Mi a helyes válasz az orosz agresszióra?

2015. június 12. - Danube Institute

hibrid_haboru.jpg

Hogyan kellett volna Ukrajnának cselekednie az oroszokkal szemben? Hogyan reagáljanak a balti államok, ha hasonló támadás éri őket keletről? Ezekre a kérdésekre próbál válaszolni Tod Lindberg a The Weekly Standard oldalán megjelent cikkében.

Nagy a feszültség a balti államokban és Oroszország más nyugati szomszédos országaiban. Lindberg állítása szerint Putyinnal és Oroszország hosszútávú szándékaival való óvatosság már jóval a 2007-es Észtországot érő kibertámadás vagy az orosz, Grúzia elleni, 2008-as katonai akciók előtt is már jelen volt. Azonban a Krím-félsziget bekebelezése és a kelet-ukrajnai katonai beavatkozás általános aggodalmat keltett az új veszély miatt, amit Oroszország jelent. Vlagyimir Putyin nem hajlandó betartani olyan huszonegyedik századi elveket, mint például, hogy nem változtatunk meg határokat erőszakkal − hívják ezt „hibrid háborúnak”, „rendhagyó konfliktusnak”, „politikai hadviselésnek” vagy „kis zöld embereknek”.

Arról, hogy a „hibrid hadviselés” tényleg új-e, a vélemények megoszlanak. Ellenben a Michael Kofman és Matthew Rojansky a Wilson Center oldalán megjelent írásával, amiben elutasítják a kifejezést; Ray Odierno amerikai tábornok hasznosnak találja az elképzelést, amit „hagyományos fegyverek, rendhagyó taktika, terrorizmus és bűnözői magatartás keverékének” tart.

Az oroszok a felsorolt elemek közül mindet bevetették az ukrajnai beavatkozásnál, amelynek keretében orosz katonák hivatalos uniformisuk nélkül mentek át titokban a határon. Emellett a hamis beszámolók, miszerint az orosz kisebbség halálos veszélyben volt Ukrajnában, a manipulált szavazások, a fegyvercsempészet, gazdasági nyomás és komoly atrocitások, melyek közül a legkomolyabb, egy civil utasszállító lelövése, is felírható Oroszország számlájára. Lindberg kiemeli az orosz hadsereg vezérkari főnökének, Valery Gremanisovnak 2013-ban publikált cikkét, amelyben felhívja a figyelmet a háború és béke közti határvonal elhomályosítására való tendenciára.

A cikk szerzője szerint a leghatásosabb válasz az orosz hibrid hadviselésre a korai ellenállás. Ez egy erőteljes katonai választ jelentett volna a Krím-félsziget esetében, mikor az oroszok megkezdték az inváziót. Más szavakkal, le kellett volna tartóztatni vagy szükség esetén meg kellett volna ölni az azonosítatlan egyenruhát viselő orosz katonákat, akiket „kis zöld emberekként” is emlegetnek. Ukrajnának erőszakkal kellett volna fellépnie, hiszen végső soron ez a szuverenitás jelentése. Vajon egy keményebb ukrán válasz befolyásolhatta volna-e az orosz akciókat a Krímen? – teszi fel a kérdést Lindberg. Talán nem. De a kelet-ukrajnai és a krími példából tanultak a térség országai.

Észtország NATO-szövetséges és az USA, akárcsak a többi tagállam, köteles betartani a NATO-szerződés ötödik cikkelyét, miszerint ha akármelyiküket megtámadják, az olyan, mintha mindnyájukat megtámadták volna. Ebből kifolyólag amerikaiak köröznek a Baltikumban és már folyamatban van egy lendületes védelmi rendszer kidolgozása. Az elmúlt időben több azonosítatlan személy lépte át az észt-orosz határt, engedély nélkül. Hanno Pevkur Észtország belügyminiszterének elmondása szerint, akit Lindberg személyesen felkeresett, a behatolókat elfogták. Hozzátette, hogy ha nagy számban lépik át a határt, az már inváziónak számít és akként is kell kezelni. Pevkur nemrégiben járt Washingtonban, átbeszélni a határvédelem és ellenőrzés kérdését. Lindberg beszélt az észt miniszterelnökkel is arról, hogy az orosz kisebbségnek biztonságban kell érezniük magukat és örülniük, hogy az orosz határon kívül élhetnek. Ez is fontos eleme a hibrid konfliktusok kezelésének.

Úgy tűnik, napjainkban divatos azt gondolni Moszkvában, hogy Oroszország bárkit ellenségeként kezelhet, miközben úgy csinál, mint ha barát lenne. Legalábbis ez a következtetés vonható le Valery Gerasimov vezérkari főnök szavaiból. Könnyen meg lehet találni erre a helyes választ. Húzni kell egy vonalat, és ha azt az oroszok átlépik, határozottan fel kell lépni ellenük. Csak ilyen módon tudjuk megvédeni a nemzet és szövetségesek szuverenitását – zárja sorait Lindberg.

Thorpe Dániel