Az állami cenzúra nem, de az egyetemi cenzúra elfogadható?

2015. április 24. - Danube Institute

oxford_egyetem.jpg

Nem fogadható el az állami cenzúra − de az egyetemi cenzúra igen? Nick Cohen szerint ordító kettős mércéket lehet tapasztalni a brit felsőoktatásban, amikor az egyetemi életben érzékeny, kényelmetlen kérdésekről akarnak egyesek nyílt vitákat tartani.

Az egyetemek rendszeresen tiltakoznak az ellen, hogy a brit kormány be akar tiltani mindenféle iszlamista agitációt, még akkor is, ha az nem buzdít erőszakra. Mindeközben több egyetemen  feketelistára raknak diákszervezetek egyes feministákat, akik nem fogadják el a transzneműeket igazi nőként, illetve egyes egyetemek már számos esetben töröltek vitákat az iszlámról és a szólásszabadságról az egyetem hírnevére és a biztonságra hivatkozva. Nick Cohen, a Spectator publicistája szerint ez a kettős mérce teljesen ellentétes az egyetemi oktatás lényegével.

Nick Cohen írásában egy vitáról mesél, amin részt vett a King’College-ban, Londonban. Itt amellett érvelt, hogy az akadémiai körök a rasszistákhoz és a putyinistákhoz hasonlóan semmibe veszik az alapvető szabadságjogokat. Vagyis pontosabban nem értik, mi az a szabadság, és nem tudják felfogni az általános emberi jogok szükségességét.

Cohen úgy látja, hogy a diákok és az egyetemi tanárok minden joggal fel lehetnek háborodva attól, hogy a kormány meg akarja tiltani a „nem erőszakos” iszlamistáknak, hogy a campusokon felszólaljanak. A döntéshozók „nem erőszakos” alatt azokat az iszlamistákat értik, akik ugyan éltetik az előítéletes elveket a nőkről, zsidókról, homoszexuálisokról és hitehagyókról, de a terrorizmust nem támogatják. Cohen szerint az egyetlen ok, amiért egy véleményt cenzúrázni lehet az, amikor a vélemény erőszakra buzdít. Minden más esetben azokat a „fegyvereket” használhatjuk, amelyeket egy szabad ország kínál. Ellenőrizhetjük a tényeiket, rámutathatunk téves következtetéseikre, kigúnyolhatjuk őket és megcáfolhatjuk védekezésüket. Ennek az alapelvek a feladása eretneküldözéshez és az ellenkező vélemények elnyomásához vezet, véli Cohen.

Idáig a hallgatóság egyet is értett Cohennel. Amikor, azonban rávilágított, hogy az állam valószínűleg egyetemi köröktől vette azt az ötletet, hogy elfogadható olyanokat is betiltani, akik nem támogatják az erőszakot, a közönség kiakadt.

Pedig az országos diákszakszervezet éveken keresztül feketelistázott feministákat, akik nem fogadták el a transzszexuálisokat igazi nőként. Nem is olyan régen az Oxford Egyetem törölt egy vitát az abortuszról, mivel a tüntetők ellenezték, hogy két férfi vitázott volna. A London Southbank illetékesei leszedették egy ateista társaság „repülő spagetti szörny” plakátját, mivel az a vallásosakat sértette volna. Az UCL betiltotta a Nietzsche klubot, miután az olyan plakátokat helyezett el, amin az állt, hogy „az egyenlőség hamis Isten”. A Dundee Egyetem betiltotta a meg nem született gyerekek védelméért létrejött társaságot. A Sun bulvárlap a campusok felén be van tiltva Nagy- Britanniában. Cohen szerint lehet, hogy valaki transznemű, egalitárius, abortuszpárti vagy vallásos, de az semmiképpen nem gondolhatja, hogy ezek az egyesületek vagy egyének erőszakot akartak volna szítani. Amikor Cohen közölte: az egyetemnek attól még, hogy fizikailag biztonságosnak kell lennie, a diákokat nem kell az eszméktől és a véleményektől is biztonságban tartani, egy nő azzal vádolta, hogy a gyermekbántalmazást támogatja. Természetesen a hallgatóság nem értette meg, Cohen miért mondja, hogy az egyetemi köröknek ez a fajta képmutatás lesz a veszte. Ők betilthatnak, de az állam nem.

A vitán részt vett Michael Harris a Guardiantől, aki szerint a tandíjak a diákokat fogyasztókká tették. Emiatt a diákok már nem érzik, hogy a szólásszabadság kötelező lenne rájuk nézve. Ez olyan, mintha a vásárlóktól elvárnánk, hogy miután a Waitrose-ban bevásároltak, a Marks and Spencerbe is benézzenek. A vásárló a király és meg kell kapnia, amit szeretne.

Cohen álláspontját támasztja alá egy minapi eset, amely a belfasti Queen’s University-n esett meg. Az egyetemen a Charlie Hebdo-ügy kapcsán egy szimpóziumot tartottak volna az állampolgárság jelenlegi problémáiról. Jason Walsh, a Christian Science Monitor tudósítója amellett érvelt volna, hogy a liberális és felvilágosodás-korabeli értékek, amelyek miatt napjainkban egymás felé toleránsak vagyunk, válságban vannak. A rektorhelyettes, azonban törölte vitát a biztonsági kockázatra és az egyetem hírnevére hivatkozva.

A szerző úgy látja, hogy a gondolatszabadság és a nyílt vita, amelyekért az egyetem létrejött, napjainkban már veszélyt jelentenek az intézmény reputációjára. Szerinte az erőszaktól való félelem lehetetlenné teszi a vitát az erőszakról. Ugyanis ha nem lehet a karikatúrákat megmutatni, akkor a gyilkosságokat elkövetők motivációiról sem lehet vitatkozni. Walsh szerint inkább arról lehetett szó, féltek, hogy bizonyos emberek érzéseit sértené az, ha egyértelműen elítélnék a zsidók és karikaturisták gyilkosait. Ezek szerint már az is elég alap a cenzúrára, hogy valaki olyan érvelést hall, amely nem tetszik neki. Mindeközben a Queen’s egyetem rektor helyettese és tanárai tiltakoztak a konzervatívok tervei ellen, amely betiltaná az iszlamista propagandát.

Az egyetemek, miután cenzúrázzák az iszlamizmusról szóló vitákat, hogyan tagadhatják meg az államtól a jogot, hogy az iszlamistákat cenzúrázza? − teszi fel a kérdést Cohen. Szerinte az akadémiai élet önelégült bódultságba süllyedt, és kétséges, hogy bármilyen kritika felébreszthetné.

Pál Benedek