Érdemes megmenteni a nyugati civilizációt?

2015. január 15. - Danube Institute

nyugati_civilizacio.jpg

A nyugati civilizáció rugalmassága és zsenialitása akkor mutatkozik meg legerősebben, amikor a legtöbb belső és külső fenyegetés éri − írja Daniel Johnson a Standpoint Magazine-ban megjelent cikkében. Johnson ugyanakkor a nyugati kultúra helyzetét a Turner-díj (Nagy-Britannia vezető művészeti díja) presztízsveszteségével hozza párhuzamba: értékelése szerint mindkettő jövője kérdéses lehet.

A Turner-díjat legutóbb Duncan Campbell „It for Others” című filmje nyerte el, amit a szerző marxista agitproopnak tart, melynek díjazásával Daniel Johnson szerint ez az amúgy is hitelét vesztett intézmény a középszerűség még mélyebb rétegeibe süllyedt. Ezért jogosan tehető fel az a kérdés, hogy ha a mai nyugati kultúra az ilyenfajta alkotások éltetését jelenti, érdemes-e egyáltalán megmenteni?

A történelem során rengeteg olyan időszak volt, amelyekben a nyugatot ért támadások kérdésessé tették fennmaradásának esélyeit, ennek ellenére a nyugati kultúra legnagyobb eredményei is mindig ezekben a kaotikus időszakokban fejlődtek ki. A szerző Roger Bacon munkásságát emeli ki, aki IV. Kelemen pápa megbízásából, a kereszténységet fenyegető veszélyek árnyékában egy olyan életművet állított össze, amely megalapozta az angolszász empirizmust, illetve geográfiai, matematikai, fénytani és egyéb tudományos területeken is fontos megállapításokat tett.

Kortársa, Simon de Montfort ugyanebben az időszakban hívta össze az első olyan országos tanácskozást, amelybe már a közrendűeket is belevonták, így alapozva meg a parlamentáris demokrácia fejlődésének útját.  A sajtószabadság pedig a 17. század polgárháborújának eredménye.

A szerző szerint ezek a példák azt bizonyítják, hogy a nyugati civilizáció rugalmassága és zsenialitása akkor mutatkozik meg legerősebben, mikor a legtöbb belső és külső fenyegetés éri. Ezen okok miatt nem kell kétségbe esnünk korunk művészeinek hasztalansága láttán, illetve nem szabad, hogy a politikai gyengeségek és a tehetetlenség elkedvetlenítsenek bennünket.

Az Egyesült Államok sajátos regenerációs képességgel rendelkezik, csakúgy, mint Nagy-Britannia − minden negatív kritika ellenére, amelyet Dougles Murray, Nick Cohen és mások fogalmaztak meg. „Nyugodtan hagyjuk, hogy a nyugat ellenségei tevékenykedjenek, hamarosan az oroszlán úgyis újra üvölteni, a sas pedig szárnyalni fog˜ − zárja írását Daniel Johnson.

Rózsa Kitti