A kiválóság védelmében, a középszerűség ellenében

2015. május 11. - Danube Institute

elit.jpg

A kiválósággal szembeni ellenérzés csak a középszerűség terjedését segíti. Az irigység, az ortodoxiára való vágy és a bűnbakképzés az emberi természeti olyan jellemzői, amelyektől a kisebbségeket meg kell védeni. Az egyenlősítésre való hajlam megöli a kiválóságot, és mindenkire középszerűséget kényszerít, de egy demokráciában a kisebbségnek megvan a lehetősége, hogy védekezzen. Roger Scruton angol politikai filozófus ezekről beszélt a Baltimore-i Egyetemen tartott előadásában; melynek szerkesztett változatát a The Imaginative Conservative publikálta.

A demokrácia egyik veszélye, hogy az könnyen a többség zsarnokságává válhat. Ekkor a döntések a többség által és a többségért fognak születni. Egy ilyen rendszerben nem jut hely a kisebbségnek és az egyet nem értésnek. Ezt Alexis de Tocqueville és John Stuart Mill is felismerte. Előbbi azonban azt figyelte meg Amerikában tett utazása során, hogy ez mégsem történt meg az Egyesült Államokban − kezdi előadását Roger Scruton.

Azt mindkét szerző felismerte, hogy egy demokrácia csak akkor működik, ha lehet vitatkozni a mindennapi ügyekről. Ez pedig csakis akkor lehetséges, ha az egyet nem értés joga biztosított. Az emberek viszont nem szeretik az egyet nem értést, így a többséget rá kell kényszeríteni, hogy elfogadja: vannak olyanok, akik nem tagjai a többségnek. Scruton szerint egy ilyen politikai rend kizárólag egy alkotmány által tartható fent, amely a nép érzelmei fölött áll és annak határokat szab.

Scruton úgy véli, hogy az embereknek szüksége van irányításra. Véleménye szerint nem igaz az a liberális fantázia, miszerint az emberek alapvetően jók, és mindig a jót fogják cselekedni, amíg ezt szabadon engedik nekik. Scruton szerint maga az emberi természet az, ami szükségessé teszi az irányítást. Az emberi természetnek vannak olyan vonásai, amelyekről nem szeretünk gondolkozni, mivel nehéznek és kényelmetlennek érezzük ezt. Ezek az irigység vagy neheztelés, az ortodoxia iránti vágy és a bűnbakképzés.

Először is, az emberek neheztelnek mások vagyonára, státuszára és tehetségére. Nietzsche szerint ez az emberi közösségek alaphelyzete. Scruton úgy véli, hogy a neheztelés mindig jelen lesz, hiszen mindig egy versenyben élünk. Valamiért küzdünk, amit nagyon szeretnénk, például egy állást, társadalmi helyzetet vagy valaki szerelmét.

A második tényező, az ortodoxia iránti vágy jobban érdekelte John Stuart Millt. Szerinte ez az alaphelyzet, s nem a véleményszabadság. Scruton meglátása az, hogy az emberek legtöbbször az ortodoxiába menekülnek, ugyanis ez biztonságot ad nekik. Ha mindig a többségi véleményt ismételjük mi is, még akkor is, ha nem hiszünk benne, nem fognak minket támadni. Kiállni és ellenkezni a többséggel bátorságot igényel.

A harmadik jellemzőt René Girard emelte ki. Bennünk, emberekben van egy beépített igény a bűnbakképzésre és az eretnekek üldözésére. Teljesen mindegy, hogy a problémát sosem oldja meg, de mi attól jól érezzük magunkat, hogy más embereket hibáztatunk. Scruton szerint ha végignézünk a történelmen, láthatjuk, hogy a bűnbakképzés az egyik legfontosabb jellemzője az emberiségnek. Elég csak Hitlert említeni.

Ezek azok a tényezők, amelyek miatt nagyon nehezen bocsátanak meg az egyének és az emberi közösségek. Nagyon nehéz megbocsátani valakinek azt, hogy az jobb nálunk, hogy más a véleménye vagy csak egyszerűen „eretnek”. Scruton szerint egyfelől nagyon ritka a megbánás, és az emberek nehezen változtatnak magukon. Másfelől viszont a megbocsátás a nyugati kultúránk társadalmi rendjének egyik alapköve, részben a zsidó-keresztény örökségünk miatt.

