Az illiberális feministák ámokfutása

2015. június 29. - Danube Institute

kirsten_powers.jpg

Az illiberális feministák érvelés helyett az ellenfél elhallgattatásával próbálják megnyerni az ideológiai vitákat. A baloldal ezen része jobb érvek helyett a karaktergyilkosságot és a szexizmus bunkósbotját használja, legyen szó a szövetségi költségvetésről vagy az alkotmányról. Kirsten Powers liberális újságíró, médiaszemélyiség a The Daily Beasten megjelent cikkében ír arról, hogy miként járatja le a feminizmust az illiberális baloldal.

Az angol „mansplaining” szót férfiokoskodásként lehetne lefordítani. Azokra a helyzetekre alkalmazták eredetileg, amikor egy férfi a témáról keveset tudva a női vitapartnerét lekezelően kioktatja. A szó Rebecca Solnittól származik, aki 2008-ban könyve kapcsán írt a jelenségről. A szó viszont azóta az illiberális feministák kedvenc fegyvere lett, írja Powers.

Ezzel a kifejezéssel próbálnak minden olyan férfit elhallgattatni, aki a feminista ortodoxiától eltérő véleményt fogalmaz meg. Például, ha egy abortuszellenes férfi vitatkozik egy abortuszpárti nővel, az kimeríti az eset fogalmát. Viszont, ha egy abortuszpárti férfi egyetért vele, az már nem. Powers több példát is felsorol a közelmúltból. A The Atlantic vádolta ezzel Rick Perry texasi kormányzót, aki Wendy Davis 13 órás obstrukcióját kritizálta. A kormányzó csak annyit mondott, hogy minden élet érdemel egy esélyt, emlékeztetve politikusnőt első gyerekére, aki egy tinédzserkori nem kívánt terhességből született. A New York magazin szerint Ted Cruz republikánus szenátor is a mansplaining bűnébe esett. Ugyanis a politikus egy a második kiegészítésről, azaz a szabad fegyvertartásról szóló meghallgatáson konzervatív álláspontot hangoztatott a demokrata Dianne Feinsteinnel szemben. Majd a Salon.com vádolta hasonlóval a republikánus szenátor Ron Johnsont. Johnson azt nyilatkozta egy helyi lapnak, hogy biztosan meg fognak tudni egyezni a szövetségi költségvetésről az újonc Tammy Baldwin demokrata szenátornővel, miután leültek és előadta az álláspontját, ugyanis ezek a tények.

Powers szerint az illiberális feministák kedvenc célpontjai a konzervatívok, de a „disszidensek” is könnyen a szexizmus vádjával találhatják szemben magukat. Powers úgy véli, hogy ezek a feministák nem veszik észre, mennyire lejáratják a feminizmus fogalmát. A Huffington Post és YouGov 2013-as felmérése szerint az amerikai nők csupán 23 százaléka vallja magát feministának, miközben a többség elfogadja, hogy férfinak és nőnek egyenlőnek kell lennie szociológiai, gazdasági, és politikai értelemben. Még a demokratáknak is csak 32 százaléka használja öndefinícióként a feminizmust.

Kirsten Powers szerint a férfiak a szexizmus vádját kapják meg nézeteltérés esetén, a nőket viszont nőiségükben kérdőjelezik meg az illiberális feministák. Szerzőik rendszeresen nevezik nőimitátornak azokat a republikánus politikusnőket vagy elemzőket, akik véleménye eltér az övéktől. Patricia Ireland, az Amerikai Nőszövetség korábbi elnöke például arra buzdította a demokratákat, hogy csak autentikus, valódi nő jelöltekre szavazzanak, azaz olyanokra, akik támogatják az abortuszt. A legjobb példa erre Sarah Palin, akinek a nőiségét liberális bloggerek, médiaszemélyiségek rendszeresen megkérdőjelezik. Egy 2008-as Huffington Post cikk egyszerűen csak kirúzsozott George Bush-nak nevezte. Powers úgy látja, hogy az illiberális feministák szerint egy nő csakis abortuszpárti demokrata lehet. Egy konzervatív nő számukra teljesen elképzelhetetlen.

Ezenfelül miközben a liberálisok rendszeresen használják bunkósbotként ellenfeleik ellen a szexizmus vádat, nem veszik észre, hogy ők is rendszeresen szexisták. Több kommentátor előszeretettel jellemzi üresfejű plázacicaként a konzervatív nőket. Powers ezt a saját bőrén is megtapasztalta, amikor 2012-ben a liberális férfiakat kritizálta a konzervatív nőkkel szembeni szexizmusuk miatt. Keith Olbermann liberális TV-s személyiség ezen kiakadva Powerst a Fox News háziasított liberálisának nevezte, aki egy üres fejű plasztik baba. Olbermann még tovább ment és twitteren közölte, hogy szerinte Powerst csak azért tartják képernyőn, hogy a fehér öreg férfiak felizguljanak rá otthon. A karaktergyilkosság Joseph McCarthy republikánus szenátor kedvelt eszköze volt, és valamikor még a liberálisoknak célja volt küzdeni ellene. Powers szerint napjainkban viszont Obermann és társai nem riadnak vissza hasonló eszköztöktől ideológiai céljaik érdekében.

