A szegregáció Amerikája

2017. május 12. - Danube Institute

szegregacio.jpg

Az Egyesült Államoknak hosszú időbe tellett, mire hajlandó volt kezelni a fekete lakosainak helyzetét és jogait. Carl Paulus a feketék szegregációjának folyamatáról, az állam meghatározó szerepéről és az amerikai polgárháború utáni társadalmi egyenlőtlenségről fejti ki gondolatait Richard Rothstein „The Color of Law” című könyvét alapul véve.

A „Törvény színe” a XX. század elejének Amerikájában egy afroamerikai férfi útkeresését mutatja be, aki San Franciscóban igyekszik munkát találni a jobb élet reményében, azonban folyamatos akadályokba ütközik a bőrszíne miatt. Az író célja a művel, hogy „fontolóra vegyük, amit kollektíven véghezvittünk, és – a kormányunk nevében – felelősséget vállaljunk érte”.

Számos tudós gondolja úgy, hogy ez a könyv valami egyértelmű jelentést hordoz magában, amely ritkán válik diskurzus tárgyává. Szerintük a fekete amerikaiak közül az újonnan érkezett bevándorlók hasonló gazdasági helyzetbe kerültek, mint az amerikai polgárháború leszármazottai. Eszerint az afroamerikaiak maximum néhány évtizede vesznek részt teljesen az amerikai kapitalizmus körforgásában. Carl Paulus szerint Rothstein munkája rámutat arra, hogy az embereknek nagyobb szkepticizmussal kell fogadni a hatalom lépéseit, amely a társadalmi harmónia és fejlődés nevében tesz lépéseket.

Rothstein aprólékosan szemlélteti könyvében az olvasóval, hogy a helyi és szövetségi szintű hatóságok milyen hatékonyan működtek együtt a szegregált kerületek létrehozásában. Az író több példával is alátámasztja, hogy a származási alapú diszkrimináció azon a régóta vallott elképzelésen nyugszik, amely a fekete és fehér amerikaiak természetből fakadó ellenszenvén alapul. Ez az egymástól való félelem és sztereotípia hosszú időn keresztül legitimitást adott a politikusoknak, hogy megszilárdítsák hatalmukat.

Carl Paulus kiemeli, hogy a Törvény színe pontosan rámutat az „amerikai álom” megvalósulásának tényezőire. Egyfelől az egykori telepesek – akik földet birtokoltak, és az tovább szállt a következő generációra –, másfelől a gyárakban dolgozó bevándorlók – akik így biztosították gyerekeiknek az egyetemi továbbtanulást – járultak hozzá az amerikai álomhoz. Az emberi jogok megerősítésének kudarcait pedig azon feketék szenvedték el leginkább, akik újonnan érkeztek a fehérek lakta negyedekbe, pedig az amerikai polgárháború utáni alkotmánymódosításoknak éppen az volt a lényege, hogy a rabszolgaság és diszkrimináció jelenségét kivonják a társadalomból.

Paulus szerint manapság a konzervatívok támogatják azt az elképzelést, miszerint a kormány hatalmának korlátozottnak és megosztottnak kellene lennie. Úgy véli, a „városi konzervativizmus” – amely a személyes szabadság megerősítésén és egyenlő esélyek megteremtésén alapul – lehet az a központi eszme, amely mentén egy egészséges demokráciát alakíthatnak ki az amerikaiak. Rothstein, a Törvény színe szerzője úgy véli, hogy a modern szegregációhoz nem a „természetes fejlődés” és nem is a szabadpiac vezetett. Szerinte a szegregáció egy előre eltervezett jelenség volt, ugyanis a kormány nagy szerepet vállal abban, hogy hol alakítjuk ki az életünket, hogyan finanszírozzuk a lakhatásunkat, és nagyban hozzájárult a feketék hátrányos helyzetéhez is.

A Törvény színe végül rámutat arra, hogy mi történik abban az esetben, ha az amerikaiak elvesztik az élethez, szabadsághoz vagy a boldoguláshoz való természetes jogukat.

Szemlézte: Pastrovics Martin