Új-Zéland sem mentes az offshore-botránytól?

2016. április 20. - Danube Institute

uj_zeland_dollar.jpg

A nemrégiben kiszivárgott Panama-papírok ügyében John Key új-zélandi miniszterelnök úgy gondolja, országának nincs oka félnie attól, hogy annak hírneve bármilyen csorbát szenvedhetne. Azonban nem mindenki kezeli ilyen nyugodtan a helyzetet, sőt, többen megkérdőjelezték a kérdéskört szabályozó törvények hatékonyságát és tisztaságát, és egyenesen az offshore mennyországok egyikének nevezték Új-Zélandot.

A panamai központú Mossack Fonseca ügyvédi iroda április elején kiszivárogtatott dokumentumai körül kirobbant offshore-botrány világszenzációt kavart, hiszen ekkora adatállomány nem került eddig napvilágra. A 11,5 millió papír mutatja, hogy egy globális iparágról van szó, amelyet a politikusoktól a bűnözőkön át hírességek és milliárdosok is használnak. Nem valószínű, hogy az affér előidézi az adóparadicsomok a felszámolását, de az idő előrehaladtával folyamatosan újabb és újabb részletek kerülnek napvilágra: 60 ezer feljegyzésről úgy tartják, hogy kapcsolódnak Új-Zélandhoz.

Az átláthatóságért és a korrupció megfékezéséért felelős új-zélandi Transparency International (TINZ) elnöke, Suzanne Snively szerint az országban „nincs átlátható mechanizmus” arra, hogy jelentsék a gyanús tevékenységeket. Nincs meg a bizalom a bűnüldöző és adóhatóságok felé, és azt sem lehet tudni, mennyi pénz van a birtokukban vagy ki profitál a használatukból. „Azonnali és jelentős lépéseket kell tenni a kormánynak, hogy demonstrálja a világ vezetőinek, hogy szűkebbre kell szabni a feketén szerzett alapokat és jövedelmeket”  ̶  mondta Snively.

Megjegyzése azon az értékelésen alapszik, amelyet a TINZ készített 2013-ban, és melynek kapcsán Snively változtatásokat is javasolt a vagyontörvények terén, de végül ignorálták a javaslatokat. A jelentés a következőket állapította meg: „Nem követelmény az engedély megléte ahhoz, hogy bárki regisztráljon vagy alapítson magáncéget az országban, ezzel megnyitva a kaput az esetleges bűnözői magatartás előtt.” Emellett nincs vagyonalap-regisztráció és gyenge az ellenőrzés, ami lehetővé teszi a tényleges tulajdonosok, bankszámlák és más vagyontárgyak elrejtését. Snively felhívta a figyelmet a látszatvállalatok és vagyonalapok felállításának gyakoriságára, amelyek segédkeznek „korrupt és illegális tevékenységekben, beleértve az adócsalást és a pénzmosást is”.

A kérdést nem csupán az ellenzék, illetve a TINZ tartotta aggodalmasnak, de Sir Don McKinnon, Új-Zéland volt miniszterelnök-helyettese, valamint korábbi külügyminisztere is csapásnak nevezi az ügyet. Veszélyben érzi az állam jó hírét és befolyását: „Új-Zéland kereskedelme alapvető tényező a boldogulásunkhoz és az országunk lakóinak jólétéhez. Ez nagyrészt a hírnevünkre támaszkodik.”

Key miniszterelnök azonban elutasította az ellenzék azon állítását, hogy az ország egy adóparadicsom volna. Elmondása szerint az információk teljes mértékben napvilágra kerülnek, a vagyonalap-szabályokat az OECD világosan lefektette, a rendszer átlátható és tiszta. Szerinte ez a legkevésbé korrupt ország a világon.

Új-Zéland egyébként nemrégiben csatlakozott egy munkacsoporthoz, mely tevékenységének célja a Panama-papírok leleplezése világszerte. Az OECD adóügyekkel foglalkozó hálózatának (JITSIC) rendkívüli ülésén John Nash stratégiai menedzser képviselte az országot. A hálózat tagjai megállapodtak abban: szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy maximalizálják az információáramlást és -cserét. Fontos, hogy felelősséget vállaljanak olyan illegális cselekményekkel kapcsolatban, mint amiket a Mossack Fonseca részéről láthatott a világ. A fórum célja, hogy a folyamat „olyan hamar meginduljon, amilyen hamar csak lehet” – mondta Nash.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy azok az új-zélandi adóalanyok, amelyek nem tesznek eleget az adótörvényeknek, leplezzék le magukat önként és ne várják meg, amíg sokkal keményebb intézkedésekkel kell szembenézniük a későbbi azonosítás során.

Mészár Kata