Powers úgy látja, hogy az illiberális feministák azért ábrázolják a más véleményen lévő nőket hiperszexualizálva, mivel ezzel a tárgyiasítással könnyen hiteltelenítik az érintettek mondanivalóját. 2014-ben Kirsten Dunst színésznő, aki amúgy feministának vallja magát, azt nyilatkozta a Harper’s Bazaarnak, hogy a nőiességet alulértékeltnek tartja. Továbbá szerinte néha a nőknek szükséges van egy védelmező lovagra. Majd kijelentette, hogy a férfiaknak férfinak, a nőknek pedig nőnek kell lenniük, ugyanis ezért működnek a párkapcsolatok. Az illiberális feministák persze kiakadtak. A Jezebel cikkében arról írtak, hogy Kirsten Dunst csak egy szőke jól kinéző színésznő, akit nem azért fizetnek, hogy genderelméletről írjon, tehát hülye az egészhez. Tehát, amikor Kirsten Dunst nem a megfelelő dolgokat mondta, rögtön egy agyatlan szextárgyként jelent meg, az illiberális feministák pedig közölték, hogy fogja be.

Nina Burleigh az Elle-ben megjelent cikkében, pedig egyszerűen infantilizálta a fiatal konzervatív nőket, akikre csak Baby Palin-ként hivatkozott. Karin Agness, aki szerepelt a hivatkozott cikkben, a National Review-ban válaszolt. Szerinte Burleigh meg sem próbálta, hogy megértse, hogyan lehetnek bizonyos nők konzervatívok, és milyen érveik vannak a feminizmus ellen, mivel egyszerűbb volt ezeket a nőket Baby Palin-ként elintézni. Ugyanis a média annyira lejáratta Sarah Palin nevét, hogy az egyszerűen használható sztereotipizálásra, és az illető mondanivalójának nevetségessé tételére.

Sarah Palin 2010-ben azzal akasztotta ki az illiberális feministákat, hogy egy beszédében a konzervatív feminista identitásról beszélt, amit nyugati feminizmusnak nevezett. Gloria Stienem erre azt mondta, hogy egy nő abortusz-ellenzőként nem lehet feminista. Más szerzők szerint pedig a konzervatív feminizmus egyszerűen a nőellenességet jelent. Powers szerint ez azért is érdekes, mert a szüfrazsett mozgalom is abortuszellenes volt, illetve a feminizmus maga arról szólna, hogy a nők saját maguk dönthessék el, hogy miben hisznek. Powers úgy látja, hogy az illiberális feministák a konzervatív nőket egyfajta kettős ügynöknek tartják, akiket a férfiak mozgatnak a háttérből, és csupán eszközök a női jogok elpusztítására.

Powers szerint az illiberális feministákkal nem lehet dűlőre jutni, ugyanis ki vannak akadva, ha a rossz személy hívja magát feministának; miközben lenézik azokat, akik nem vallják magukat feministának. Amikor Kaley Cuoco-Sweeting, a Magyarországon Agymenők címen futó sorozat színésznője egy újságnak azt nyilatkozta, hogy nem tartja magát feministának, az illiberális bal kiakadt. Egyszerűen csak „tehetségtelen kurvának” nevezték. Szerintük „feministának lenni azt jelenti, hogy valaki hisz az egyenlőségben”. Márpedig, „ha valaki nem hisz az egyenlőségben, az egy szar ember”, írták. A vita annyira eldurvult, hogy a színésznő kénytelen volt bocsánatot kérni.

Ann Romney 2012-ben anyák napján publikált egy véleménycikket az USA Today-ben. A cikkben az anyaságot ünnepelte, és a női lét legdicsőségesebb koronájának nevezte. Michelle Goldberg a Newsweek, és a Daily Beast újságírója a MSNBC televízió adásában egyszerűen Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlította Ann Romney-t. Szerinte, ugyanis ez a cikk azokat az autoriter rezsimeket idézi, ahol az anyák a nagycsaládért díjakat kaptak. Többen kritizálták Goldberget, hogy mégiscsak túlzás volt Ann Romney-t a világtörténelem két borzasztó tömeggyilkosához hasonlítani. Goldberg erre csak annyit reagált, hogy a tradicionális anyasághoz írt bombasztikus ódáknak baljós csengése van, főleg olyanoktól, akik meg akarják kurtítani a nők jogait.

Pál Benedek