Amerika szövetségesei nem tudják helyettesíteni Amerikát

2018. február 21. - Danube Institute

kongresszus.jpg

„Ha Amerika cserbenhagyja a liberális világrendet, vajon az képes lenne fennmaradni?” – erre a kérdésre próbál választ adni Hal Brands a Bloombergben megjelent publicisztikájában.

A szerző szerint az Egyesült Államok vezető szerepének visszaszorulásával annak valamennyi prominens szövetségese – köztük az Európai Unió, Japán és Ausztrália is – próbálja megelőzni a nyugati világrend kudarcát, mindazonáltal erőfeszítéseik legjobb esetben is csupán átmeneti jellegűek lehetnek.

A szerző felhívja a figyelmet, hogy a Trump előtti elnökök több generációja is kiemelt jelentőségűnek tekintette egy olyan, geopolitikailag stabil, gazdaságilag nyitott és ideológiailag liberális világrend támogatását, amely az érdekérvényesítés formájaként lehetővé teszi Amerika számára, hogy biztonságos, virágzó és szabad maradjon azáltal, hogy „segít más országokat biztonságossá, virágzóvá és szabaddá tenni”.

Azonban úgy tűnik, hogy Trump a legfőbb tanácsadóinak – Rex Tillerson külügyminiszter és James Mattis védelmi miniszter – erőfeszítései ellenére sem támogatja ezt az elképzelést. Zaklatta az Egyesült Államok legfőbb szövetségeseit, globális jelentőségű kereskedelmi megállapodásokból hátrált ki, semmibe vette a demokratikus és emberi jogi normákat, továbbá olyan országokkal keresett kapcsolatot, mint Oroszország, amely leginkább fenyegeti az amerikai érdekeket és értékeket.

„Szerencsére, Amerika legszorosabb szövetségesei nem nézték tétlenül ezt a baljós fordulatot” – írja Brands, utalva a nyugatbarát országok közelmúltbeli gazdasági és politikai intézkedéseire. Japán és Ausztrália képes volt olyan formátumban megújítani a Trump által korábban támadott Transz-csendes-óceáni Egyezményt (TTP), hogy az amerikai elnök újra fontolóra vette, hogy országa részt vegyen az egyezményben. Japán és az Európai Unió hasonló jelentőségű kereskedelmi megállapodást hozott tető alá.

Ami a globális biztonságot illeti, Franciaország és Japán hamarosan közös hadgyakorlatokat fog végrehajtani a Dél-kínai-tengeren a kínai katonai kihívásokra adott válaszként. Mindeközben az Unió – német és francia vezetéssel – ambiciózus terveket fogalmazott meg a védelmi együttműködés területén. A világ országai pedig továbbra is folytatják a klímavédelmi együttműködést annak ellenére, hogy Trump kiléptette országát a párizsi klímaegyezményből.

Ugyan mindezen intézkedések erősítik azt liberális világrendet, amelyet korábban Washington érvényesített a leginkább, nem lehetnek tartósak. Brands szerint sem a nyugati világrend, sem pedig az Egyesült Államok gyarapodhat erős amerikai elkötelezettség nélkül, ennek pedig három fő oka van.

Először is, az USA szövetségesei lehet, hogy megvédik a liberális világrendet, de ezt nem feltétlenül úgy teszik, hogy kedvező lesz majd Amerika számára. A szerző az újratárgyalt Transz-csendes-óceáni Egyezménnyel próbálja szemléltetni a szövetségesek erőfeszítéseit: egy új TPP, amelyben az amerikai gazdasági szereplők nem vesznek részt, versenyhátrányt jelent az Egyesült Államoknak.

Másodszor, Trump meghátrálása nem csupán Amerika demokratikus szövetségesei számára nyit teret a világpolitikában, hanem olyan autoriter hatalmaknak is, mint Kína, amelynek gyakran ellentétesek a globális érdekei az Egyesült Államokkal, elsősorban gazdasági kérdésekben.

Harmadszor pedig, az Amerika nélküli nyugati szövetség teljesítőképessége meglehetősen korlátozott. Ez pedig mind katonai, mind gazdasági tekintetben érzékelhető: az európai védelmi együttműködés még minden bizonnyal hosszú idáig fennálló bizonytalansága miatt Európa folyamatosan amerikai támogatásra fog szorulni, a szabadpiac érvényesülése a kereskedelemben pedig nehezen képzelhető el, ha a világ két legerősebb gazdasága – az Egyesült Államok és Kína – protekcionista gazdaságpolitikát folytat.

Mindezt összegezve, Amerika szövetségesei időt szerezhet Washington számára, hogy az újra visszatérjen a világpolitika asztalához, de ennél többet igazából nem tehetnek – zárja cikkét a szerző.

Szemlézte: Istrate Dominik