Hanyatlik a házasság intézménye?

2015. május 15. - Danube Institute

hazassag_1.jpg

Az elmúlt évtizedekben revizionista nézetek koptatták a házasság normáit – írja Ryan T. Anderson az Intercollegiate Review oldalán megjelent cikkében. Ha a törvény elhagyja a házasság férfi-női jellegét, milyen elv marad vajon, hogy fenntartsuk monogámiát, a szexuális kizárólagosságot vagy annak tartósságát? Az ilyen változásoknak magas társadalmi ára lesz a szerző szerint.

A házasságot a monogámia, a kizárólagosság és a tartósság határozza meg, amelyek arra ösztönzik a férfit és a nőt, hogy tartósan és kizárólagosan elkötelezzék magukat egymásnak, és hogy felelősséget vállaljanak gyermekeikért. A házassági kultúra hanyatlása felé a válás elterjedése jelentette az első nagy lépést. Az újraértelmező törekvések még tovább haladtak az intézmény az összes főbb jellemzőinek elhagyásáig.

Anderson felsorol az elmúlt években született újraértelmezések közül néhányat. Dan Savage melegaktivista a New York Times-ban mutatta be az új „monogámia-szerű” házastársi elképzelését, ahol a partnerek megengednék egymásnak a szexuális hűtlenséget. „A heteroszexuális közösségnek pont egy rugalmasabb hozzáállásra lenne szüksége a házasságot illetően” – írja a cikkében. De ha a házasság már lehet szexuálisan nyitott, miért kéne két főre limitálni? A Salon nevű liberális folyóiratban egy nő „Az én két férjem” - főcím alatt megosztotta, hogyan él együtt férjével, szeretőjével és lányával. A Washington Postban két éve mutattak be egy elképzelést egy újféle házasságról, melyben a felek a házasságot csak egy bizonyos időtávra kötik meg, akár egy ingatlan bérlését, és ha az lejár, dönthetnek, hogy meghosszabbítják-e.

Ryan T. Anderson állítja, hogy a házasság alapvető normái pozitív hatással vannak a társadalomra. Az újraértelmezések aláássák a házasság értékét. A házasság alapjában nem több, mint egy férfi és egy nő összekapcsolása férjnek és feleségnek, hogy aztán apja és anyja legyen kettőjük kapcsolatából születendő gyermeknek. Amikor egy baba megszületik, mindig van egy anya a közelben: ez egy szaporodási-biológiai tény.

A kérdés, hogy az apa is részese lesz-e a gyermek életének, és ha igen, milyen hosszan. A házasság növeli az esélyét annak, hogy a férfi elkötelezi magát a gyermek és az anya mellett. A házasság kapcsolatot biztosít a gyermek és szülei között. Ha egy férfi nem kötelezi el magát, annak az esélye, hogy apátlan gyereket és töredékes családot hozz létre, megnövekszik. Minél több szexuális partnere van egy férfinak, annál nagyobb az esélye annak, hogy több nővel is gyermeket nemz. A figyelme és az anyagi javai ez esetben megosztódnak.

Anderson szerint a házasság egy olyan személyes kapcsolat, ami közösségi célt is szolgál, tehát a házastársi viszony csődje az egész társadalmat károsítja. A tanulmányok azt mutatják, hogy azok a gyerekek, akiket az egybekelt biológiai szülei neveltek fel, azok teljesítenek a legjobban a tanulmányi eredmények, az érzelmi egészség és a családi és szexuális fejlődés szempontjából. A házasság 80 százalékkal csökkenti a gyermekszegénységet. A Brookings Institute egyik tanulmánya szerint az USA-ban 1970 és 1996 között a szociális kiadásokból 229 milliárd dollár tulajdonítható a házassági kultúra csődjének és az abból eredő társadalmi bajoknak, mint például a fiatalkori terhesség, a szegénység, a bűnözés, a kábítószerrel való visszaélés vagy az egészségügyi problémák. Egy 2008-as felmérés szerint a válás és a házasságon kívüli terhesség az adófizetőknek évente 112 milliárd dollárjába kerül.

„Az 1960-as években bevezetett törvénynek – miszerint a váló félnek nem kell bizonyítania, hogy partnere valami rosszat tett volna – drasztikus hatása volt. Elvégre a törvény befolyásolja a kultúrát, a kultúra az eszméket, az eszmék meg a tetteket. Ez a törvény nem csak egy maréknyi házasságot formált át, hanem az egész közösség értelmezését a házasságról” – írja Anderson. Az eszméknek és a tetteknek következménye van. A házassági kultúra az 1960-as évek óta tartó csődje lehetővé tette a házasság újraértelmezését. Ezek csak újabb összetört szívekhez, tönkrement otthonokhoz és a magánéletet sokkal kevésbé tiszteletben tartó kormányzáshoz vezetnek. Az amerikaiaknak el kéne utasítaniuk ezt a revizionizmust és visszaállítani a házasság alapvető normáit – zárja sorait szerző.

Thorpe Dániel