Brexit: szabad-e vitázni az EU-tagságról?

2016. március 09. - Danube Institute

brexit_3.jpg

A Brit Kereskedelmi Kamara (BCC)  vezére, John Longworth lemondott posztjáról, miután nyilvánosan támogatta egy nyilatkozatában az Európai Unióból való kilépést. Döntésének önálló meghozatala kapcsán eltérőek a vélemények a politikai közéletben. Jól érezhető, hogy az Egyesült Királyságban a referendumhoz közeledve egyre inkább forrósodik a levegő: a BBC műsorszolgáltató egy nyilvános vita ötletével is előállt.

Longworth és a BCC közötti összeférhetetlenség alapját az képezte, hogy a csoport hivatalosan a semlegesség mellett foglal állást, viszont felröppentek olyan hírek, hogy Longworth valójában külső nyomás hatására távozott székéből. A kamara nyilatkozata szerint „minden képviselőnek megvan a joga a személyes politikai nézetekhez, olyan dolgok kapcsán, amelyek kulcsfontosságúak napjainkban”. Azonban azt is hangsúlyozták: az nem megengedett, hogy ezeket az állásfoglalásokat kinyilvánítsák a nagyközönség felé, mivel azt mások az egész szervezet álláspontjaként értelmezhetik. Nora Senior, a szervezet elnöke szerint a lemondás indoka az volt, hogy a semlegességük ne sérüljön, és semmi más tényező nem befolyásolta a döntést.

Az EU-szkeptikusok azonban máshogy látják: szerintük Cameron számlájára írható a lemondás és Longworth az úgynevezett „Fear Projekt” gúnynéven futó anti-Brexit kampány áldozata. Az elnevezés arra a félelemre utal, hogy a kilépést leginkább gátoló tényező a gazdasági rizikó és a biztonság kérdése, ami 43 év EU-tagság után könnyedén veszélybe kerülhet.

David Davis konzervatív képviselő aggályát fejezte ki az üggyel kapcsolatban: szerinte kérdéses, hogy a kormány valóban gyakorolt-e nyomást Longworthra. Ha igen, fennáll a veszélye annak, hogy a továbbiakban üldöztetésnek lesznek kitéve azok az üzleti vezetők, akik a Brexit mellet foglalnak állást.

Chris Grayling, az alsóház vezetője Brexit-pártiként azzal vádolta a Kereskedelmi Kamarát, hogy gerinctelenül kezelik a Longworth-ügyet. Szerinte szégyenletes, hogy nem fogadnak el egy személyes véleményt, miután Cameron is megadta a szabadságot saját minisztereinek. „Az a tény, hogy egy prominens üzleti személyiség felállt és azt mondta: »én hiszek abban, hogy Nagy-Britanniának el kellene hagynia az EU-t«, az egy nézet, amit meg kellene hallgatnunk. Természetesen az az eljárás , amit a BCC választott a lemondás kikényszerítésére, teljesen elfogadhatatlan és bizonyos mértékben szégyent hoz a szervezetre.”

Mervyn King, a Bank of England egykori vezetője nem deklarálta álláspontját a Brexit-ügyet illetően; viszont azt mondta: a BCC-nek életbevágóan fontos szerepe van az érvek felsorakoztatásában, a főszereplők ugyanis nem képesek világosan és tárgyilagosan kifejteni a pro és kontra tényezőket. Számára ez a véleménynyilvánítás segítséget jelent annak eldöntésében, hogy miként szavazzon a nyári népszavazás során.

Boris Johnson, London polgármestere a pro-Brexit kampány legnagyobb szószólójaként pedig így fogalmazott: „Ez nem lehet igaz, hogy ha valaki felvállalja, hogy nem ért egyet egy létesítmény álláspontjával, azonnal szét lesz zúzva a Fear Projekt ügynökei által”. A kilépés kapcsán arról beszélt: „Ez egy olyan szituáció, mint mikor a börtönőr véletlenül nyitva hagyja a börtön ajtaját és az emberek látják a napsütötte tájat. Mindenki hirtelen elkezd civakodni a kinti világ félelmetességéről, (…) pedig az valójában csodálatos lenne”. A polgármester Cameron egyik legnagyobb ellenfelévé vált, noha mindketten a Konzervatív Párt tagjai. Az ellenszenv régóta fennáll, amely a közelgő referendum miatt ki is éleződött kettőjük között. A miniszterelnök szerint Johnson vágya az, hogy a közeljövőben elfoglalja helyét a Downing Streeten, amelyet a megvádolt Johnson teljes mértékben elutasított. A BCC-kérdés kapcsán pedig a kormány szóvivője cáfolta azt, hogy bármiféle nyomást gyakoroltak volna Longworthra kijelentése miatt.

A június 23-i népszavazás során fény derül arra, melyik oldal kampánya volt igazán sikeres. A nézetek nyilvános ütköztetésére a BBC a referendum megtartása előtt, június 21-re egy nagy politikai vita megtartását tervezi, ahol összeeresztené mindkét oldal képviselőjét. Az eseményre a Wembley Arénában kerülne sor: minden oldalról három embert választanának, tehát három a toryktól, a Munkáspártból, az üzleti vezetők közül, a UKIP-ból és még három fő a kisebb pártok közül. Sokak nem tartják jó ötletnek a találkozó megtartását, a nagyszámú és feltüzelt közönség és a vita esetleges kimenetele miatt sem. A pro-Brexit oldal attól tart, hogy a másik fél képviselői gúnyt űznének az élőben közvetített eseményből. Cameron miniszterelnök teljes mértékben elítéli az ötletet és kijelentette, hogy nem hajlandó részt venni az efféle „cirkuszban”.

Mészár Kata