Ezek fényében látható, hogy miért veszélyes egy elit tagjának lenni. Az előbb felsorolt tényezők azt mutatják, hogy a társadalomban mindig is volt valamiféle igény az egyenlőségre, főleg manapság. Minden területen ott a vágy az egyenlősítésre. Az emberek nem szeretik a hierarchiákat, a kiváltságokat. Egy természetes gyanakvás mindig ott van, hogy vajon megérdemelték-e azok, akik vagyonnal bírnak. Scruton úgy látja, emiatt van az, hogy manapság a Katolikus Egyház hierarchikus felépítése kevésbé népszerű, mint a protestáns egyházak alulról felfelé építkezése. Előbbit valami középkori dolognak tartják sokan.

A neheztelés azért van, mivel a privilégium, a kultúra és az intellektus olyan vagyon, amelyet nehéz megosztani és így másnak is élvezetet lelnie benne. Nagyon nehéz örülni más vagyonának vagy annak, hogy más szerezte meg a lányt, akit mi akartunk, mondja Scruton. Amerikában, Európával szemben ez másképp van. Az amerikai nép egyik tradicionális értéke, hogy tudnak örülni a másik sikerének. Abban, hogy más sikeres lehet, a többiek azt látják, hogy egy napon ők is elérhetik azt. Scruton szerint az irigység és a neheztelés alól talán a sport az egyetlen kivétel, ahol a tehetség továbbra is egyetemesen elismert.

Max Weber híres tézise: minden társadalomban az adósok vágya, hogy kisemmizzék a hitelezőket. Scruton szerint ez látható a politikai folyamatokban. A többség mindig is arra fog szavazni, hogy a sikereseket kisemmizzék, ugyanis úgy gondolják, hogy a jómód nem igazán ahhoz tartozik, aki megszerezte, hanem az egy társadalmi vagyon, amit szét kell osztani.

Ez a fajta mentalitás beférkőzött az általános oktatásba is. Az a tendencia, hogy mindenki a legjobb jegyet kapja és dicsérettel végez, teljesen értelmetlen, állítja Scruton. Ez a diploma elértéktelenedéséhez vezet, amelynek lassan nincs is értelme. Ennek egy másik eredménye az, hogy nem illik ítélkezni manapság, és a bíráló egyfajta száműzött lett a mai társadalomban. Ez a folyamat a magas kultúra elpusztítását hozza. A kiválósággal szembeni ellenérzés csak a középszerűség terjedését segíti.

Scruton szerint a legnagyobb probléma azzal, hogy a sikeresek vagyonát elveszik és újraosztják, az, hogy ez bünteti a sikert. Ha a sikert büntetjük, egy idő után nem lesz ott a vagyon. Ez az, amit Európában a volt kommunista országokban jól lehetett látni. A nyereség elvétele felszámolta a nyereséget, és egy idő után már nem volt mit újraosztani, így ezek a társadalmak csak egyre szegényebbek lettek. Továbbá a tömegek egyre többet akarnak, így a kormányok kénytelenek a jövőtől kölcsönözni. Ez a folyamat viszont eladósodáshoz vezet, és egyszer eljön majd az idő, amikor a kölcsönt vissza kell fizetni. Scruton szerint ez történt Görögországban és Portugáliában is.

A kisebbségeket védeni kell, még a művelt kisebbségéket is, véli Scruton. Ezért egy olyan kultúrát szeretnénk, amely a sikert megkülönbözteti a sikertelenségtől. Ez leginkább akkor igaz, ha gyerekeink vannak, ugyanis azt szeretnénk, hogy nemcsak nekünk, hanem nekik is lennének lehetőségeik. Úgy látja, hogy az emberek nem teljesen elkötelezettek a középszerűség felé. Minden szülő szeretne elvárásokat az oktatásban, hogy gyerekeinek művelt világképe legyen. A versengés a szülői lét egyik jellemzője, amely a szaporodás egyik természete. A gyerekük jövőjét szeretnék biztosítani, azt, hogy minden rendben legyen a számukra. Ez egy lényegi versengő attitűd, hiszen a világ kemény. Az igazi egalitáriusoknak általában nincs gyerekük, vagy mint a politikusain,k titokban előnyöket biztosítanak nekik, miközben mindenki más gyerekére középszerűséget kényszerítenek. Scruton szerint a társuláshoz való jog nyújthat védelmet a középszerűség ellen. A kisebbség létrehozhat iskolákat, egyetemeket, amelyek nem tartoznak a többségi kultúrához, így megmenthetik magukat.

Olyan alkotmányok kellenek, amelyek korlátokat állítanak a többség elé, így az nem tud zsarnokoskodni a kisebbség felett, amely szeretné magát művelni. Scruton véleménye szerint az amerikai alkotmány ezt biztosítja, még akkor is, ha kimondja, hogy mindenki egyenlő. Az Egyesült Államok alkotmánya védi azt a kisebbséget, amely fejlődni szeretne, és szigorúbb elvárásoknak szeretne megfelelni, mint a többség.

Pál Benedek