazhassanak. Az egykor fontos értékek megtagadásával az ír választók döntése pedig a katolikus Írország végét jelenti – zárja gondolatait a szerző.

Szemlézte: Istrate Dominik