Amerikai focivita: hazaszeretet parancsra?

2017. október 02. - Danube Institute

amerikaifoci.jpg

„Értelmetlen megparancsolni az embereknek, hogy álljanak vigyázzban a himnusz alatt, mivel a cselekvés kötelező jellege aláássa a szólásszabadság lényegét” – állítja David French, a National Review újságírója, reflektálva ezzel azokra az NFL játékosokra, akik tiltakozásukként az utóbbi hetekben térdet hajtottak a himnusz alatt ahelyett, hogy felállva szívükre tették volna kezüket. Az eset nagy port kavart az Egyesült Államokban és Donald Trump is kifejezte véleményét az ügyben.

Az Egyesült Államok – érvel a szerző – akkor lehet jobb ország, ha a szólásszabadságot nemcsak a kormányzat védi, hanem a kultúra is értékeli ezt az alapvető jogot. A szólásszabadság a legfontosabb alapjog, mivel ennek segítségével tudjuk felismerni és megállapítani az alkotmányba ütköző tetteket, cselekedeteket, s ha ezt nem tudnánk szabadon megtenni, igen nehéz lenne fenntartani a nemzet szabadságát.

French szerint ebből következik az a fontos alapvetés, hogy az amerikaiaknak toleránsabbnak kellene lenniük az eltérő vélemények felé akkor is, ha ezek a vélemények hamisak és sértők számukra. Azokat az embereket, akik sértő vagy tévedésen alapuló meggyőződéssel rendelkeznek, próbáljuk inkább meggyőzni az igazunkról ahelyett, hogy elnyomnánk és cenzúráznánk a tőlünk eltérő véleményeket.

A szerző történelmi példával támasztja alá állításait: 1942-ben, miután az USA belépett a II. világháborúba, Nyugat-Virginia oktatásügyi hivatala elfogadta azt a javaslatot, ami az iskolákban a napi rutin részévé tett volna a zászlóhoz történő szalutálást. Háborús helyzetben fontos nemzetegyesítő szerepe van a patriotizmusnak, melyet indokolt lehet megtámogatni néhány hasonló intézkedéssel.

Azonban egy kisebb Jehova tanúi csoport megtagadta a zászlóhoz való tisztelgést és ezért készek voltak vállalni a következményeket is. Annak ellenére, hogy patrióták voltak, hitük és lelkiismeretük nem engedhette meg ezt a fajta szalutálást. Az ítéletben azonban a Legfelsőbb Bíróság a szólásszabadság elvei mentén hozta meg döntését és kijelentette, hogy az Alkotmány szerint egy tisztviselő sem állapíthat meg kötelezőnek tekintendő szokásokat politikai, nemzeti, vagy vallási értelemben. Az elképzelés, hogy a patriotizmus kényszerítés nélkül nem virágzik, nem tenné vonzóvá az Egyesült Államok intézményeit a szabad emberek számára.

Más szóval – állítja a szerző – a patriotizmus lényege abban áll, hogy az állampolgár szabad akaratából választja azt, hogy felállva tiszteleg a zászlóhoz, és a kormányzat nem kényszerítheti arra az embert, hogy meghazudtolja a saját lelkiismeretét. Ilyen értelemben pedig az is megengedhetetlen, hogy az állam magánvállalatokat próbáljon rávenni arra, hogy cenzúrázzák munkavállalóik véleményét – utalva ezzel arra, hogy Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke a sajtóban többször utasította az NFL elnökét arra, hogy a himnusz alatt térdelő focistákat részesítse valamiféle retorzióban.

A szerző azonban meglepőnek tartja, hogy Trump nyilatkozatának rendkívül magas támogatottsága van a politikai skála jobb oldalán. Többek közt azért tartja elkeserítőnek a jobboldal helyeslését, mert egy hasonló esetben – mikor egy coloradói cukrászdában a cukrász vallására hivatkozva megtagadta egy olyan torta elkészítését, amely propagálta volna az akkor még törvényben nem engedélyezett melegházasságot – ezek az emberek teljes mellszélességgel a szólásszabadság oldalán állnak ki.

French többször hallotta a konzervatív oldal részéről azt a véleményt, hogy cenzúrára és az eltérő vélemények elnyomására cenzúrával kell válaszolni. A szerző azonban úgy gondolja, hogy ez a fajta álszentség és ellentmondásosság nem lehet megengedett. Sem a bal-, sem a jobb oldal nem folytathatja tovább a nekik nem tetsző vélemények elnyomását, és az elnök részéről is elutasítandó ez a magatartás.

„Szeretném állva látni azokat a futballistákat a himnusz alatt” – írja a szerző. „Szeretném a szívükön látni a kezüket. De mindezt úgy szeretném látni, hogy szeretetből, nem pedig félelemből teszik. Mert mindaddig, míg ez a félelem jelen van, az állva maradás nem jelent semmit, csupán üres győzelmet egy olyan kultúrháborúban, ami darabokra fogja tépni ezt a nemzetet.”

Csepregi Dávid