Danube Institute Blog

Új idők várnak Olaszországra is

2016. december 16. - Danube Institute

matteo_renzi_1.jpg

A hagyományos olasz politikai erők tévesen hitték azt, hogy a reformok elutasítása ellenére a politikai rendszer sértetlen marad, és az establishment tagjai is megőrzik hatalmi pozícióikat. Azonban ennek ellenkezője történik Olaszországban, írja Antonia Colibasanu és Jacob L. Shapiro a Geopolitical Futures honlapján.

„Két fontos szavazást tartottak Európában. Ausztriában a jobboldali államfőjelölt 7,2 százalékos szavazatkülönbséggel vesztett. (…) Ez majdnem földcsuszamlást jelent, azonban még mindig vereség az államfői pozíció megszerzését célzó nacionalisták számára. Olaszországban a választók a kormányzati reformokat utasították el a népszavazáson. A szavazás inkább Matteo Renzi miniszterelnök kormányzati tevékenységéről szólt, és [a kormányfő] azóta benyújtotta lemondását”, írja a szerzőpáros.

Az elemzés szerint az olasz referendum három problémát jelent. Az első az Európai Unió lassú decentralizációjának folytatódása. A második az ország kormányával illetve az EU-val szemben való nyílt szembe helyezkedés. A harmadik probléma az, hogy az eurózóna harmadik legnagyobb gazdaságával rendelkező országban kezdődött meg egy jelentős politikai paradigmaváltás. Az Olaszországban jövőre tartandó választásokon nem biztos, hogy az ún. establishment-pártok meg tudják őrizni hatalmi pozícióikat. Komoly kihívást jelentenek a nemzeti érdekeket előtérbe helyező gazdaságpolitikát és az ország EU-kapcsolatainak felülvizsgálatát követelő politikai erők, többek között az Északi Liga, vagy az Öt Csillag Mozgalom.

A népszavazás eredménye az utolsó olyan esemény idáig, mely az öreg kontinensen növekvő népszerűségre szert tevő jobboldali pártok térnyerését mutatja. A Szenátus létszámát és erejét csökkentő és a központi kormányzat hatalmát erősítő reformok elutasítása olyan nyilvánvaló volt, hogy a „kormány a szavazás előtt felkészült rá és elkezdte a következmények kezelését tervezni.” A miniszterelnöki tisztségét a referendum eredményéhez kötő Renzi „remek lehetőséget adott a nacionalista pártok számára befolyások érzékeltetésére”.

A szerzőpáros szerint Olaszország egy bankválság kellős közepén van. A döntéshozatal egyszerűbbé tételére előterjesztett reformok egyben a bankszektor nehézségeinek időben való orvoslását is célozták. A befektetői hangulat kritikus pontot jelent az olasz bankszféra számára. „Habár a nem teljesítő hitelek [non-performing loans, NPLs] száma a tavalyi évben nem nőtt, és a bankok elkezdtek egy rekapitalizációs folyamatot a további konszolidációért annak érdekében, hogy csökkentsék a költségeket, a bankszektor továbbra is gyenge marad.”

Az Unió és Olaszország több mint két éve tárgyalásokat folytatnak az olasz gazdasági problémák megoldására vonatkozóan. Az elemzés kiemeli, hogy a népszavazás nem csak központi kormányzat átalakítására vonatkozó vágyról szólt, hanem üzenet is, miszerint Olaszország „nem fogja elfogadni a német módszereket vagy a Brüsszelből érkező utasításokat arról, hogyan kellene az ország pénzügyi és gazdasági nehézségeit orvosolni”.

A cikk szerint az olasz kormány elébe ment az Európai Bizottsággal való tárgyalásoknak. Az Európai Központi Bank által végrehajtott pénzügyi piaci intervenció a referendum elutasítására adott rövid távú válasz része lenne. A szerzők más forrásokra hivatkozva azt írják, az EU rugalmas lenne egy, a Monte dei Paschi banknak nyújtandó mentőcsomag feltételeinek megszabásával kapcsolatban annak érdekében, hogy az egész olasz bankrendszerre kiterjedő kárt elkerülhető legyen.

Az olasz bankválság az ország hagyományos politikai erőinek válságát is jelenti. A szerzők úgy látják, hogy a népszavazás két oldalról aláássa az establishment pártok legitimációját: egyrészt a szavazáson nemmel voksolók részéről, másrészt pedig a Brüsszelben az olasz kormánnyal tárgyalásokat folytatók részéről. „Minden tekintet az Öt Csillag Mozgalomra szegeződik, mely más pártokkal egyetemben támogatja egy nem kötelező erejű, Olaszország eurózónában maradásáról szóló népszavazást.”

A Renzi-kabinet távozását követően ügyvivő kormány veszi át a stafétabotot. Az olasz gazdaság iránt táplált (befektetői) bizalmatlanság növekedni fog, mely az államadósságot magasabb kamatlábakkal fogja terhelni. Matteo Renzi reformjavaslatainak leszavazása a cikk szerint részben a 2008-as pénzügyi válság eredményeként kialakult magas munkanélküliséggel és más, hasonló társadalmi problémákkal magyarázható. A megszorító intézkedések és a lassú gazdasági talpra állás a társadalom és a tradicionális politikai elit eltávolodását eredményezte. Ennek az üres térnek a révén tudtak az establishment-ellenes, populista és nacionalista pártok a politikai színtéren megjelenni.

A szerzőpáros szerint Renzi lemondását követően megtartandó jövő évi előrehozott választásokon lehetséges, hogy a hagyományos erők veszíteni fognak, és a jobboldali radikális pártok kerülnek hatalomra. Az olasz kormányfő hivatalából való távozása nem a végét jelenti egy politikai felfordulásnak – épp ellenkezőleg, a kezdetét.

Szemlézte: Árpási Botond

süti beállítások módosítása