Újabb pofont kaphat a Turnbull-kormány Ausztráliában

2016. április 26. - Danube Institute

kenguru.jpg

Előrehozott választásokra kerülhet sor Ausztráliában, miután a törvényhozás felsőháza kétszer is elutasította a kormánypárt törvénytervezetét, amely egy, a szakszervezetek működésének felügyeletét végző bizottságot hozna létre. A júliusi választásokon Malcolm Turnbull kormánya megerősítheti pozícióját, ám az ellenzék szereplése jelentősen befolyásolhatja a jelenlegi politikai helyzetet.

Április 18-án az ausztrál miniszterelnök megerősítette az előrehozott választásokkal kapcsolatos terveket, miután a törvényhozás felsőháza elutasította a Képviselőház által elfogadott jogszabálytervezetet. A kormánynak a Szenátus nyolc független tagja közül hatnak a támogatását kellett volna bírnia, hogy az előterjesztést elfogadják. Habár a felsőházi vitát több naposra tervezték, az egyes álláspontok hamar kialakultak és a tervezetet gyorsan leszavazták. Az előterjesztés, amely visszaállított volna egy bizottságot az építőipari szakszervezetek tevékenységének felügyeletére (Australian Building Commission and Construction Commission, ABCC), 36-34 arányban lett leszavazva a szövetségi felsőházban.

Ezt követően Turnbull Michaelia Cash Foglalkoztatási Miniszterrel tartott sajtótájékoztatóján úgy nyilatkozott, hogy a költségvetési törvény május 3-i megszavazása után „az a szándékom, hogy megkérem a Főkormányzót, oszlassa fel a parlament két házát” és írja ki a választásokat, „mely terveim szerint július másodikán lesz megtartva”. (Megjegyzendő, hogy a választási szabályokban történő változások, melyek az ún. „mikro pártok” szenátorainak kedvezőtlenek, július elseje előtt nem lépnek életbe.)

Az ausztrál alkotmányos szabályozásban szerepel, hogy miután a Szenátus kétszer is visszaküldött egy jogszabálytervezetet, amelyet az alsóház már megszavazott, lehetőség van előrehozott választások megtartására (ez az ún. double dissolution election). Habár főként a politikai válsághelyzetek feloldására szolgál, a gyakorlatban ezt az alkotmányos megoldást a kormánypártok arra használták, hogy a választások nyomán előnyre tegyenek szert, megerősítsék bázisukat támogatóik körében. Hasonlóképp alakulhatnak az események a mostani helyzet nyomán is, hiszen Turnbull népszerűségének az utóbbi időben csökkenő tendenciáját állíthatja meg, illetve stabilizálhatja politikai pozícióját.

A kormánypárt választási kampányában várhatóan önmagát, mint a gazdasági átalakulások levezénylőjét fogja beállítani, mely egyedül képes az ausztrál gazdaságot a „bányászati boom” korszakán keresztül a gazdasági növekedés új szakaszába vinni. Erre utal Malcolm Turnbull egy sajtótájékoztatón tett kijelentése, miszerint „az ausztrálok tudják, hogy bízhatnak a koalícióban (…). A munkahelyek erőteljes növekedését látjuk. 300 000 tavaly. 26 000 előző hónapban. Erőteljes GDP-növekedés. Növekvő üzleti bizalom.”

A legnagyobb ellenzéki párt, a Labor elsősorban az egyes emberek érdekeit szem előtt tartó kampányt folytathat, az egészségügy, az oktatás valamint a nemzetépítés előtérbe helyezésével. Habár a jelenlegi miniszterelnök egyértelműen vezeti a népszerűségi listákat, jelentős támogatást veszített az utóbbi időben, főként a Labor vezetője, Bill Shorten javára. Az ellenzékieknek 21 mandátumot kell szerezniük, hogy kormányra kerüljenek. A pártelnök egy, a hét elején tartott pártgyűlésen azt mondta, hogy a jelenlegi kormánynak „Turnbull népszerűségén kívül nincs semmije”. Hozzátette, az ő döntésük, hogy kormánypártként vagy ellenzékben akarják-e megvívni a „polgárháborút”.

Árpási Botond